Sárosdi Lilla megnevezte zaklatóját - Elindult a lavina

Publikálás dátuma
2017.10.19 21:30
Forrás: Facebook/Sárosdi Lilla
Fotó: /
Elárulta húsz évvel ezelőtti zaklatója nevét Sárosdi Lilla színésznő. Marton László tagadja a vádakat, jogi lépéseket tesz.

Hosszas tépelődés után egy Facebook-videóban árulta el Sárosdi Lilla, hogy az a rendező, aki húsz évvel korábban szexuálisan zaklatta egy kocsikázás során, Marton László volt.

Noha sokan már napok óta suttognak erről a színésznő rejtélyes, a Vígszínházban futó, Marton-rendezésre a Pál utcai fiúkra utaló bejegyzése kapcsán, bizonyosat csak csütörtökön tudhattunk.

A megvádolt Marton a hvg.hu-hoz juttatta el rövid közleményét, amelyben ez állt:

„Rágalom! Ezért kénytelen vagyok a megfelelő lépések megtételére.”

Sárosdi erre reagálva annyit közölt a HVG-vel: „Ha engem támad, akkor minden nőt támad ebben a pillanatban. Rengetegen állnak mellettem a történeteikkel.” A színésznő hozzátette: a bíróság előtt is vállalni fogja a szavait.

Az ATV szavazásán a voksolók 77 százaléka Sárosdi Lillának hisz a zaklatási ügyben. Sokan anyagi és eszmei támogatásukról biztosították kommentekben a színésznőt, aki azt mondta: rengetegen juttatták el hozzá privát üzenetben saját történeteiket. (Azt nem részletezte eddig, hogy vajon ezek között hány akad, amelyik Martonról szól, de utalt rá, hogy nem az övé az egyetlen.)

Marton László

Marton László

A Vígszínház csütörtök délután 15 órakor a következő közleménnyel reagált a fejleményekre: „A Vígszínház a szabadság, a méltóság, valamint a becsület elleni minden támadást a leghatározottabban elítél. Ezen értékek védelme mindig is a legalapvetőbb feladataink közé tartozott és tartozik.”

A Színház- és Filmművészeti Egyetem – ahol Marton László is tanít – közleményben jelezte: nem indít vizsgálatot a Marton-ügyben. Állásfoglalásában az intézmény kifejti: noha bizonyosan egyetlen intézmény sem zárhatja ki, hogy falai között visszaélés történt, az utóbbi években nem érkezett a vezetőséghez ezzel kapcsolatos panasz. A vezetőség leszögezte: nem lépik át jogkörüket, azaz nem nyomoznak és nem ítélkeznek, akkor azonban, ha bármiféle jogsértés bizonyítást nyer, megteszik a szükséges lépéseket.

Felfüggesztenék Martont a hallgatók
A Színház- és Filmművészeti Egyetem jelenlegi és korábbi hallgatói petícióban fordultak a rektorhoz és a kancellárhoz, hogy az intézmény vezetése mindaddig függessze fel Marton Lászlót minden, egyetemünkön viselt tisztsége és feladata alól, amíg szexuális zaklatási ügyében hitelt érdemlő módon be nem bizonyosodik bűnössége vagy ártatlansága. Az erről szóló levelet Markó Róbert rendező rakta ki a Facebookra, és azt írta hozzá, hogy egy óra alatt 114-en írták alá.

Eközben Földes Eszter színésznő Schilling Árpád rendező lapunk által is idézett Facebook-bejegyzésére reagálva megerősítette, hogy gyakoriak a szexuális jellegű visszaélések a szakmában. A színésznő Facebook-posztjában azt írja: „Számos más jellegű, nem ennyire durva, de ugyanúgy szexista, hímsoviniszta megaláztatásban volt részem. Szerencsére mindig keményen kiálltam magamért, és nem ezáltal kerültem előrébb. Sőt! Számos hátrányom és konfliktusom forrása ez a fajta leuraló magatartás pozicionált férfiak részéről.”

Trencsényi Katalin Londonban élő magyar dramaturg és rendező a wmn.hu-n megrázó cikkben írta le, miként kényszerítette egy idősebb berendező a Filmgyárban, hogy megmutassa melleit. A befolyásos férfi a leírás szerint rendszeresen vette rá asszisztenseit közös zuhanyozásra, a statisztákkal pedig az íróasztalán közösült. A történtek hatására Trencsényi felmondott, de, mint írja, az eset sokáig kísértette, nőiségét csak évekkel később merte felvállalni.

Nem csak nők vallanak
A közösségi oldalakon néhány napja indult kampányban a #metoo (azaz: én is) kiírással jelezték a felhasználók, hogy ők is voltak szexuális zaklatás áldozatai. A kampány futótűzként terjedt: sokan – köztük például Nyáry Krisztián író is leírják, őket miként zaklatták. Pion István költő, slammer a vasárnapi Slam Poetry Országos Döntőben elmondott abúzus témájú szövegéről a Zoom.hu-n vallotta be döbbenetes erejű cikkében, hogy róla szólt. Sokakból azonban ellenszenvet váltott ki az akció, és ennek hangot is adtak: elindították a #notme (én nem) kampányt, s bejegyzéseikben hosszasan taglalják, hogy ennyi eset egyszerűen nem lehet igaz. Arról a feministák véleménye is megoszlik, hogy a #metoo kampány nem teszi-e súlytalanná a történeteket, ám az áldozathibáztató hozzászólásokat látva egyértelmű: valamiféle párbeszédnek el kellene indulnia a témában.

