Svájci tudósítónk írja: Hónapok óta legalább minden héten megölik egyszer szegény Racovski elvtársat, a romániai mozgalom ismert nevű vezetőjét a különböző távirati irodák.
Igazán mulatságos lett volna már az a vita, amit ez ügyben a saját külön tudósítók, sőt — uram bocsá — „szemtanúk" a világsajtóban folytattak, ha nem lappangott volna az emberben minden cáfolat ellenére is a kétely: hátha mégis igaz valamelyik változata a szomorú hírnek?
Olvastam, hogy a bolsevikiek megölték, mert Kerenskihez pártolt. Aztán a bocheok lőtték nagy kegyetlenül főbe, mert bolseviki létére nem helyeselte a román békét. Elesett a fehér gárdák ellen való harcban. Pétervárott anarchista merénylet áldozata lett. Jekaterinoszlavban ragadós betegségben halt meg. Ennyi változatra emlékszem, de bizonyára volt több is.
Az Avanti táviratot közöl most Angelica Balabanov elvtárstól. Stockholmból keltezve: „Racovski épen és egészségesen írt nekem Moszkvából, azt kérve, hogy olaszországi barátait és elvtársait nevében is üdvözöljem."
Racovski elvtárs tehát, végérvényesen él — s a mozgalom javára remélhetőleg sokáig.
Népszava 1918. június 2.