Előfizetés

Edirnei csapda - Helyszíni riportunk a menekültválság frontvonalából

Batka Zoltán
Publikálás dátuma
2020.03.06. 06:40

Fotó: Erdős Dénes / Népszava
A görögök továbbra sem engedik át a menekülteket, a törökök pedig mintha gátolnák a várakozással felhagyó menekültek elvonulását.
– A kutyával sem bánnak így – háborog hevesen gesztikulálva egy fiatal iraki férfi a görög-török határnál fekvő Edirnénél csütörtök délelőtt. Inge véres, vállát jókora kötés borítja. Nadrágja zsebében lévő telefonjából arab zene szól. Indulatos szóáradatából nagy nehezen hámozzuk csak ki: egyszerre szidja a görög és a török egyenruhásokat. Eljutott a görög határig, ahol állítása szerint meglőtték, ezért megpróbált eltávolodni kerítéstől, csakhogy ott meg a török rendőrök, katonák sorakoztak föl, alig bírt átsurranni kordonjukon. Hogy valóban így történt-e, nem tudhatjuk, az viszont tény: egy nap alatt nagyot fordult a helyzet és a hangulat itt, Törökország egyik legnyugatibb településének nevezett Edirnénél. A török határok megnyitásának hírére országszerte meginduló 25 ezer menekült közül ide érkező néhány ezer ember a görög hatóságok határozott fellépése miatt továbbra sem juthat tovább. Csakhogy a korábbiaktól eltérően egyre nehezebben hagyhatják el visszafelé a határzónát azok, akik feladják a várakozást – vagyis mintha se előre, se hátra nem mozdulhatnának.  
A változás első jele az volt, hogy szerda délután a határvonal közeléből úgy egy kilométerre el kellett távolodniuk az újságíróknak, és egyre több mentő, rendőr meg katonai autó érkezett. Azóta pedig alig akad olyan menekült, aki a görög határ és a török kordon közötti, itt frontzónának nevezett területről visszafelé indulna. Többen úgy vélik: nem arról van szó, hogy nem akarnak, hanem nem tudnak visszafelé jönni. A történtekre részben magyarázat lehet, hogy Süleyman Soylu török belügyminiszter csütörtökön bejelentette: ezer felfegyverzett határőrt küldenek a térségbe, hogy visszaszorítsák azokat a menekülteket, akik Görögországból vissza akarnak térni Törökországba. Szerinte ugyanis a görög-török határvonaltól 4900 menekült próbál visszajutni Törökországba. Csakhogy kérdéseket vet fel, pontosan kiknek a „mozgását” akarja gátolni a török rendvédelem. Nem tudni ugyanis, tényleg átjuthatott-e több ezer ember a határon, hiszen a görög egyenruhások a kezdettől rendkívül keményen, könnygázzal – és a török hatóságok szerint éles lőfegyverrel is – felléptek a menekültekkel szemben. A határ közelében csütörtökön tartotta magát a vélekedés: a menekültek lényegében csapdába estek, a görögök miatt tovább, a török miatt vissza nem mehetnek. Közben, ha nem is ezrével, de továbbra is százával érkeznek a határhoz menekültek, jobbára autóbusszal. Őket azonban csütörtökön nem engedték a „frontzóna” közelébe. A határ mentén kanyargó Marica folyó melletti réten 4-5 száz menekült ver tábort az este. Többen sátrakat kezdenek eszkábálni, és a folyóparton uszadékfát gyűjtenek a tűzrakáshoz.  