2017.10.19 21:30

Nincs két egyforma pillanat – fotók a mindennapokból

Publikálás dátuma
2018.07.19 20:02
Fotó: Gerda Taro
Fotó: /
Apró rezzenések, őszinte arcok, mozdulatlanná merevedett táj – a Capa Központ legújabb kiállításain sokrétű és különösen élénk látvány fogadja a látogatót.
Mit árulnak el a képek készítőikről, valamint az azon szereplő emberekről és helyszínekről? A kíváncsi fotós tekintete által, vagy a dokumentálás eltökélt szándékából született pillanat tükröződik vissza a kép nézőire? Mitől szép egy fotó, és mely szempontok mentén válik egy pályázat nyertesévé? Miért ragadnak meg egyes képek a fejünkben örökre, míg mások eltűnnek a másodperc töredéke alatt? – többek közt ezeket a kérdéseket feszegeti a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ újonnan nyílt négy kiállítása. Az egyes fotósok és alkotók tárlatai persze ennél sokkal összetettebb és közvetlenebb üzenetet is közvetítenek. Garry Winogrand Women Are Beautiful (A nők gyönyörűek) címmel kiállított fotóin a 60-as, 70-es évek Amerikája, s benne a Nő elevenedik meg előttünk különféle mindennapi élethelyzetekben. „Az utcai fényképészet úttörőjének” képein a magabiztos, boldog, lázadó és legfőképpen önmagát szabadként meghatározó nőalakok jelennek meg. Azaz dehogyis jelennek, ők csupán élik megszokott vagy épp társadalmi és politikai változásokon átívelő életüket – szórakozóhelyekre járnak, bevásárolnak, nevetgélve trécselnek egy utcai padon –, miközben egy fényképezőgép lencséje nagyon is saját pillanataikat kutatja. „Képzeljék el, hogyha valakiről azt mondják, hogy Modricnak és a horvát csapatnak a fotósa. Vagy Griezmannak és a francia vb-nyertes csapatnak. Az ötvenes években ilyen volt, hogy Hemző Károly Puskás Ferencnek és a Honvédnak volt a fotósa. Egyszóval nagymenő volt” – méltatta Korniss Péter a megnyitón az elismert alkotót, aki idén ünnepelné 90. születésnapját. Korniss úgy látja, Garry Winogrand és Hemző Károly között sok hasonlóság volt: „mindketten keményen táplálkoztak a valóságból, úgy élték meg a világot, mint a számukra születő pillanatoknak a sokaságát, amit nekik meg kellett ragadni. Ez volt a kötelességük, a dolguk, az életük.” Az idén öt éve alapított Hemző-díj nyerteseinek, valamint finalistáinak fotóiból egy a Winogrand amerikai képeinél sokkalta hozzánk közelebb álló, a mindennapokat egész más fényben bemutató tárlat látható. A 2014 és 2018 között készült alkotásokon a néző nem csupán a marginalizált területek nyomorával, és az ott élő családokkal, de a cosplayes szubkultúra alakjaival, az első osztályú vidéki focistákkal, vagy egy artistaképző kötéltáncosaival is találkozhat. A fotók húsba vágóan elevenek, s egy számunkra alig, vagy épp, hogy nagyon is jól ismert közeget világítanak meg éles, szűretlen fényben. A Hemző-díj a Capa Központ nyári kiállításainak sorában másutt is helyet kapott: az intézmény új pop-up terében Pályi Zsófia 2017-es Hemző-díjas Tranzitország című jutalomtárlata látható, amely a napjainkat gyakorta foglalkoztató társadalmi-politikai jelenségről, a migrációról nyújt egy egyéni hangú, a részletekre fókuszáló látképet. Pályi Zsófia képei rávilágítanak: a szigorú szabályozásoknak köszönhetően a menekültek előtt megváltozott útvonalak nagyon sajátos nyomait őrzik mindannak, amit számukra nőként, férfiként, kisgyermekes családok tagjaként a mindennapi élet jelent ezekben az években. Az újonnan nyílt kiállítások képei rendkívül sokrétű látványt nyújtanak, hol a direkt, és erőteljes közelítés, a mélyreható tekintetek és elfojtott mosolyok kereszttüzében találja magát a néző, hol pedig a tárgyak, az emberek hagyta némaság és csend felől szemléli a képeket. A negyedik, Átcsúszás című tárlat mindehhez egy új horizontot ad: az időbeli és térbeli távolság központi elem a light boxokban kiállított képek esetében. 2016-2017 telének szokatlanul hideg időjárása alkalmat adott a Balatonon a jégkorcsolyás átcsúszásra, melyet számos fotós megörökített, és posztolt is közösségi média felületeken. A tárlaton a fotósok ezen, különböző indíttatásból készült képei a kurátori koncepció mentén egyesülnek, s felvetik a – további tárlatok által egyaránt feszegetett – kérdést: mennyiben változott meg a jelen pillanathoz és a képekhez való viszonyunk a digitalizációval párhuzamosan. S mennyire vagyunk hajlandók észrevenni a körülöttünk folyamatosan lüktető világ mindennapi történéseit.  Info:  Garry Winogrand – Women Are Beautiful – Lola Garrido Gyűjtemény, nyitva: szeptember 30-ig Pillantás a mába – Hemző Károly-díj 2014–2018, nyitva: szeptember 30-ig Tranzitország – Pályi Zsófi (Hemző Károly-díj 2017), nyitva: augusztus 19-ig Átcsúszás, nyitva: augusztus 19-ig Helyszín: Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ (1065 Budapest, Nagymező utca 8.) 
Miért ragadnak meg egyes képek a fejünkben örökre, míg mások eltűnnek a másodperc töredéke alatt
2018.07.19 20:02
Frissítve: 2018.07.19 20:02

