Rabszolgatörvény: nem adtak szót a szakszervezeteknek

Nem engedték felszólalni a szakszervezeteket a vállalkozásfejlesztési bizottság kormánypárti képviselői a rabszolgatörvény módosítása kapcsán, miközben arra hivatkoztak: a szakszervezetek kérése alapján változtatnak az eredeti javaslaton.

A kormánypárti képviselők szavazatával keddi ülésén a vállalkozásfejlesztési bizottság elfogadta a szakszervezetek által csak rabszolgatörvénynek nevezett javaslat kisebb módosítását, amely azonban csak finomítja az eredeti tervezetet, lényegi kérdésekben nem hoz változást. Így marad az évi 400 óra túlmunka elrendelhetősége, az érte kapott fizetség viszont csökkenhet.

Kósa Lajos és Szatmáry Kristóf fideszes képviselők két hete nyújtották be a Munka törvénykönyve módosítására irányuló javaslatukat, amelynek értelmében januártól minden munkavállaló számára évi 400 óra túlóra válna elrendelhetővé az eddigi 250 óra helyett, és erről – a jelenlegi helyzettől eltérően – még csak kollektív szerződésben sem kellene megállapodni a dolgozókkal. A munkaidőkeret pedig 3 évre emelkedne.

A javaslat hatalmas felháborodást váltott ki a dolgozók és az őket képviselő szakszervezetek körében, Magyar Szakszervezeti Szövetség (MASZSZ) pedig december 8-ára demonstrációt hirdetett. Ezt követően múlt szerdán Kósa Lajos Bodó Sándorral, a Pénzügyminisztérium foglalkoztatáspolitikai államtitkárával együtt mégis leült egyeztetni a szakszervezeti szövetségek vezetőivel, és ígéretet tett arra: csak kollektív szerződés esetén lehet majd elrendelni 250 óránál több túlórát, annak 400 órás plafonjáról pedig tovább tárgyalnak. Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter pedig a 3 éves munkaidőkeretre vonatkozó újságírói kérdés kapcsán jelentette ki a múlt szerdai kormányinfón, hogy semmilyen éven túli elszámolást nem támogatnak.

A hétfői, második körös egyeztetésen azonban csaknem minden korábbi engedménytől visszatáncolt a kormányoldal: a 250 óra feletti túlórázás elrendeléséhez elég lesz akár az üzemi megbízott vagy az üzemi tanács jóváhagyása is (ezeknek a testületeknek nincs érdekvédelmi feladata), a maximálisan elrendelhető túlórák száma évi 400 óra lesz, és marad a 3 éves munkaidőkeret. Az eredeti javaslat így megszületett a módosításról szavazott kedd délelőtt a vállalkozásfejlesztési bizottság.

Az ülés elején kisebb vita bontakozott ki a fideszes és az ellenzéki képviselők között azt illetően, hogy meghallgassák-e a jelenlévő szakszervezeti vezetők véleményét az ügyben. Az ellenzék ezt támogatta volna, ám Szatmáry Kristóf (Fidesz), a rabszolgatörvény egyik benyújtója, a bizottság alelnöke ellenezte azt. Azt mondta: ezt a vitát már lefolytatták, a héten több egyeztetés is zajlott a szakszervezetekkel, és ezek mutatják, hogy kíváncsiak a szakszervezetek véleményére. Szerinte a most benyújtott módosítás e tárgyalásoknak a kompromisszumos eredményét tartalmazza, ezért nem tart igényt a szakszervezeti vélemények ismételt meghallgatására.

Az érvelés ellentmondásosságára rávilágítva Z. Kárpát Dániel, a bizottság jobbikos elnöke úgy fogalmazott: mi sem bizonyítja jobban, hogy a Fidesz és a kormány erőpozícióból dolgozik, mint az, hogy most nem kívánják meghallgatni a szakszervezetek véleményét. Megjegyezte: nem éppen az egyeztetések sikerességét bizonyítja, hogy a szakszervezetek december 8-ára tüntetést hirdettek a javaslat miatt. Végül „a demokrácia emlékét megidézve” szavazásra bocsátotta a kérdést. A szakszervezetek meghallgatását végül 4 igen, 5 nem és 1 tartózkodás mellett elvetették.

Ezt követően Tordai Bence, a Párbeszéd képviselője kért szót, és azt mondta: senkinek nem lehet ellenvetése, ha valaki súg neki a felszólalásához. Majd Székely Tamást, a vegyipari dolgozók szakszervezetének (VDSZ) elnökét, a Magyar Szakszervezeti Szövetség alelnökét maga mellé ültette, és tolmácsolta szavait képviselőtársainak. Székely Tamás ebben a meglehetősen szokatlan előadásmódban azt mondta: „a képviselő urak minden bizonnyal nem voltak még gyárban, nem tudják, hogy az évi 400 óra túlmunka az 2,5 hónapnyi túlmunkát jelent, így ezzel 6 napos munkahetet vezet be a kormány. Nagy tisztelettel köszönjük, hogy 2 kézzel szavazzák meg ezt a javaslatot”. (Székely Tamás ezzel arra utalt, hogy a bizottság kormánypárti képviselőinek jelentős része nem jött el az ülésre, így a távollévőket helyettesítve a jelenlévő képviselők két kezüket feltartva szavaztak az egyes napirendi pontokról).

„Ez a cafeteria megadóztatása mellett a magyar munkavállalókat a legnagyobb mértékben sújtó törvénytervezet az elmúlt tíz évben. Ha visszamennek a saját választókörzetükbe, kérdezzék meg választóikat, egyetértenek-e a javaslattal. A magyar munkavállalók termelik meg azt a GDP-t, amit az ország szétoszt, most mégis több mint 4 millió munkavállalóval tolnak ki, és bevezetnek egy rabszolgatörvényt. Erre senki nem adott felhatalmazást, december 8-án ennek egy komoly tüntetéssel adunk majd hangot" – üzente a képviselőknek a szakszervezeti vezető.

Szatmáry Kristóf erre elismételte a Fidesz szokásos érveit: alapvető cél, hogy rugalmasabbá tegyék a túlórázást, többek számára szeretnék elérhetővé tenni az évi 250 óra feletti túlmunkát. Szerinte igenis vannak olyanok, akik több munkával több pénz szeretnének keresni, és az eddigi óraszámok ebben őket korlátozzák. A 250 óra feletti túlórázást viszont a szakszervezetek kérésére csak kollektív szerződés vagy az üzemi tanács hozzájárulásával lehet majd elrendelni: ez megfelelő védelem – jelentette ki. Megjegyezte: az ellenzék egyetlen módosító indítványt sem adott be a javaslathoz.

Bangóné Borbély Ildikó (MSZP) erre azt mondta: ők az egész javaslatot szerették volna múlt héten levetetni a bizottság napirendjéről, mivel annak benyújtása előtt nem egyeztettek a szakszervezetekkel, de ezt a kormánypárti képviselők meghiúsították. Kijelentette: az egyik legszégyenletesebb dolog, amit ma a magyar munkavállalókkal meg lehet tenni, hogy ezt a javaslatot benyújtják, majd meg is szavazzák, ezért Áder Jánoshoz fordulnak majd, hogy ezt ne írja alá.

A bizottság végül 7 igen és 4 nem szavazattal elfogadta a javaslatot. Székely Tamás az ülés után azt mondta lapunknak: a dél-amerikai diktatúrákat idézi, hogy nem engedték felszólalni a módosítás által érintett munkavállalók képviselőit.