A Brexit létrejött, a fogalmat felejtsük el - tanácsolta Boris Jonhson brit kormányfő. Eközben maga is tisztában van azzal, hogy amit a 2016-os népszavazás óta ezzel a fogalommal illettek, az még sokáig annak a szinonimája lesz, hogy miképpen lehet indulatok által felkorbácsolt politikai ügyetlenkedéssel eljutni valahová, aminek a következményei beláthatatlanok. Még az sem kizárt, hogy a szigetországbelieknek kisebb veszteséget okoz majd, mint a cserbenhagyott európai közösségnek.
Amikor tavaly július közepén, egy esztendőre Takács Szabolcs Ferencet miniszteri biztossá kinevezték, megbízatása "az Egyesült Királyság Európai Unióból való kilépésének Magyarországot érintő külpolitikai és külgazdasági hatásai kezelésének összehangolására" szólt, a Brexit megnevezést - kellő tapintatossággal - zárójelbe tették. Mintha a magyar kormány ezzel is bevallotta volna, hogy sok beleszólása nem lesz az uniós tagállamok oldalán a folyamatokba.
A miniszteri biztos, mit is tehetett volna mást, sodródott az árral. Szinte azonnal egy olyan helyzettel kellett szembesülnie, ami megoldhatatlannak bizonyul. A Nagy-Britanniában élő, dolgozó 150-200 ezernyi magyar állampolgár jövendőbeli sorsáról van szó. Jellemző, hogy a hivatalos hazai (és brit) statisztikák létszámukat csak megsaccolni tudják. Az angol hivatal még tavaly ősszel is csak 77 ezer hazánkfiáról tudott. S miután lehetőség nyílt - a Brexit előszeleként - a tartós letelepedési engedélyhez szükséges regisztrációra, kiderült, hogy az állandó jelleggel a szigetországban tartózkodók lényegesen többen vannak, mint azt a hatóságok korábban gondolták. Takács Szabolcs Ferenc szorgalmasan végig is járta a magyarok által leginkább kedvelt nagyvárosokat, ahol - saját szavaival élve - "lakógyűléseket" tartott. S ekkor szembesült egy skizoid helyzettel. Amíg az anyaország támogatásáról biztosította az emigránsainkat, akikért már nem kell izgulni, hiszen semmi akadálya sincs annak, hogy akár véglegesen is berendezkedjenek új hazájukban, addig csábító szózatokat is kellett intéznie a magyar kormánynak az immár külhoniakhoz: nagyon nem bánná, ha rögvest hazatérnének. Ez ám a csapdahelyzet! Azt azonban biztosra vehetjük, hogy az ellenoldal, a britek a nálunk élő, dolgozó 5-10 ezer állampolgáruk döntéseibe legfeljebb csak hadiállapot esetén szólna bele, erre azonban semmi esély nincs, ugyanis NATO-tagként mindkét ország ellenségképe, legalábbis nagy vonalakban azonos.
A kizárólag Nagy-Britanniába szállító, pár száz magyar vállalkozó üzleti jövője sem rózsás. Most "nyomozásra" kényszerülnek. Fel kell ugyanis deríteniük azt, hogy az eddig biztos uniós piacnak tekintett szigetországbeli partnereik mire készülnek. Vajon nem váltanak-e át amerikai, mexikói vagy éppen japán kapcsolatokra? Hiszen az életben maradásáért küzdő Nissan - egyes hírek szerint - bezárja két nyugat-európai gyárát, és helyettük Nagy-Britanniában akar majd autót gyártani.
A harcra hívó dobok már megszólaltak. Az igazi gazdasági csata csak most kezdődik.