És ha önökkel történne?

Az egészségügy válsága arról szól, amiről a magyar társadalom válsága. Az egymástól eltérő szándékokkal rendelkező érdekcsoportok permanens háborújáról. Az egészségügy dolgozói, valamint a páciensek a kórházban emberhez méltatlan körülmények közt kényszerülnek létezni. De a kormányt - „pragmatizmus” jelszó alatt - soha nem érinti meg semmi. 
Van viszont egy javaslatom arra, hogy a kormánytagok végre megértsék az emberi méltóság fogalmát. Nézzenek meg egy helyzetet, amely mindennapos az állami kórházakban: 1. hogy a járni képtelen embert nem hogy megforgatni, de napi rendszerességgel megmosdatni sincs kapacitás; 2. hogy a páciens feje fölött hoznak döntéseket kimerült és maguk is méltatlan helyzetbe került szakemberek, anélkül, hogy ismertetnék a beteg jogait és lehetőségeit; 3. hogy amikor szükségük lenne kötözésre, akkor a helyszínen azt mondják az embereknek: a kötszert magukkal kellett volna hozni; 4. hogy a kiürített gyomortartalomnak kinéző főzelékre ráteszik a döglött denevérre hasonlító főtt „húst”, és azt mondják, ez ebéd;   5. hogy a kórház parkolójában óránként 500 forint állni, és hogy ide – külön ki van írva – nem érvényes a mozgássérült igazolvány; 6. hogy ha egy nő megszült egy babát, akinek még jobb lett volna pár hétig odabent, akkor édesanyaként nem mehet be bármikor, mert látogatóként tekintenek rá; 7. hogy emberek végignézik a hozzátartozójuk haláltusáját tehetetlenül egy sürgősségi osztály várójában, aztán a kórház kiad egy közleményt, hogy hiba nem történt.
Most pedig képzeljék el a tisztelt miniszter urak és a miniszterelnök, hogy bármelyik a fenti esetek közül a saját szüleikkel vagy gyermekeikkel történik meg. Ugye, így már nem is lenne annyira könnyű legyinteni erre az egészre?
Míg a politikusok és a szakemberek olyan – kétségkívül releváns – adatokkal érvelnek, mint hogy a sürgősségi ellátásban a többszörösen sérült esetek mindössze 75 százalékát képes ellátni a rendszer, ez a fennmaradó 25 százaléknak azt jelenti, hogy nem segítenek rajta. Hogyan fordulhatott elő a Honvéd kórházban, hogy egy embert, aki négy zacskót hányt tele vérrel, és ordított a fájdalomtól, fél napon át nem kereste a kórházi személyzet – kivéve azt a takarítónőt, aki elmondta, hová dobhatják a zacskóba gyűjtött vért a hozzátartozók? A Dél-Pesti Kórházban holttestet találtak az egyik mosdóban, ugyancsak a Honvédban ágyi poloskák keserítették meg az orvosok életét. Az egyik vidéki kórház nőgyógyászatán ápoltak sem jártak jobban: náluk lisztkukacok hemzsegtek a zuhanyzótálcákban.
Az egészségügy válsága nem újkeletű, de a jelenlegi krízis elmélyüléséért vitathatatlanul Orbán Viktor és kormánya a felelős.
Az embereket nem érdekli, hogy a kabinet végül nem járult hozzá az Egészséges Budapest Program fejlesztéséért felelős nonprofit kft. megalapításához, de az sem, hogy Kásler Miklós már nem birtokolja a miniszterelnök bizalmát. A tény, hogy az onkológus professzor valójában egészségügyi miniszter lenne szíve szerint, és a további 9 államtitkárságon sem képes ellátni a feladatát, senkit sem vigasztal. Érdektelen, hogy az Egészséges Budapest Program keretében kiírt pályázatok eredményhirdetése hosszú hónapokat késik, és az sem fontos, hogy történik-e szerződéskötés az önkormányzatokkal, vagy sem. Abból, hogy Cserháti Péter személyében egy komoly nemzetközi tapasztalatokkal rendelkező szakembert távolítottak el az EBP-ért felelős posztról, majd egy luxusautó-kereskedőt neveztek ki a posztra, pusztán az lényeges az emberek számára, hogy megkapják-e a szükséges ellátást egy kórházban, vagy sem. Ezek miatt többször kérdőre vontam a minisztert, és bár ő maga nem válaszolt a kérdéseimre, államtitkárával megüzente: minden a legnagyobb rendben van. 
Az embereket az érdekli, hogy amikor napok óta magas láza van a gyermeküknek, tudjanak segítséget kérni az ügyeleten. Ha beteg édesanyjukat saját autójukkal beviszik a sürgősségire, mert rosszul lett, ne azt kapják válaszul, hogy „minek hozta ide?”. Társadalmi mozgalom küzd azért, hogy legyen végre olyan terhesgondozás és olyan szüléskísérésről szóló egységes protokoll, amely partnerként kezeli a leendő anyákat. Amikor túl korán érkezik egy baba, akkor senkit sem érdekel a kormány tétlensége. Egy egykilós baba esetében csak az számít: ne a bezárt koraszülött osztály hűlt helyét sirassák a hozzátartozók – a reménnyel együtt, hogy gyermeküket szakszerű ellátásban részesítik. Miért kell külön felemelni a szavunkat itt, Európában azért, hogy ne lehessen belehalni egy sikeresen végrehajtott térdműtét után egy ostoba kórházi fertőzésbe?
A fentiek megoldásához pénz kell és hatékony forrásfelhasználás. Szakemberek, akiket hagynak dolgozni, nem üldöznek el. Addig, amíg ez a terület is a határtalan marakodás, a szakmaiatlanság és a középkori állapotok martaléka, miként várhatják el, hogy az emberek több gyermeket vállaljanak? Az élet – a legtöbb esetben – még mindig itt kezdődik. És sokak esetében itt is ér véget. Ha ezekben a pillanatokban valakit nem illet meg a méltóság, akkor mindent elvettek tőle, amit embertől el lehet venni. A szerző a Magyar Liberális Párt ügyvivője, országgyűlési képviselő 
Szerző
Bősz Anett

