Előfizetés

Észak-Korea - London a diplomáciában bízik

Publikálás dátuma
2017.09.03. 18:21
Boris Johnson FOTÓ: DANIEL LEAL-OLIVAS / AFP
Boris Johnson brit külügyminiszter szerint az észak-koreai válságra adható katonai válaszlépések "egyike sem jó", mindenekelőtt azért, mert a phenjani rezsimnek megvan a lehetősége dél-koreaiak tömegeinek elpusztítására, Kína viszont többet is tehetne Észak-Korea megfékezéséért.

Johnson a Sky News brit hírtelevíziónak adott vasárnapi nyilatkozatában felelőtlen provokációnak nevezte az észak-koreai nukleáris kísérleti robbantást. Kijelentette: a jelek szerint Észak-Korea egyre közelebb jut a hidrogénbomba kifejlesztéséhez, és ha ezt sikerül működőképes rakétára felszerelnie, az a fenyegetés "új nagyságrendjét" jelentené.

A brit külügyminiszter szerint ebben a helyzetben meg kell vizsgálni a lehetséges válaszlépéseket, de a brit kormány megingathatatlan véleménye az, hogy továbbra is a diplomácia békés eszköztárát kell alkalmazni.

Hozzátette: még mindig el lehet érni eredményeket a szankciókkal, és ebben Pekingnek különös felelőssége van, mivel Észak-Korea Kínával folytatja külkereskedelmének 90 százalékát. Észak-Koreának csak hat hónapra elegendő nyersolaj-tartaléka van, vagyis van lehetőség a nyomásgyakorlásra az észak-koreai rezsimmel szemben - mondta a brit külügyminiszter.

Boris Johnson kijelentette: az észak-koreai nukleáris fegyverkezési program eddigi harminc évében is voltak "kemény pillanatok", amelyek után azonban Phenjan rendszerint visszakozott, és most is meg kell vizsgálni, hogy van-e mód a józan ész diktálta megoldásra.

Johnson szerint London egyértelmű álláspontja az, hogy a katonai megoldási lehetőségek egyike sem jó. Helyénvaló annak hangoztatása, hogy minden opció napirendre kerülhet, "de mi nem hisszük, hogy lenne könnyűszerrel elérhető katonai megoldása" a jelenlegi észak-koreai helyzetnek - tette hozzá.

A brit külügyminiszter hangsúlyozta: rendkívül csekély a távolság Észak-Korea és dél-koreai főváros, Szöul között, és az észak-koreaiaknak módjukban áll a dél-koreai lakosság jelentős részének elpusztítása akár hagyományos fegyverzettel is. Éppen ezért nehéz úgy katonai fenyegetéssel élni Észak-Koreával szemben, hogy ennek eredménye is legyen - fogalmazott vasárnapi nyilatkozatában Johnson.

A brit külügyi tárca vezetője szerint sokkal hatékonyabb a nemzetközi diplomáciai erőfeszítések folytatása "kínai és japán barátainkkal, valamint az oroszokkal karöltve".

Johnson szerint London nem tartja elfogadhatónak azt a rendre hangoztatott kínai álláspontot, amely egyenlőségjelet von a közös dél-koreai-amerikai hadgyakorlatok és az észak-koreai nukleáris kísérleti robbantások között, Dél-Korea ugyanis semmiféle illegális provokációt nem hajt végre.

"Azt üzenjük a kínaiaknak, hogy módjukban áll még nagyobb gazdasági nyomást gyakorolni Észak-Koreára. Ez eddig is működött, a legutóbbi hat hónapban is előfordult, hogy kínai nyomásra az észak-koreaiak irányt váltottak" - mondta a brit külügyminiszter.

Esőűző, jókedvű piknik - Fotók

Göbölyös N. László írása a Népszavának
Publikálás dátuma
2017.09.03. 15:07
Fotók: Molnár Ádám
Rég nem látott barátok, kollégák futottak össze, öt-hat nemzedék is adott egymásnak randevút a hétvégi Pozsonyi Pikniken Újlipótvárosban. A képre kattintva galéria nyílik!

Sok jó ember akarata érvényesült a Pozsonyi út és az Újpesti rakpart között, és nagy sokaság rajzott keresztül-kasul a standok, színpadok között. Bächer Iván, Újlipócia szerelmese, a Pozsonyi Piknik egyik megálmodója valószínűleg elégedetten hunyorított beszédes kék szemével odafent, hogy immár 9. alkalommal ült örömünnepet a jókedv, a szép, a nemes iránti tisztelet ezeken az utcákon.

