Ház a Józsefvárosban

A kormány egyet lépett előre, úgy tett, mintha átvágta volna a maga kötötte gordiuszi csomót, aztán kettőt lépett hátra. Pénteken bejelentette, hogy a Köves Slomó rabbi nevével fémjelzett Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) tulajdonába és működtetésébe kerül az évek óta kész, de üresen álló Sorsok Háza a Józsefvárosi pályaudvaron. A kiállítás koncepcióját - és társüzemeltetését - a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítványra bízták, amelynek vezetője a Terror Háza Múzeum főigazgatója, Schmidt Mária.

Az elvágatlan csomó abban a mondatban van, amit a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (MAZSIHISZ) kormánybejelentésre tett közleménye ír: „sehol a világon nem a kormányok döntik el, ki képviseljen egy vallási közösséget”. Kétségeink vannak, kell-e egy újabb holokauszt-emlékhely a fővárosban, főként úgy, hogy azzal csak a kormány akarja bizonyítani az antiszemitizmus elleni zéró toleranciáját. Ehhez kellett egy végrehajtó (Schmidt Mária), aki a hatalom emlékezetpolitikájához - miszerint a magyarországi zsidók üldözése nem a Horthy-rendszerben gyökerezik, hanem a német megszállás után kezdődött, és felelősei kizárólag a nácik és magyar kiszolgálói voltak – igazgatja majd a Házat. A Mazsihisz ezért is tiltakozott a múzeum tervei ellen, amire tekintettel Lázár János volt kancelláriaminiszter, a jövőbe tolta az átadást. Lázár azonban távozott, s Orbán Viktor tel-avivi útja után úgy tűnhetett: az Izraellel megteremtett jó viszony szakítószilárdsága elbírja, hogy a kormányhoz lojálisabb EMIH kapja meg a múzeumot, s vele Schmidt Máriát, akit Izraelben is bírálnak.

A Sorsok Házát jövőre megnyitják. A Mazsihisz kétségei maradtak: „az EMIH bevonása a legkevésbé sem garantálja, hogy a Sorsok Háza hitelesen, őszintén és felelősen szóljon majd zsidó honfitársaink százezreinek jogfosztásáról és kiirtásáról.” Ettől tartunk mi is.