Az éjjeli edény kiborulása

Botrány volt az orvoskamara által összehívott nagygyűlésen – szólnak a híradások. Kifütyülték a kormányzat által delegált államtitkárokat. Egy férfit a miniszterelnökségről és egy nőt a Kásler-féle minisztériumból. Mindketten beszédet próbáltak mondani, mindkettőjük első mondataiból kiderült, hogy a szokásos hazugságok pufognak majd, miszerint ez a kormány minden kormányok legjobbika, az egészségügy pedig a kormány szeme fénye. 
Ez is elég lett volna, hogy az asztalt a szónokokra borítsa az egyébként megosztott lelkű hallgatóság. Azonban ott van az orvostársadalom háta mögött az Orbán uralkodása óta termelődött hatalmas egészségügyi szemétkupac. Nem mondható, hogy az orvoskamara vezetősége és az igen jelentős mértékben konzervatív orvostársadalom 2010-ben ne szavazott volna teljes bizalmat annak a kormánynak, amelynek hatalomra jutása (részben) egy jó irányú egészségügyi reform demagóg megakadályozásának volt köszönhető (ld. vizitdíj népszavazás). Nem tudom, minek szólt ez a bizalom, de a józan ész jelenléte biztosan nem szerepelt a tényezők között. 
Azóta sok vonatkozásban volt harmatgyenge a kormány teljesítménye, de még az oktatásügy kárvallottai (az egész ország) sem vitatják, hogy az egészségügy teljes visszaállamosítása és szisztematikus lebontása a rossz szándék, a hozzá nem értés és a felelőtlenség igazi csúcsteljesítménye. Az orvoskamara vezetősége egészen a legutóbbi időkig szolgálta a kormány taktikáját: a problémák megoldása, vagy legalább fölvetése helyett, hazug kommunikáció a notóriusan eladósodó kórházakról, amit a jóságos kormány kénytelen évente kétszer „rendezni”. 
Úgy tűnik, elfogyott a kormány iránti bizalom, és ezzel együtt a szolgáló kamara sem tetszik már. Azonban – néhai Berentey György traumatológus professzort idézem – az egészségügy olyan bili, amelyiknek belül van a füle. Vagyis csak ügyesen, hozzáértéssel lehet kitisztítani, hogy újra használható legyen. A kamara – még ha kicserélődik is a vezérkara – nem alkalmas az egészségügy megújításának levezénylésére. Nem is az a hivatása. A mostani gyűlés két teljesen jogos követelése – az elvégzett tevékenységek valódi áron történő finanszírozása, illetve a bérek emelése – klasszikus szakszervezeti követelés. De nincs szakszervezet, csak papíron. A megújulás, a korszerűsítés (reform) összetett, nehéz, sokféle szakembert – konkrétan egy erős minisztériumot – igényelne. De hát egészségügyi minisztérium sincs. A szerző orvos
Szerző
Haskó László

A vátesz

Az idei nem nevezhető az illiberálisok évének. Az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) a volt pártelnök, Heinz-Christian Strache botránya miatt kiesett a bécsi kabinetből, s valószínűleg nem kerül vissza a vasárnapi választás után. Matteo Salvini volt belügyminiszter saját politikai baklövése miatt az olasz kabineten kívül találta magát, most pedig úgy tűnik, Benjamin Netanjahu sem maradhat az izraeli kormány élén. S akkor még nem beszéltünk arról, hogy egyre nagyobb belpolitikai nehézségekkel küzd Erdogan török és Putyin orosz elnök is.
Ha rosszul áll egy párt szénája, elveszít egy választást, vagy valamilyen okból le kell mondania a kormányzásról, ám képtelen beletörődni a kudarcba, akkor egy megoldás marad: az utcai politizálás. Nagygyűlések szervezésével akarja destabilizálni a kabinetet. A Fidesz jól ért ehhez, s a magyar kormánypárt immár exportálni is akarja ezen tapasztalatait, méghozzá Olaszországba. A recept a következő: folyamatosan azt kell sugallni ezeken a megmozdulásokon, hogy a kormány nem az embereket képviseli, mert „a nemzet mi vagyunk”. Ha ezt folyamatosan sulykolják, akkor az emberek talán el is hiszik.
Azzal, hogy a magyar kormányfő a szélsőjobboldali Olasz Testvériség rendezvényén szólalt fel szombaton, amelyről azt találta mondani, hogy a Fidesz tőlük jobbra áll, illetve kioktatta őket arról, mit is jelent kereszténynek lenni, mit tegyenek a bevándorlással, azt jelzi: a magyar kormányfő tényleg egyfajta vátesznek gondolja magát, aki csalhatatlanabb a pápánál is. Azt azonban nehéz megérteni, a kereszténységgel hogy egyeztethető össze például a hazugság. A külgazdasági és külügyminiszter szerint például le akarják nyomni a torkunkon a kötelező kvótákat, amiből konkrétan semmi sem igaz. Ennek alapján nehéz megfejteni, mire is gondol a kormányfő, amikor „keresztény szabadságról” beszél.