A menekültek többsége szíriai, családokkal, gyerekekkel találkozunk, de jócskán akadnak egyedülálló férfiak. Egyikük Waleed-ként mutatkozik be. Az Irakból jött fiatalember azt meséli, felesége és gyereke még korábban bejutott a görög és török határőrök közötti területre, őt viszont már nem engedték. Míg Waleed azért kesereg, mert nem engedik családja után a görög határhoz közel, egy csapat afgán fiatal épp azért dühöng, mert – állításuk szerint – néhány napja még kényszerítették őket oda. Azt mesélik, többször vitték már ki őket a török rendőrök a határra, majd arra kényszerítették őket, hogy menjenek át a görög oldalra. Azonban a görög határőrök mindannyiszor visszakergették őket. Hogy az afgánoknak vagy Waleednak van igaza? Rejtély. A menekülttábor álhírei, féligazságai között lehetetlen kiigazodni. És akár az is lehet, hogy mindegyikük igazat mond: Edirnénél ugyanis a szabályok is gyorsan változnak, amit kedden még támogattak, azt csütörtökön talán már erővel is akadályozzák a hatóságok. Waleedtól és az afgán fiatalokról nem messze a folyó töltésén heverészik Elias. Ő és társai kilógnak a sorból, hiszen állításuk szerint a távoli Marokkóból érkeztek: úgy gondolták, Törökországon keresztül könnyebben bejutnak Európába. Elias azt mondja, két éve van már úton, az utóbbi hónapokat egy török tömegszálláson töltötte, tizenöt-húszan osztoztak egy szobán. Elias azt meséli, amikor meghallották, hogy Törökország kinyitja a kapuit, az elsők között indultak a görög határhoz. Csakhogy – magyarázza heves mozdulatokkal – a határőrök rögtön elkapták és fegyverrel visszakergették őket a török oldalra. Ennek ellenére Elias nem tűnik csüggedtnek, állítja, biztos benne, hogy el fog jutni nyugatra. Svédország lenne a cél, mondja. – Hogy miért? Azt olvastam, hogy ott jó élni.  
Edirnétől délebbre, a Marica folyó partján már egyre kevesebb menekülttel találkozni. A folyón átkelni veszélyes, és értelmetlen is, mert Edirne alatt közvetlenül a parton húzódik a határ, és a görög őrök azonnal kiszúrják a vízen érkezőket. Ráadásul nyomos érv az is: aki távolabb megy a várostól, az kimarad az ételosztásból is. A Marica-parti rögtönzött menekülttáborhoz ugyanis folyamatosan érkeznek az étel-és ruhaadományok. Csütörtök késő délután a török Atlas Yardim Dernegi nevű civil szervezet busza fut be élelmiszerrel, ruhákkal és tisztálkodási szerekkel. A menekültek rögtön a busz köré sereglenek – senkit nem látunk, aki üres kézzel távozna.
Kapcsolódó
Patthelyzet a görög határon – fotóriport a helyszínről

