Újabb havazás jön hideg éjszakával

Publikálás dátuma
2019.01.11. 06:34
Illusztráció
Fotó: Shutterstock
Napközben csak hószállingózás várható, de késő estétől megérkezik, majd és az egész országra kiterjed az újabb havazás.
Az Országos Meteorológia Intézet prognózisa szerint napközben változóan felhős idő várható többórás napsütéssel, legfeljebb néhol fordulhat elő jelentéktelen hószállingózás. Este azonban északnyugat felől erősen megnövekszik a felhőzet, és késő este a Dunántúl északi részén már kezdetét veszi a havazás. Délutánig még többfelé megerősödik az északi, északkeleti szél, melyet az Alpokalján és északkeleten viharos lökések is kísérhetnek, ezért főként az utóbbi tájakon néhol hófúvás is lehet. A legmagasabb nappali hőmérséklet többnyire +2 és -6 fok között alakul, fagypont feletti értékek elsősorban nyugaton, délnyugaton várhatók. Késő estére általában -2 és -10 fok közé hűl le a levegő, de a kevésbé felhős tájakon ennél hidegebb is lehet. A jelenlegi előrejelzés szerint a szombatra virradó éjszaka az ország egész területén havazni fog, ráadásul az Északi-középhegység egyes tájain akár mínusz 15 fokig is hűlhet a hőmérséklet.
Szerző
Témák
időjárás

Elszámolták a bölcsődét, elúszott negyedmilliárd Csornán

Publikálás dátuma
2019.01.11. 06:00

Fotó: KRIZSÁN CSABA / MTI
Egy nyolcvan férőhelyes bölcsőde építése hiúsult meg azért, mert a tényleges kivitelezési költség végül közel a duplája lett volna annak, mint amennyire pályázott az önkormányzat - állítja Dani Richárd, a kisváros egyik MSZP-DK-s képviselője.
Egymást érik a gyanús beruházások Csornán – állítja a Győr-Moson-Sopron megyei kisváros egyik MSZP-DK-s képviselője, Dani Richárd. Az ellenzéki politikus mindenekelőtt azt említette: a közelmúltban egy nyolcvan férőhelyes bölcsőde építése hiúsult meg azért, mert a tényleges kivitelezési költség végül közel a duplája lett volna annak, mint amennyire pályázott az önkormányzat. Emiatt, tette hozzá, a város kénytelen volt visszaadni az államkincstárnak a beruházásra elnyert, de kevésnek bizonyult 243 millió forintot. A bölcsőde azóta sem készült el, a beruházás lóg a levegőben. Végeztek viszont egy tér felújításával és a termelői piac kialakításával a városban, ám a civilben építési vállalkozóként dolgozó képviselő szerint ebben sem volt sok köszönet. A munkálatok végösszege ugyanis több mint másfélszer nagyobb lett annál, mint amennyit eredetileg terveztek. Dani Richárd kiemelte: a pályázati pénzből a konkrét építési munkákra bruttó 55 millió forintot terveztek. Ehhez képest az első közbeszerzési pályázaton a legjobb kivitelezői árajánlat 123 millió forintról szólt. Új eljárást írtak ki, de még így is 85 millió forintért vállalta csak el a munkát a nyertes kivitelező. – Így 30 millió forinttal többet kénytelen fizetni a város, holott a fejlesztés egy fillérjébe sem került volna, hiszen az önrész nem volt pályázati feltétel – fogalmazott Dani Richárd. A beruházás kapcsán a politikus megemlítette, különös volt az is: az önkormányzat mindössze négy nappal a beadási határidő lejárta előtt döntött arról, hogy elindul a pályázaton. A tervezővel pedig a pályázat benyújtásának napján kötött szerződést, miközben a kész terveket már a szerződés aláírása előtt egy héttel eljuttatta a városházára. A képviselő úgy látja, hogy a keleti iparterület fejlesztése kapcsán is akadnak szokatlan „jelenségek”. A fejlesztésre 2017 nyarán kapott mintegy 309 millió forintot Csorna, de a közbeszerzési eljárás mind a mai napig nem indult el. – Így egyelőre remény sincs arra, hogy egyhamar működő vállalkozások, és új munkahelyek létesüljenek az ipari parkban – jegyezte meg. A vitatott fejlesztések kapcsán megkerestük Csorna vezetését is. Bónáné Németh Katalin, a város kormánypárti polgármestere – előrebocsátva, hogy az elmúlt két évben a terület- és településfejlesztési operatív program pályázatain 1,208 milliárd forintot nyert Csorna – elmondta: a keleti iparterület fejlesztéséhez az engedélyek beszerzése az első negyedév végére várható, ezután indul a közbeszerzés, hogy közművesíthessék az ipartelkeket. Arról nem ejtett szót a polgármester, hogy mi okozta a késlekedést. A bölcsőde ügyében elismerte, valóban visszalépett a pályázattól a város. Ezt azzal indokolta: egy ilyen intézménynél a kiszolgáló helyiségre szigorúak a jogszabályi előírások, ami jelentősen növelte a kivitelezés költségét. Arról nem beszélt, hogy erre miért csak a pályázat után ébredtek rá. Ezzel együtt állította, nem mondanak le a bölcsődéről, amint lesz újabb pályázat, akkor ismét indulnak – de már nagyobb összegre nyújtják be igényüket.

