Magyarország;konferencia;kultúrpolitika;Akadémiák Európai Szövetsége;

Európában már féltik Magyarország lelkét

Továbbra sem elfogadható, hogy a magyar kultúrpolitika kiszorítósdit játszik

A Berlini Művészeti Akadémia kezdeményezésére 2020 októberében jött létre az Akadémiák Európai Szövetsége azzal a céllal, hogy egész Európára kiterjedően létrehozza a művészeti akadémiák és kulturális intézmények szövetségét. Célja továbbá a szolidaritás eszméjének, a művészet és gondolkodás szabadságának védelmezése a politikai befolyástól. A szövetségnek jelenleg több mint hetven tagja van, magyar részről a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia, a Szépírók Társasága és a Freeszfe Egyesület a tagja.

A szövetség alakuló konferenciáján megfogalmazott berlini manifesztum szerint számos európai országban napjainkban olyan kultúrpolitikának lehetünk tanúi, amely a művészetet és a kultúrát kizárólag nemzeti szinten képes értelmezni, és amely egyre súlyosabban korlátozza ezt a területet. Ez pedig számos akadémia, múzeum és kulturális intézmény függetlenségét veszélyezteti, sérti a művészet szabadságának az Európai Unió Alapjogi Chartája 13. cikkelyében rögzített jogát – a művészet és a tudományos kutatás szabadságát, az intézményi autonómiát.

2021 májusában a szövetség berlini konferenciáján meg is neveztek egy olyan európai országot, ahol a kormány szisztematikusan korlátozza az intézményi függetlenséget. Olvasóinknak nem lehet meglepetés: ez az ország Magyarország. 

A Berlini Művészeti Akadémia igazgatója, az Akadémiák Európai Szövetségének elnöke, Jeanine Meerapfel filmrendező akkor úgy fogalmazott: ha az Európai Unió valamelyik tagországában korlátozzák a művészet és a véleménynyilvánítás szabadságát, az egyben támadás a többi országban érvényesülő demokratikus jogokkal szemben is. A szólásszabadság és a művészet szabadságának magyarországi korlátozása miatt mindenesetre a szövetség panaszt tett az Alkotmányos és Emberi Jogok Európai Központjával együttműködve panaszt az ENSZ kulturális jogok ügyében illetékes raportőrénél, Karima Bennoune-nél, és online petíciót nyújtott be az Európai Parlamentnek. Az Európai Unió alapvető értékeit rögzítő Lisszaboni Szerződés szerint pedig bizonyos feltételek mellett az az Európai Parlament ideiglenes vizsgálóbizottságot állíthat fel, hogy állítólagos jogsértéseket vagy hivatali visszásságokat kivizsgáljon.

Üzenetértékkel bírt, hogy az Akadémiák Európai Szövetsége május utolsó két napján most Budapesten és a CEU Nádor utcai épületében tartotta meg közgyűlését és konferenciáját a Szépírók Társasága és a Freeszfe szervezésében. A szövetség tagjai magyarországi civil szervezetek képviselőivel találkoztak, pódiumbeszélgetésen többek között arról is esett szó, milyen esélyei vannak a független kultúrának olyan helyzetben, amikor a művészek és az állam képviselői között megszűnik a valódi párbeszéd, a kultúrpolitikai gyakorlatokról többek között Dalos György író, Inkei Péter kultúrpolitikai szakértő, Tarr Béla filmrendező, a Freeszfe Egyesület elnöke és Bartosz Sydlowski, a krakkói Boska Komedia fesztivál művészeti vezetője is eszmét cserélt. A szövetség nemzetközi sajtótájékoztatóján pedig a Berlini Művészeti Akadémia egykori elnöke, Konrád György gondolatait is megidézték.

Konrád György 2001-ben vehette át Aachenban a Nemzetközi Károly-díjat. (A rangos kitüntetést általában államfők és pápák kapták meg.) A magyar író köszönőbeszédében többek között úgy fogalmazott: „Mi tartja össze Európát? Mindenekelőtt a kultúrája és a művészei.” Jeanine Meerapfel a magyar író gondolatát úgy folytatta a sajtótájékoztatón: ha elveszik a művészet szabadságát, akkor egy ország lelkét veszik el. A madridi Circulo de Bellas Artes igazgatója, Valerio Rocco Lozano arról beszélt, hogy Magyarországon a kulturális intézmények 2010 óta szenvedik el a kormány szisztematikus támadását. Ennek három eszköze: a kulturális intézményi struktúra átalakítása, a kulturális intézmények vezetőinek politikai szempontú kiválasztása, a finanszírozás csökkentése, illetve megvonása. A pluralizmus viszont – a művészeti szcénában – is rendkívül fontos Európa építése szempontjából. A sajtótájékoztató moderátora, Vágvölgyi B. András ehhez hozzátette: a kultúrpolitikától független civil szervezeteknek két útja volt a fennmaradásukhoz: az egyik a Norvég Alap, amelynek a magyarországi működését a kormány ellehetetlenítette. A másik egy olyan út, amelyet a Freeszfe Egyesület jár: európai egyetemekkel együttműködve tud a hallgatóinak diplomát biztosítani. Ladányi Jancsó Jákob, a Freeszfe Egyesület elnökségi tagja ugyanakkor megjegyezte: hallgatóiknak a diplomaosztás után további problémákkal kell szembenézniük: hol, hogyan és miből alkothatnak. (A cannes-i győztes Buda Flóra Anna példája is nehéz utat mutat: filmtervének támogatását háromszor utasította vissza a Nemzeti Filmintézet, ezért francia pénzből készült el.)

A Szépírók Társasága elnöke, Czinki Ferenc író többek között arról beszélt: egy normális helyzetben egy civil szervezet hazai, privát és nemzetközi forrásokra pályázik. Nem gondolta volna, hogy az utóbbi mennyire fontos lesz a Szépírók Társasága életében: a Nemzeti Kulturális Alap támogatásának csökkenésével, egy privát mecénás visszalépésével a szervezet alighanem megszűnt volna, ha nincsenek nemzetközi pályázatok. Ahhoz, hogy ezeket a pályázatokat a civil szervezetek meg is találják, az Akadémiák Európai Szövetsége nagy segítség.