Mielőtt a kormányhű médiát elárasztaná az üzenet, hogy az Orbán-kabinet megvédi a digitális szabadságot – a sajátját, meg persze „az emberekét”, érdemes tisztázni néhány sarokpontot (mert utólag, az agymosoda felpörgése után valószínűleg már késő lesz.
A Facebook a lényegét tekintve szabályozatlan és szabályozhatatlan. Miközben médiaként viselkedik és a tartalomipar része, nem vonatkozik rá a médiaszabályozás. Nincs impresszum, nincs felelős kiadó, senki nem felel egyértelműen a megjelent tartalmakért. Van persze más baj is – lerabolja a reklámpiacot, érdemben nem fizet adót stb. –, de a legnagyobb gond mégiscsak az, hogy jogilag senki földjének számít. Ebből a senkiföldje-státuszból adódóan pompás terepe a gyűlöletkommunikációnak és az álhíreknek, hiszen egyiket sincs kin számonkérni.
Amit a kormány – a magyar, meg a példaadó lengyel – akar, az nem a fent vázolt, jogon kívüli helyzet megszüntetése – sőt: a Fidesznek éppen ebben az állapotban kell a Facebook. A Habony-labor nem azt szeretné, hogy ezentúl nehezebb legyen álhírekkel, gyűlöletkampányokkal, orosz vagy kínai forrású dezinformációval telepakolni a közösségi médiát, hanem pont az ellenkezőjét: hogy a Facebook akkor se gátolhassa őket ebben, ha – mondjuk a Capitolium-ostrom miatt – külső kényszerek nyomán végre megpróbálna rendet vágni a jogsértő tartalmakban.
A kiinduló érv mellé, miszerint a Facebook negatívan diszkriminálná Varga Judit, Orbán Viktor vagy bármely egyéb hatalmi tényező tartalmait, eddig nem sikerült bizonyítékot mellékelni (a Telex nyilvános statisztikákon alapuló számai pedig cáfolják az állítást). Ráadásul a magyar kormányt nem is lehet a Facebook útján elhallgattatni, hiszen vannak tévéi rádiói, újságjai tucatjával.
A magyarázat kilencven százalékos valószínűséggel az, hogy az ország urai kiterjedt fakenews-kampányra készülnek, a beharangozott szabályozás pedig elővágás arra az esetre, ha akadályba ütköznének. Van persze tíz százalék esélye annak is, hogy valami más a megfejtés – de annyi bizonyos, hogy semmi köze a szabadsághoz.