Varga Tamás szobrász: „Tiltakozásom ellenére erőhatalommal elvitték”

Publikálás dátuma
2019.01.11. 00:00

Fotó: Vajda József / Népszava
Egyéb eszközöm nem lévén magam tiltakoztam, érveltem a szobrom helyén maradásáért – nyilatkozta Varga Tamás, a Vértanúk teréről eltávolított Nagy Imre-emlékmű alkotója.
Milyen érzéseket váltott ki Önből a hír, hogy a két ünnep között, kora reggel elvitették Nagy Imre szobrát eredeti helyéről? Előzetesen történt-e valamilyen egyeztetés, ahogyan azt korábban Wachsler Tamás, a Steindl Imre Program vezetője megígérte? – sok egyéb mellett ezeket kérdeztük Varga Tamás szobrásztól. A művész az alkotója a mártír miniszterelnök első egész alakos emlékművének, amelynek elkészítését elsősorban Demján Sándor magánadománya tette lehetővé. A szobrot 1996-ban avatták fel a Parlamentnél lévő Vértanúk terén, a múlt év végén a Kossuth tér rekonstrukciójára hivatkozva távolították el. Helyére a „vörösterror áldozatainak emlékműve” kerül. Nagy Imre szobrát majd a Jászai Mari téren állítják fel. Varga Tamás nem vállalkozott személyes interjúra (és arra sem, hogy most fénykép készüljön róla), azt kérte, hogy írásban küldjük el kérdéseinket. A szobrász ragaszkodott ahhoz, hogy nyilatkozatát teljes terjedelmében közöljük. „Tisztelt Czene Gábor úr! Közismert tényekre kérdez a szobor előtörténetét illetően: a terv kiválasztása nem megbízással, hanem pályázattal történt, és magánemberek adományából finanszírozták. Ennek részleteiről keveset tudok, de nyilván készültek iratok. A szobrom eltávolításáról oly módon értesültem, hogy egy ismerős szólt, hogy megjelent mint kormányhatározat, nézzem meg. Megnéztem, tényleg megjelent. Természetesen ezt megelőzően már évek óta lehetett hallani mendemondákat, arról, hogy mi készül. Értésemre adták, hogy vannak, akik nem látják szívesen a szobromat a helyén, de persze lehetett bizakodni abban, hogy talán ez mégsem lesz kormányprogrammá. Egyéb eszközöm nem lévén – amikor találtam valakit, akit egyáltalán érdekelt valamennyire a véleményem, vagy aki egyáltalán tudta, hogy nekem mi közöm van ehhez az egészhez – magam tiltakoztam, érveltem a szobrom helyén maradásáért. Abban egyébként, hogy alig hallható a szavam a szobrom védelmében, nagy szerepe van a hazai médiagyakorlatnak. Itthon ugyanis a szobrász és az építész szinte teljes névtelenségben dolgozik, a műveinket emlegetik, mutatják, beszélnek előtte, beszélnek róla, de a mi nevünket szinte sosem említik. Az igen tisztelt médiastáb tagjait persze mindig felsorolják. Magyarországon ma az a méltatlan helyzet, hogy zeneműnek, irodalmi alkotásnak, cikknek, riportnak, egyéb média teljesítménynek van alkotója, szobornak, épületnek viszont nincs. Azok csak úgy vannak, mintha mindig lettek volna. Háttérként, vágóképként, vagy szörnyülködésre alkalmas jó témaként. Ha lenne kedvem tréfálkozni, azt mondanám, ma Magyarországon Nagy Imre a legismertebb szobrász. 
Ha lenne kedvem tréfálkozni, azt mondanám, ma Magyarországon Nagy Imre a legismertebb szobrász.

