A londoni legfelsőbb bíróság ledobta az atombombát a Downing Street 10. öntörvényű lakójára, Boris Johnsonra. A taláros testület egyhangúan döntött úgy, hogy törvénytelen volt a parlament öt hétig tartó felfüggesztése. Ez azt is jelenti, hogy a bírók szerint a brit kormányfő félrevezette a királynőt, amikor rávette a parlament átmeneti bezárására.
Elképzelhetjük, mit jelent ez a tradícióira oly büszke Egyesült Királyságban. Ekkora pofont Johnson egyetlen elődje sem kapott. Innen felállni nagyon nehéz lesz, személye a konzervatívok számára is tarthatatlanná válhat.
Johnson nemrég még a toryk nagy reménysége volt. Politikai pályáját ügyesen építgette, sőt David Cameron könyvébből azt is tudjuk: bár Johnson nem volt a Brexit nagy híve, felismerte, politikai előmenetelét az segíti, ha a britek Európai Unióból való kilépése mellett kampányol. Sokan abban bíztak, miniszterelnökként szakít a populizmussal, de nem így történt. Azt mondogatta, inkább megállapodás nélkül távozzék az ország az EU-ból, csak tartsa London a kilépés október 31-i dátumát.
Saját országának jövőjét is képes volt tehát kockára tenni csak azért, hogy stabilizálja a hatalmát. Csakhogy Nagy-Britannia igazi demokrácia, ahol egy politikus hatalmi ambíciói még nem elegendőek ahhoz, hogy a társadalom minden szegmensére rátehesse a kezét. Működik a fékek és ellensúlyok rendszere. A brit parlament nem a kormány szócsöve, itthon elképzelhetetlen módon ellenőrzi is azt, az igazságszolgáltatás pedig a kabinettől függetlenül működik. A taláros testület felmutatta a stop táblát Johnsonnak, aki, ha szorult belé egy kis becsület, mindezek után lemond.
A legfelsőbb bíróság felmutatta az Egyesült Királyság valós értékeit, s talán némi önbizalmat adott azoknak, akik már egyre kevésbé bíztak a demokrácia, a jogállam kivételes erejében.