A nyájimmunitás eléréséhez Szlávik János, a Dél-pesti Centrumkórház infektológiai osztályának vezetője szerint a magyar lakosság 60-80 százalékának beoltására lenne szükség. Sőt: előfordult, hogy 80-90 százalékot említett. Ha az oltásra regisztráltak számát nézzük, akkor ettől még messze vagyunk.
Az oltás önkéntes, mindenki a saját felelősségére fogadja vagy utasítja el a koronavírus elleni vakcinát. Péterfalvi Attila múlt hónapban azt mondta lapunknak: az adatvédelmi hatóság elnökeként nem lenne ellenére, hogy a kormány – ha az össznépi hajlandóság nem éri el a kellő mértéket – kötelezővé tegye az oltást. Magánemberként pedig kifejezetten támogatná az ötletet. Nemrég Hann Endre, a Medián ügyvezető igazgatója is arról beszélt a Népszavának, hogy megrögzött liberális létére nem ellenezné, ha „legvégső esetben” kötelezővé válna az oltás.
A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) korábbi állásfoglalása hangsúlyozta, a kormány feladata mindent megtenni azért, hogy az állampolgárok legalább a nyájimmunitáshoz szükséges arányban felvegyék az oltást. Ez alapvetően két módon érhető el: meggyőzéssel vagy az oltás kötelezővé tételével.
A TASZ szerint, ha a meggyőzés eszközeivel elérhető a nyájimmunitás, akkor nem szabad kikényszeríteni azt. Az oltási hajlandóság fokozható azzal is, hogy az oltás felvételéhez a kormány jogi úton olyan előnyöket vagy ösztönzőket kapcsol, amelyektől várható, hogy az „elköteleződés irányába tereli az állampolgárokat”. (Erre szolgálnak majd például a "védettségi igazolványhoz" fűződő kedvezmények – a szerk.)
Asbóth Márton, a TASZ munkatársa kérdésünkre elmondta, hogy súlyos jogkorlátozás, az emberek magánszférájába történő beavatkozás lenne a kötelező oltás elrendelése. Konkrétan az önrendelkezési jogunk csorbulna. Ha az oltás kötelező lenne, akkor azok esetében, akiknél a vakcina beadása egészségkárosodást, esetleg halált okozna, megjelenne az állami felelősség. Nekik, illetve családtagjaiknak kártalanítás járna, ami – tette hozzá Asbóth Márton – úgy fogható fel, mint egyfajta kompenzációja a szabadságjog elvonásának.
Amennyiben az oltás kötelező, akkor az államnak mindenki számára biztosítani kell az ingyenesen hozzáférhető vakcinát. Az ingyenesség most is megvan, de a hozzáférhetőséggel egyelőre akadnak gondok. Ha mindenki azonnal jelentkezne oltásra, akkor az állam pillanatnyilag nem tudna eleget tenni feladatának. A TASZ munkatársa szerint mindaddig, amíg nem garantálható a vakcina általános elérhetősége, a kötelező oltással az állam teljesíthetetlen vállalásba hajszolná magát. Ez a lépés az emberi jogi és anyagi szempontoktól eltekintve sem lenne észszerű.
A jogi megítélés egyértelmű – folytatta Asbóth Márton. Most is vannak kötelező védőoltások, ezekről az Alkotmánybíróság (Ab) már régebben közzétette állásfoglásait. Kétféle kategória létezik. Az egyikbe az életkorhoz kötött oltások tartoznak, amelyeket gyerekek kapnak akár csecsemőként, akár iskolás korukban. Kötelező a beadatásuk, a szülők ebben a vonatkozásban nem dönthetnek saját gyerekük „testi integritásáról”, azaz nem dönthetik el, hogy ennek az egészségügyi beavatkozásnak alávetik-e a gyereküket vagy sem.
Az Ab azt vizsgálta, hogy a közösség védelmének érdeke előrébb való-e a szülők ilyen típusú döntési jogosultságánál, és úgy határozott: igen, ezt a jogkorlátozást alkotmányosan meg lehet tenni. A másik kategória a foglalkozáshoz kötött kötelező védőoltás. Az Ab ennek vizsgálatakor is arra jutott, jogszerű elvárás, hogy bizonyos munkaköröket csak védőoltás felvétele után lehet betölteni.
Mindkét esetben teljesen tiszta az Alkotmánybíróság álláspontja, az időről időre felbukkanó oltásellenes kezdeményezéseknek jogi értelemben kicsi a mozgásterük – állapította meg Asbóth Márton.
– Az állam felelőssége kizárólag a kötelező védőoltásokra vonatkozik, a Covid elleni oltóanyagok pedig nem tartoznak ebbe a körbe – mondta Simon Tamás szakjogász a Növekedés.hu-nak márciusban. Próbáltunk más egészségügyi szakjogászokat is megkérdezni. Ketten informálisan megerősítették, hogy kötelező oltás esetén az állam kártalanítási felelősséggel tartozik, de nyilatkozni nem szerettek volna.
A TASZ munkatársa még egy aspektusra felhívta a figyelmet, amely a már most is kötelező oltásoknál problémát jelent. Mindig akadnak olyanok, akiknek valamilyen egészségi ok miatt egyáltalán nem, vagy csak nagy kockázattal lehet beadni az oltást. Ezért megfelelő „mentesítési rendszer” kidolgozására van szükség. A TASZ tapasztalatai szerint ez a rendszer nem működik tökéletesen, gyakran nehéz elérni, hogy olyan gyerekeknek ne adják be az oltást, akiknél egészségi állapotuk miatt ez túlzott veszéllyel járna.
