Egy jó szakember nem csak attól sikeres, hogy kitűnően ért a szakmájához. Értenie kell ahhoz is, hogyan kamatoztassa tehetségét, munkáját hogyan tegye mind ismertebbé, keresettebbé szélesebb körökben. Az önreklám, az önmenedzsment elengedhetetlen. Nem elég jó asztalosnak, fafaragónak lenni. Házalni is tudni kell.
A hazai szakképzési rendszer hamarosan induló, ki tudja, hanyadik reformjában erre is fel akarják készíteni a szakmunkástanulókat. Kötelező vizsgaelemként portfóliót kell majd készíteniük, amelyben az iskolában töltött három évük lényeges állomásait, fejlődésüket, eredményeiket kell majd bemutatniuk. Ezzel együtt azt is be kell bizonyítaniuk: megfelelnek a tanult szakmájuk követelményeinek.
A portfóliókészítésnek fejlettebb társadalmakban nagy hagyománya van, valóban sokat segíthet a munkavállalónak; nemcsak az „önfényezésben”, hanem az önértékelésben, a szakmai fejlődés nyomon követésében, a további célok tisztázásában is. Az önmenedzsment már-már alapkompetenciának tekinthető. S mint ilyet, ezt is tanulni, fejleszteni kell.
Kérdés, a hazai szakképzésben, ahova számos fiatal súlyos írás-olvasási, számolási hiányosságokkal és más hátrányokkal kerül be az általános iskolából, mennyire reális ezt elvárni. A cél üdvözlendő, de mintha az oktatásirányítás nem venné észre: a szakmunkástanulóknak úgy kellene tovább haladniuk a következő szintre, hogy az oda vezető lépcsőfokok közül három-négy is hiányzik.
Az óvodának, az általános iskolának, a közép- és felsőfokú oktatásnak egymásra épülve kellene utat biztosítania, ám a kormányzat ahelyett, hogy egységes rendszerben tekintene az oktatásra, az óvodát, a közoktatást, a felsőoktatást és most már a szakképzést is külön buborékban kezeli. Reformok jönnek, mennek, egyvalamin mégsem változtatnak: továbbra is homokra próbálnak várat építeni.