Az elmúlt hetekben legalább százszor leírták, hogy mit tettek Nagy Imre szobrával, de hogy ezt az én Nagy Imre-szobrommal csinálták, arról hallgattak. Ebben a dicstelen műfajban számomra eddig a rekorder az, aki avatta, egyébként maga is érdemdús művész volt, ő nem átallotta félórás avatóbeszédében méltatni az emlékművet anélkül, hogy engem megemlített volna. Bár az is tetszett – hogy frissebb példát mondjak –, amikor nemrég kiváló avantgardista szaktársaim csináltak tiltakozó fesztivált a szobromból, és alkotóként szintén csak saját magukat tüntették fel. Visszatérve a kérdésekre: ugye azt azért nem gondolja komolyan a szerkesztő úr, hogy majd óraperccel, névvel, címmel, telefonszámmal kiadom azt a pár embert, aki ebben a helyzetben – függetlenül attól, hogy a bánatos magyar barikád melyik oldalán állt – mégiscsak megpróbált emberi módon viselkedni, informálni, esetleg segíteni? (Senkinek a „kiadását” nem kértük, sem ilyen elvárásunk, sem ilyen kérdésünk nem volt – Cz. G.) Az azt firtató kérdésre pedig, hogy amúgy privatim mekkora gazember vagyok, lefizettek-e, és szoktam-e elárulni pénzért az álmaimat, azt válaszolom, hogy nagyon kedves a kérdés, de nem. Eddig legalábbis nem. (Ide vonatkozó kérdésünk így szólt: A kormány ígért-e Önnek anyagi vagy egyéb kompenzációt? – Cz. G.) Azonban, ha találok megfelelő helyet a szobromnak, és ráveszem az illetékeseket – bármi legyen is a megfontolásuk –, hogy kifizessék a kivitelezőknek azt a tetemes költséget és munkát, amivel egy ilyen méretes és bonyolult szobor felállítása jár, akkor a magam munkáját is meg fogom piaci áron fizettetni. Az én mesterségem ugyanis teljes egészében piaci alapon végezhető. Magyar szobrász egy árva peták alanyi állami támogatást még az életében nem látott. A szobrászat teljes egészében a „jegybevételből” létezik Arról pedig, hogy apámmal miről mit beszéltünk: mivel ő jelenleg gyengélkedik, inkább hallgatok. (Károlyi Mihály szobrát, amelynek Varga Tamás édesapja, Varga Imre az alkotója, szintén eltávolították a Parlament környékéről, és még Budapestről is száműzték – Cz. G.) Hasonlóképpen nem tartozik a nyilvánosságra, hogy a magyar társadalom mely bugyraiban próbálok jelenleg szövetségest találni ahhoz, hogy munkám ne a süllyesztőben végezze, hanem megmaradhasson egy jó budapesti központi helyszínen, ha már a helyéről tiltakozásom ellenére erőhatalommal elvitték. Ez az én szakmai érdekem, és az emlékműnek is ez az érdeke, mert Nagy Imre emlékét is ez szolgálja illően. Az ő személyéről azt gondolom, hogy szamárság megpróbálni besározni.   
Nem bővelkedünk igazi karakán szabadsághősökben, Nagy Imre megérdemel Pesten egy népszerű emlékművet.

Amúgy, ha a volt helyén nem tűrhették, márpedig a jelek szerint sem nekem, se másnak nem volt elég eszköze, a szobor marasztalására, a mostanáig felmerült Jászai tér például lehet jó helyszín, amennyiben a szükséges átalakítások megtörténnek. Végezetül az írásban adott interjúról annyit, hogy – felhasználva a nekem jutott pillanatnyi figyelmet – ezzel az arctalan formával tiltakozom a magyar médiában nekem és szobrász, valamint építész alkotótársaimnak jutó arctalanság ellen, amellyel rendszeresen megfosztanak bennünket a nekünk járó pillanatnyi nyilvánosságtól, amikor munkánkról a szerző említése nélkül beszélnek, írnak. Tisztelt szerkesztő úr, kérem, hogy válaszomat szerkesztés, illetve kihagyások nélkül, teljes egészében közölje. Nyilvánosságra hozatalához csak ebben az esetben járulok hozzá. A pótkérdésre, hogy konkrétan hol van a szobor most, a tulajdonostól lehet választ kapni, aki -gondolom – elvitette. Én még nem emésztettem meg eléggé az esetet, hogy érdeklődjek. Remélem, vigyáznak rá. Üdvözlettel: Varga Tamás”
Szerző
Frissítve: 2019.01.11. 12:32