Elhunyt Papp Tibor

A József Attila-díjas alkotó szerdán, élete 83. évében halt meg.
Elhunyt Papp Tibor író, költő, tipográfus. A József Attila-díjas alkotó, a magyar avantgárd meghatározó személyisége, a párizsi Magyar Műhely alapító szerkesztője szerdán Budapesten, élete 83. évében halt meg – közölte a Magyar Írószövetség és a Magyar Műhely csütörtökön az MTI-vel. Papp Tibor 1936. április 2-án született Tokajban. Középiskolai tanulmányait a debreceni Szent József Gimnázium jogelődjének intézményében, a Piarista Gimnáziumban kezdte meg, majd az egyházi iskolák államosítása után a rendszernek nem tetsző családi háttere miatt a Fazekas Mihály Gimnáziumban folytatta tanulmányait. A kommunista diktatúrában családját osztályellenségnek tartották, ezért érettségi után kiváló tanulmányai ellenére sem vették fel az egyetemre. Így az egri Lakatosárugyárban lemezlakatosi szakmunkás képesítést szerzett, Miskolcon, Csongrádon, Debrecenben és Budapesten dolgozott. Az 1956-os forradalom idején Budapesten egy MTI-fotósnak segédkezett, később az ávósok keresni kezdték, emiatt 1957-ben menekülnie kellett az országból. 1957 és 1960 között Ford-ösztöndíjas volt, a Liége-i Műszaki Egyetemen diplomát szerzett, majd egyik alapítója lett a Dialogue című belga folyóiratnak. 1961-ben érkezett Párizsba, ahol szabadhallgató lett a Sorbonne-on, közben a Szabad Európa Rádió, valamint a Francia Rádió magyar adása külső munkatársa lett. Kitanulta a nyomdászmesterséget is. 1962-ben barátaival, pályatársaival közösen megalapította a magyar emigráció egyik legfontosabb irodalmi lapját, a hetvenes évek elejére avantgárd irodalmi fórummá váló Magyar Műhelyt, amely 1989-ig Párizsban jelent meg, a rendszerváltás után pedig Budapesten jelenik meg. Papp Tibor 1985-től a Polyphonix nemzetközi modern költői fesztivál alelnöke, tagja volt a Société de Bibliologie et de Schématisationnak, ahol a tipográfiai kutatócsoport vezetőjévé választották. 1992-ben a Francia Írószövetség vezetőségi tagja lett, 1997-ben a Le Temps des Cerises könyvkiadónál a Collection Union des Écrivains sorozat igazgatójává nevezték ki. Egyik alapítója és szerkesztője volt a vizuális irodalom egyik legjelentősebb, nemzetközileg is elismert fórumának, a Magyar Műhelynek, a d'atelier című folyóiratnak és könyvkiadónak, valamint az első nemzetközi, csak számítógépen generált műveket közlő irodalmi folyóiratnak, a párizsi Alire-nek is. A kilencvenes évek elején újra megtalálta Budapesten otthonát, Párizst pedig megtartotta második hazájául. Harmincnál is több könyvet publikált, írt prózai műveket, önéletrajzi ihletettségű regényeket, verseket, vizuális költeményeket, esszéket, tanulmányokat. Ő alkotta meg az első magyar automatikus versgenerátort: a Disztichon Alfa (1994) mágneslemeze hatmilliárd verseskötet anyagát rejti. A 2000-ben megjelent Hinta-palinta című művében a generált verseken, szövegen kívül a költő már vizuális költeményeket és hangverseket is létrehozott az általa írt számítógépes programmal. A Magyar Írószövetségben több cikluson át volt választmányi tag. Munkásságáról két monográfia jelent meg: Bohár András Papp Tibor című kötete 2002-ben, Kelemen Erzsébet Testet öltött szavak – Papp Tibor vizuális költészete című könyve 2012-ben. Irodalmi és közéleti munkásságát A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével (1996) és József Attila-díjjal (2003) ismerték el. Temetéséről később intézkednek. 
Témák
irodalom
2018.07.19 10:31
Frissítve: 2018.07.19 10:31