Az embert sodorta a látvány, a vizuális és illatélmények, a hangok, a zenék, amelyek az operettől a Tumbalalajkáig és a Padamig terjedtek. Rég nem látott barátok, kollégák futottak itt össze, lehet, hogy titokban ezért is jöttek, hátha válthatnak végre néhány szót a mindennapi nagy rohanástól távol. Öt-hat nemzedék is adott egymásnak randevút, a játéksátrakat megszálló legkisebbektől egészen az évszázadot át- és túlélőkig, akiknek puszta léte reményt ad az utánuk következőknek. Zumbáztunk remek alakú lányokkal, kérdezhettük a rabbit, elmélyedtünk több tucat színház kínálatában. Feltűntek a tömegben neves művészek, egy-egy rövid szereplésre, vagy beszélgetésre Lukács Sándortól Tordai Teriig, aki ezúttal is lányával, Horváth Lilivel érkezett. Tolonghattunk a gasztroutcában, ahol hosszú sorok álltak a cigánylecsós kenyérért, a barheszbe töltött sóletért, Raj Ráhel immár nagy hírű flódnijáért, bár a „retro lángosért” elkért 600 forint egy kissé túlzásnak tűnt – szimpatikusabb volt a nagyi zsíroskenyere, amely becsületkasszával működött. Kézművesben nemcsak sört és fagylaltot lehetett kapni, hanem ékszereket is, méghozzá olyanokat, amelyeknek minden darabja valamilyen újrahasznosított anyagból, például kávés kapszulából készült. Az iskolakezdésre való tekintettel számos könyvsátornál válogathattunk értékes irodalmi alkotások között. Néztünk munka közben graffiti-művészeket, és megjelentek Bazzano Art festett macskái is. Az egyik háztetős képéről csak Chagall Hegedűse hiányzott...

Megtalálták programjukat azokat is, akik e laza hangulatban sem felejtették el, hogy milyen országban élünk. A Népszava sátránál bárki elmesélhette saját történetét. A 168 óra standjánál Kerékgyártó István beszélt A rendszerváltó című könyvéről, és ennek kapcsán kifejtette, hogy az a jó politika, amelyik az ember jobbik énjére hat, és nem az, amelyek a legalantasabb ösztönöket ébreszti fel, majd felidézte ama híres kísérletet, amelyben tetszőlegesen kiválasztott diákokkal rab és börtönőr szerepeket játszattak el. (Érdekes módon, 24 órán belül másodszor hallottam emlegetni ezt a történetet). A Raoul Wallenberg Egyesület kérdőív kitöltését kérte az érdeklődőktől Horthy Miklós történelmi szerepéről, különös tekintettel II. világháborús tevékenységére egy konferencia előkészítéseként.

A Margit-híd közeli nagyszínpadon Presser Gáborral ünnepelték a Vígszínház művészei A padlás című előadás 30. évfordulóját. Ezt megelőzően Eszenyi Enikő, a színház igazgatója kapott szót, és arra a riporteri kérdésre, hogy miért fordulnak olyan klasszikusok felé, mint a Hamlet, A vadkacsa, vagy a Háború és béke, így felelt: „Azért, hogy intelligens, művelt fiatalok nőjenek fel a Vígszínházon”.

Jó volt ott lenni e békés forgatagban. Talán csak az ülőhelyből kellett volna több, a sok idős emberre való tekintettel. És ha csak annyit jelentett sokaknak a 9. Pozsonyi Piknik, hogy jól érezték magukat ebben a közegben, már nem telt el hiába ez a nap.

Vendégünk volt Jordán Tamás
A Népszava standjánál délután Jordán Tamással beszélgetett kollégánk Balogh Gyula. Szó esett arról, mennyi minden történt balesete óta: újra játszik, fesztiválon járt a József Attila-estjével, Szombathelyen a Karneválszínházban volt premierje, majd elszavalta a Réthly Attila által rendezett Vízkereszt vagy amit akartok című darab egyik slágerszövegét. Nem utolsó sorban szó esett a Jordán-sztori - Egy színházi jelenség című interjúkötet kulisszáiról, a színész-rendező pedig együtt játszott a beszélgetést vezető szerzővel és jó hatásfokkal tippelt, nem hiába mostani kedvenc játéka a tippmix.

Esőűző, jókedvű piknik - Fotók

Göbölyös N. László írása a Népszavának
Publikálás dátuma
2017.09.03. 15:07
Fotók: Molnár Ádám
Rég nem látott barátok, kollégák futottak össze, öt-hat nemzedék is adott egymásnak randevút a hétvégi Pozsonyi Pikniken Újlipótvárosban. A képre kattintva galéria nyílik!

