választás;Fidesz;ifjúság;

Tetőzik az ifjúsági probléma

Már megint tetőzik. Mármint az ifjúsági probléma. Cseh Tamás és Bereményi Géza klasszikusa szerint „a hatvanas években nyár fele tetőzött az ifjúsági probléma”, ezúttal viszont ősszel. A kormánypárt akkor fedezte fel, hogy az önkormányzati választás kudarcairól a fiatalok tehetnek. „Az ellenzéknek a fiatalok nyerték meg a választást” – hangzott el a Hír tévé elemzőitől. Egy pici idő azért kellett a bűnösök azonosításához, először úgy nézett ki, hogy Budapest elvesztését az itt élő külföldiek okozták, ahogy Kósa magyarázta. Ez a kitűnő teória sajnos tarthatatlanná vált, amikor Jászberényben a megismételt választáson tönkreverték a Fideszt. Nehezen hihető, hogy a külföldi diverzánsok tömegei éppen ott telepedtek volna le. Másokat kellett aktuális bűnbaknak kijelölni. Egy egész generációt, harmincon alul. 

Igazság szerint már vártam. Az óra lassan körbejárt. Voltak már bűnbakok a csaló rokkantnyugdíjasok (némely lógós még a lábát is képes volt levágatni), a filozófusok, a romkocsmázók, a brüsszeli bürokraták, a civil szervezetek, a pazarló kórházigazgatók, Soros, a liberálisok, a baloldaliak, a zöldek, Károlyi, a migránsok és simogatóik, Gyurcsány, a szinglik, a multik, az import görögdinnye, a 68-asok, Tavares és Sargentini, a (zaklató) színházak, Greta Thunberg, a lábukat lógató akadémikusok, a hanyatló Nyugat, a gender, a Petőfi Irodalmi Múzeum, Harry Potter, a mindenféle hisztizők (ld. klímahiszti és hiszti az isztambuli egyezmény körül), a melegek, a bírók. Régi-új ötletként legutóbb a cigányok, majd pont ők nem.

Most jönnek a fiatalok. Ahhoz túl sokan vannak, hogy csak úgy ukmukkfukk nekik lehessen rontani. Nem vált be, amikor Bayer Zsolt korábban ezzel próbálkozott akár Nagy Blankánál („kretén, barom állat, ócska kis proli”), akár a Várban bérelt lakása előtt demonstráló momentumos diákoknál („beszédhibás, izzadó tenyerű kis köcsög, seggfejek, retkes prolik”). Ezzel valahogy nem sikerült igazán az ifjabb nemzedék rokonszenvét elnyerni. Hiába, nagyon el vannak kényeztetve. 

Így aztán differenciáltabb megközelítésre volt szükség, de sürgősen. A Fidesz elsőbbsége a fiataloknál látványosan inogni kezdett. Az egyetemistáknál már el is vesztette azt: a Momentum beelőzte. 30 alatt a biztos pártválasztóknak már csak a negyede szavazna a kormánypártra. Ha a pártokat külön-külön nézzük, ez még mindig az első hely, na de ha az ellenzéket együtt?! 

Már közhelynek számít, hogy a bezárkózás kultúráját a fiatalok között eleve nehezebb meghonosítani – ők már a (ha másképp nem, akkor az informatika segítségével) átjárható határok gyermekei. A nyelvi korlátok is kevésbé kötik őket, tetszik-nem tetszik, de az instagram, a mémek, piktogramok képi nyelve körükben szinte egyenrangú a verbális kifejezésmóddal. Nehéz elképzelni, hogy egy Kövér László, Németh Szilárd vagy Semjén Zsolt átütő hatást gyakoroljon rájuk. Persze, a hozzám hasonlók sem tudnának, de az ellenzék sokféleségének a nehézségek mellett előnye is van: a sokszínűségbe beleférnek az erre alkalmas személyek, szervezetek és főleg gondolatok is. Míg a monolittá fegyelmezett Fidesz az elmeszesedett csontjaival, dzsentris, kisúri tempóival, avítt nosztalgiáival egyelőre hiába próbálkozott ezzel.

Most megkésve, lázas tempóban keresik a hangot az elvesztett nemzedék visszahódításához. Van, aki atyai: az érett ember bölcsességével lesajnálja - lényegében lehülyézi - a „tájékozatlan”, „tapasztalatlan” ifjakat. „Felülnek az olcsó demagógiának” – csóválja fejét a Sajtóklub vendége. Mások az erkölcsi felháborodás, a sértett ártatlanság hangján dörögnek a hálátlanokra. „Szégyen, amit műveltek… ha nem Orbán Viktor lenne a miniszterelnökünk”, akkor „az irigylésre méltó életetek” egyből odalenne – prédikál a 888. A jobboldali sajtó fenegyereke apokaliptikus jövővel fenyeget: a teljes Nyugatnak annyi, az új generáció egyszerre híve „a beteg, torz, deviáns individualizmusnak” és a „neokommunista egyenlősdinek”. Szerintem ez már a vég, a fiatalok a vesztünkre törnek, „fiam Brutus” ledöfi Caesart, Lear királyt elárulják a lányai, Goriot apót szégyellik gyermekei.

Ám egy kormánypárt nem sírdogálhat sokáig. Először is kirakatba állítottak néhány fiatal, szép, (pláne női!) kádert. A 22 éves államtitkárhelyettes megejtő őszinteséggel nyilatkozza: „Mi, fiatalok nem akarunk feltétlenül asztalt borogatni, egyszerűen csak azt kérjük, hogy adjanak még több széket az asztalnál!” Ha kortársai mégis borogatnának, még mindig elővehető a leszalámizás, az egymásnak ugrasztás módszere. Vannak a henye, városi ficsúrok és kékharisnyák, a „nagyszájú liberálisok”, és vannak a derék, egyszerű fiatalok – simogatja meg utóbbiak fejét a 888. „Ti nem semmittevő megmondó emberek akartok lenni, hatszáz bölcsészdiplomával!” Lesz még itt Levente, Turul Szövetség, Keresztény Munkásifjak Szövetsége, Attila Bajtársi Egyesület. Jobb a régi mintákhoz nyúlni, ha már a Fidelitas nem váltotta be a reményeket.

Tanulságos látvány. Ahogy egy újságíró fogalmazott: a Fiatal Demokraták Szövetsége számára a legnagyobb veszély épp a fiatal demokraták. Az igaziak.

A szerző volt országgyűlési képviselő