Takarékra állította magát az EP a vírus miatt

Halmai Katalin (Brüsszel)
Publikálás dátuma
2020.03.05. 20:56

Fotó: PATRICK HERTZOG / AFP
Az uniós intézmények közül eddig az Európai Parlament vezette be a legradikálisabb korlátozásokat a koronavírus fertőzés miatt. A képviselő-testület hétfő óta három hétig csak "alapjáraton" működik: megtartják a plenáris, valamint a szakbizottsági vitákat és üléseznek a vezető testületek is, de beszüntették látogatók fogadását, felfüggesztették a kulturális rendezvényeket, a vendégelőadók részvételével zajló meghallgatásokat, szemináriumokat. Ez idő alatt az EP szünelteti delegációk, tényfeltáró küldöttségek kiküldését is. Parlamenti illetékesek szerint a héten ezért nem született döntés az állampolgári jogi szakbizottság március végére tervezett magyarországi tényfeltáró missziójának az időpontjáról sem. Csütörtökön késő este arról határozott az EP elnöke, hogy az egészségügyi kockázatok miatt a jövő héten Strasbourg helyett Brüsszelben fognak ülésezni a képviselők.  

Putyin és Erdogan megállapodott: éjféltől tűzszünet lép életbe Idlibben

Rostoványi András
Publikálás dátuma
2020.03.05. 18:59

Fotó: SEFA KARACAN / Anadolu Agency
Az orosz és a török elnök megállapodása alapján ma éjféltől el kell hallgatniuk a fegyvereknek az északnyugat-szíriai Idlib tartományban.
Csaknem egymillió, otthonából elüldözött civil, heves harcok, valamint egyre nyíltabb konfliktus a damaszkuszi rezsim és a török hadsereg között – ez volt az elmúlt hónapok mérlege az északnyugat-szíriai Idlib tartományban. Az események a szír kormánnyal szövetséges Oroszország és a felkelőket támogató Törökország közötti viszonyt is feszültté tették, habár a két országnak sikerült elkerülni a közvetlen konfliktust. Recep Tayyip Erdogan török elnök és Vlagyimir Putyin orosz államfő csütörtökön kísérletet tett arra, hogy megállapodjoanak egy tűzszünetről és legalább átmenetileg békét teremtsenek Idlibben. Meglehetősen gyakorlottak ebben, 2016 decembere óta tulajdonképpen kettőjük alkui határozták meg Szíria sorsát. Ám hiába a tapasztalat, ezúttal is hosszas, több mint 6 órán tartó tárgyalások után született meg kompromisszum. Putyin és Erdogan lényegében az előző tűzszüneti megállapodásokat - a 2017-es asztanáit, és a 2018-as szocsit - egészítette ki. A legjelentősebb módosítás, hogy a tervek szerint jövő vasárnaptól közös orosz-török járőrözések kezdődnek az Idlibet ketté osztó M4-es autópályán, hogy biztosítsák a fegyvernyugvás betartását. A sztráda mindkét oldalán hat kilométeres mélységben biztonsági övezet létesül, ami arra utal, hogy a szír lázadók a szocsi egyezséghez képest jóval kisebb területet tudhatnak magukénak, Idlib és környéke helyett csupán a tartomány felét. Az orosz-török alkuban viszont az is szerepel, hogy meg kell teremteni a lehetőséget a szír kormányerők bevonulása elől elmenekült emberek visszatérése - ez pedig azt jelentheti, hogy a rezsimnek ki kell vonulnia december óta meghódított területekről. Egyelőre azonban nem teljesen világos, hogy a gyakorlatban tényleg ezt jelentik-e a rendelkezések, mivel a megállapodás pontos részleteit csak a következő héten dolgozza ki Oroszország és Törökország.
Van mit kidolgozni, mert még számos rendezendő kérdés maradt, nem utolsó sorban az, hogy mi lesz az Idlibben domináns Háját Tahrír as-Sámmal. Az Al-Kaidához köthető dzsihádista terrorszervezetet nem számolták fel a török fegyveres erők, hiába vállalta ezt Ankara már a 2017-es asztánai egyezségben is. A Bassár El-Aszád szír elnökhöz hű hadsereg éppen erre hivatkozva indította meg tavaly decemberben idlibi offenzíváját, amely során az orosz légi erővel közösen kíméletlenül bombázták a civil lakosságot - kórházakat, iskolákat és lakónegyedeket is. Putyin és Erdogan mostani alkuja nyomán mindenesetre megvan a remény, hogy egy időre véget érnek a hadműveletek. Noha a két vezető január 12-re meghirdetett tűzszünete összeomlott, azóta jelentősen megváltozott a helyzet. Akkor még kétségbevonhatatlan volt az Aszád-rezsim fölénye, a szír hadsereg (részben az orosz légi támogatásnak köszönhetően) sorra foglalta el a településeket a lázadók utolsó bástyájának számító tartományban, az elmúlt napokban viszont Törökország egy katonai beavatkozás során megmutatta, milyen könnyedén képes visszaszorítani a szír kormányerőket. Ehhez persze az is kellett, hogy Oroszország ne lépjen közbe, az üzenet azonban így is egyértelmű volt: Erdogan nem fogja hagyni, hogy az Aszád-rezsim a harctéren nyerje meg a polgárháborút. A török elnök a tűzszünet bejelentésekor is hangsúlyozta, hogy a jövőben vissza fognak vágni a szír kormányerők támadásai esetén.