Ámerikai feleség madzsarul

Jó néhány évtizeddel ezelőtt amerikai feleségem megtanult körülbelül 1000 magyar szót. A nyelvtan sokkal nehezebben ment neki, de ezekre a szavakra a mai napig emlékszik. Kiejtése többnyire jó.

"Elég" és "menjünk" a két leggyakrabban használt szava. Ezeket használja, illetve használjuk, ha egyikünknek elege van a társaságból, és haza akar menni. Vagy ha egyikünk túl sokat dumál.

Van viszont néhány szó, amelyeket a hangzásukért kedvel és használ. Ilyen a csúcsforgalom. Amikor réges-régen Budapesten laktunk pár hónapig, felkérték, hogy tartson egy előadást a szovjet-amerikai kapcsolatokról. Természetesen angolul beszélt, de egypár magyar szót is használt a publikum szórakoztatására. Nemzetközi kapcsolatok, mondta, majd az akkoriban fontos szárnyasrakéta szót is megemlítette. Mondtam is neki, hogy kisokos.

Kedvencei közé tartozik egy Amerikában készült magyar nyelvkönyv egyik teljes mondata: "Hol van az amerikai követség?" Ám a Budapesten készült nyelvkönyv, amelyből szintén tanult, inkább erre tanította: "Az udvarias rendőr a sarkon áll".

Egyszer nélkülem ment el bevásárolni. Valahol a Széna tér környékén volt akkoriban egy hentes, ott akart marhahúst venni. A hentes a pult mögött állt, felette a marhahús. Feleségem odamutatott, majd azt mondta, amerikai akcentussal: márhá. A hentes először azt hitte, hogy rá mutatott és nem a marhahúsra. Nem végül lett baj. Ami az ételeket illeti, a rakott krumpli a kedvenceink közé tartozik. A tejföl szót valamilyen oknál fogva nem tanulta meg, de azt igen, hogy minél többet tesz belőle a tepsibe, annál jobb a vacsora.

Pesten többnyire metróval közlekedett, ahol mindig hallotta a gépember szavait, de nem tudta megfejteni, hogy mit mond. Nekem kellett elismételnem: "Tessék vigyázni, az ajtók záródnak." Ma is használja ezt a varázsigét a New York-i földalattin vagy éppenséggel az itthoni liften.

Az igazi kedvenc azonban egy Karinthy Frigyeshez fűződő anekdota. Egy a magyar irodalomban nálam jóval jártasabb barát magyarázta el a feleségemnek a két háború közötti kávéházi élet finomságait. Így került szó egy állítólagos nemzetközi vetélkedésre. Melyik nyelven hangzik legszebben az, hogy szeretlek? Mivel nem könnyű a francia „je t’aime”-mel vagy az angol „I love you”-val versenyezni, Karinthy és asztaltársai elhatározták, hogy keresnek egy másik szót – a külföldiek úgyse értik. Ennek az anekdotának több változata van, de mi úgy ismerjük a végét, hogy a furfangos magyar kávéházi csapat a fülolaj szóval megnyerte a nemzetközi versengést. A második befutó a cipőfűző szó lett, a harmadikat elfelejtettem. Feleségemnek nemcsak ez a két szó tetszik ma is, hanem az a nyugodtabb kávéházi világ, amely persze már a múlté.

Éppen most, néhány nappal ezelőtt határoztam el, hogy évtizedek óta először megtanítom két új szóra. Bródy János fájdalmas, de reális dalát hallgattam a YouTube-on. A dal persze nem Amerikáról szól, de sajnos egyre inkább Amerikáról is.

A dal címe két új szó a szótárában: Ezek ugyanazok.