Úgy tűnik, most nem csak pénzre vágyik Erdogan

A török elnök Brüsszelbe látogatott, hogy tárgyaljon az általa előidézett krízis megoldásáról.

Csak elszenesedett törmelék maradt egy iskola színes kerítéséből a görögországi Leszboszon. A magánadományokból működő intézményt izraeli zsidók és arabok alapították a szigeten elszállásolt menedékkérők gyermekeinek. Három év alatt több ezer diák fordult meg az épületekben, amelyek szombaton éjszaka teljesen leégtek. A tűz oka egyelőre ismeretlen, a rendőrség azonban gyújtogatás gyanújával indított nyomozást és cseppet sem lenne meglepő, ha beigazolódna a feltételezés.

Leszboszon és a többi Törökországhoz közeli szigeten kiéleződött a hangulat azóta, hogy az ankarai kormány másfél hete bejelentette: nem tartóztatja fel többé az Európába vágyó menekülteket. Egyes helyiek, valamint a direkt ezért odautazó szélsőségesek zaklatni kezdték a menedékkérőket és az őket segítő önkénteseket. Habár a heves reakciókat ezúttal a török lépések váltották ki, a feszültség már régóta gyülemlett, mert sok szigetlakó úgy érzi, hogy az athéni kormány és Európa egésze is magára hagyta őket, mivel alig vettek át menedékkérőket a túlzsúfolt táborokból.

Az indulatokat ezért az sem mérsékelheti jelentősen, hogy Recep Tayyip Erdogan török elnök pénteken utasítást adott a parti őrségnek a tengeren elinduló menekültek feltartóztatására. Egy hét alatt nagyjából 1700-an jutottak át a görög szigetekre, valószínűleg csak a rossz időjárás miatt nem próbálkoztak többen az átkeléssel. Erre utal, hogy a török-görög szárazföldi határon is sok ezren gyűltek össze, amióta a török hatóságok lehetővé tették, és egyes esetekben segítették is számukra az odajutást. A két ország közötti senkiföldjén, mint arról a Népszava helyszíni riportokban is beszámolt, napok óta változatlan a helyzet: rendszeresek az összecsapások az áttöréssel próbálkozó csoportok és a keményen fellépő görög határőrök között.

Erdogan a menekültek átengedésével nyomást akar gyakorolni, de egyelőre csak utalásokat tett arra, hogy mit szeretne – Európa támogatását a szíriai rendezésben és a Törökországban élő, mintegy 3,7 millió menekült egy részének áttelepítését. A török államfő tegnap Brüsszelbe látogatott, hogy a NATO-főtitkárral, majd az uniós intézményekkel tárgyaljon.

Ursula von Der Leyen, az Európai Bizottság elnöke a találkozó előtt arról beszélt, hogy hajlandóak megoldást keresni a helyzetre, de ehhez az is kell, hogy a török hatóságok elszállítsák a görög határnál összegyűlt embereket. Heiko Mass német külügyminiszter is a menekültek feltartóztatását előíró EU-török megállapodás betartását nevezte a tárgyalások előfeltételének. A tárcavezető a Funke médiacsoportnak adott interjúban hangsúlyozta: ha kevés a forrás a menekültek szánt humanitárius segélyekre, akkor az EU mindig hajlandó a párbeszédre.

A felajánlás azonban aligha oldja meg a helyzetet, mivel úgy tűnik, hogy a török elnök most nem, vagy legalábbis nem csak pénzre vágyik. Erdogan még Isztambulban arról beszélt, hogy azt szeretnék, ha mindenki „egyenlően osztozna a terheteken”, amin a menekülteket értette. Kijelentése mögött az áll, hogy a török lakosság nem elhanyagolható részében mostanra ellenszenv alakult ki a befogadott szírekkel szemben. Másfél hete a menekültek ellen kisebb erőszakhullám indult, mert szélsőségesek rajtuk akarták megbosszulni, hogy Szíriában a kormányerők légicsapásában meghalt 34 török katona – ez a veszteség sarkallta egyébként Erdogant arra, hogy ráengedje a menekülteket Európára.

A török elnök lépéseitől függetlenül, az EU legfeljebb kevés menekültet érintő, jelképes áttelepítésekbe egyezhet bele, mivel a tagállamokban eluralkodott idegenellenség miatt más nem tűnik politikailag járható útnak. Ilyen szempontból érdekes, hogy mennyire talál támogatókra az a német javaslat, amely 1500 kiskorú menedékkérő önkéntes átvételét irányozná elő a görög táborokból. A felhíváshoz egyelőre öt tagállam csatlakozott, ha még több ország követné példájukat, akkor az megnyitná az utat egy Törökországgal köthető új alkuhoz, erre azonban kicsi az esély.