Sok jó ember akarata érvényesült a Pozsonyi út és az Újpesti rakpart között, és nagy sokaság rajzott keresztül-kasul a standok, színpadok között. Bächer Iván, Újlipócia szerelmese, a Pozsonyi Piknik egyik megálmodója valószínűleg elégedetten hunyorított beszédes kék szemével odafent, hogy immár 9. alkalommal ült örömünnepet a jókedv, a szép, a nemes iránti tisztelet ezeken az utcákon.

Az embert sodorta a látvány, a vizuális és illatélmények, a hangok, a zenék, amelyek az operettől a Tumbalalajkáig és a Padamig terjedtek. Rég nem látott barátok, kollégák futottak itt össze, lehet, hogy titokban ezért is jöttek, hátha válthatnak végre néhány szót a mindennapi nagy rohanástól távol. Öt-hat nemzedék is adott egymásnak randevút, a játéksátrakat megszálló legkisebbektől egészen az évszázadot át- és túlélőkig, akiknek puszta léte reményt ad az utánuk következőknek. Zumbáztunk remek alakú lányokkal, kérdezhettük a rabbit, elmélyedtünk több tucat színház kínálatában. Feltűntek a tömegben neves művészek, egy-egy rövid szereplésre, vagy beszélgetésre Lukács Sándortól Tordai Teriig, aki ezúttal is lányával, Horváth Lilivel érkezett. Tolonghattunk a gasztroutcában, ahol hosszú sorok álltak a cigánylecsós kenyérért, a barheszbe töltött sóletért, Raj Ráhel immár nagy hírű flódnijáért, bár a „retro lángosért” elkért 600 forint egy kissé túlzásnak tűnt – szimpatikusabb volt a nagyi zsíroskenyere, amely becsületkasszával működött. Kézművesben nemcsak sört és fagylaltot lehetett kapni, hanem ékszereket is, méghozzá olyanokat, amelyeknek minden darabja valamilyen újrahasznosított anyagból, például kávés kapszulából készült. Az iskolakezdésre való tekintettel számos könyvsátornál válogathattunk értékes irodalmi alkotások között. Néztünk munka közben graffiti-művészeket, és megjelentek Bazzano Art festett macskái is. Az egyik háztetős képéről csak Chagall Hegedűse hiányzott...

Megtalálták programjukat azokat is, akik e laza hangulatban sem felejtették el, hogy milyen országban élünk. A Népszava sátránál bárki elmesélhette saját történetét. A 168 óra standjánál Kerékgyártó István beszélt A rendszerváltó című könyvéről, és ennek kapcsán kifejtette, hogy az a jó politika, amelyik az ember jobbik énjére hat, és nem az, amelyek a legalantasabb ösztönöket ébreszti fel, majd felidézte ama híres kísérletet, amelyben tetszőlegesen kiválasztott diákokkal rab és börtönőr szerepeket játszattak el. (Érdekes módon, 24 órán belül másodszor hallottam emlegetni ezt a történetet). A Raoul Wallenberg Egyesület kérdőív kitöltését kérte az érdeklődőktől Horthy Miklós történelmi szerepéről, különös tekintettel II. világháborús tevékenységére egy konferencia előkészítéseként.

A Margit-híd közeli nagyszínpadon Presser Gáborral ünnepelték a Vígszínház művészei A padlás című előadás 30. évfordulóját. Ezt megelőzően Eszenyi Enikő, a színház igazgatója kapott szót, és arra a riporteri kérdésre, hogy miért fordulnak olyan klasszikusok felé, mint a Hamlet, A vadkacsa, vagy a Háború és béke, így felelt: „Azért, hogy intelligens, művelt fiatalok nőjenek fel a Vígszínházon”.

Jó volt ott lenni e békés forgatagban. Talán csak az ülőhelyből kellett volna több, a sok idős emberre való tekintettel. És ha csak annyit jelentett sokaknak a 9. Pozsonyi Piknik, hogy jól érezték magukat ebben a közegben, már nem telt el hiába ez a nap.

Vendégünk volt Jordán Tamás
A Népszava standjánál délután Jordán Tamással beszélgetett kollégánk Balogh Gyula. Szó esett arról, mennyi minden történt balesete óta: újra játszik, fesztiválon járt a József Attila-estjével, Szombathelyen a Karneválszínházban volt premierje, majd elszavalta a Réthly Attila által rendezett Vízkereszt vagy amit akartok című darab egyik slágerszövegét. Nem utolsó sorban szó esett a Jordán-sztori - Egy színházi jelenség című interjúkötet kulisszáiról, a színész-rendező pedig együtt játszott a beszélgetést vezető szerzővel és jó hatásfokkal tippelt, nem hiába mostani kedvenc játéka a tippmix.