N. Kósa Judit: Tiszta Amerika a körúton

Három utcája van mindössze Balatonszéplaknak, amelyet ma ugyanúgy hívnak, mint a telep kiépülésének virágkorában, az 1930-as évek közepén. A Hungária, a Zsigmond és a Klára.

Furcsa gesztusa ez a sorsnak, mert azok, akik a rendszerváltásokkor az átnevezésekről döntöttek, aligha tudták, kiről-miről keresztelték el pont így ezeket a közterületeket. Nos, a Hungária a magyar szépségkirálynők tiszteletére kapta a nevét; míg a telep első vasúti megállójától a piactérhez vezető főutca, a Zsigmond Szűcs Zsigmond, a belőle kiágazó, Széplak egyik végétől a másikig futó Klára utca pedig felesége, Eckstein Klára emlékét őrzi.

Szűcs Zsigmond Kirschnernek született Sümegen, aztán húsz éves korában, 1886-ban Pesten Szűcsre magyarosított. Így járt el mind a négy fiútestvére is, Alfréd, Ödön, Izidor és Béla, míg a két leány, Vilma és Sarolta maradt a régi névnél – ők úgyis a férjükét hordták már. 1893 augusztusában jegyezte el Zsigmond Klárát, „Eckstein Vilmos nagybecskereki gőzmalom-tulajdonos bájos leányát”, akivel ősszel már az esküvőt is megtartották.

Az ifjú férj ekkor a Nicholson Fülöp és társa gépgyár hivatalnoka volt, de hamarosan átigazolt vezérképviselőnek a Bächer Rudolf és Melichar Ferenc céghez, akik Bécstől a Balkánig amerikai mezőgazdasági gépekkel kereskedtek: olyasfélékkel, mint a magas kerekeken futó Hollingsworth 27 aczél fogas gyűjtőgép vagy a Johnston-féle fűkaszáló, amelyet változtatható kaszagyorsasággal kínáltak.

Negyed század alatt aztán Szűcs Zsigmond nemcsak a saját mezőgazdasági gépkereskedelmi vállalatát hozta létre, hanem 1913-ban a Caritas Önsegélyező Egyesülettől megvásárolt egy két utcára néző, elegáns bérházat, a Teréz körút 26-ot, ahol a saját lakása mellett az irodáját, sőt később a legkülönfélébb földművelő masinák bemutatótermét is berendezte. (Ekéket, tárcsás boronákat, tengeridarálókat és kapáló gépeket aligha lehetett kisebb helyiségben a nagyérdemű elé tárni, mint az a hatalmas üzlet a mai Teréz körút 28. alatt, amelyet az idősebb budapestiek Kátayként, a maiak Spar áruházként ismernek.)

Ennek a biznisznek még a világháború sem ártott, amit fényesen igazol, hogy 1918 novemberében több lap is hírt adott a gyermektelen pár nemes gesztusáról: „Szűcs Zsigmond gépgyáros (sic!) százezer koronát ajánl fel egy balatoni gyermeknyaraló megteremtése céljáért, házasságának 25 éves évfordulóján”. 1921 nyarán pedig belevágott élete addigi legnagyobb üzletébe: a gépkereskedő cég fuzionált a Magyar Földtulajdonosok és Földbérlők Kereskedelmi Rt.-vel, Szűcs Zsigmond az új, Pyramis előnevű részvénytársaság igazgatósági tagja és a mezőgazdasági géposztály irányítója lett. Olyan gyártók bízták meg vezérképviseletükkel, mint a Weiss Manfréd, így nem csoda, hogy az 1922-es árumintavásáron Horthy Miklós kormányzó is figyelemre méltatta az általa árusított vetőgépeket és szecskavágókat, majd „a látottak felett a legmagasabb elismerését fejezte ki”.

A Teréz körúti házba bejegyzett részvénytársaság egyre csak bővült, még egy bankba is bevásárolta magát. Ám a jelek szerint a Pyramis név rossz ómennek bizonyult: 1927-ben ráomlott a részvényesekre a rengeteg hitel, és a cég – egyes számítások szerint 60 milliárd (elinflálódott) korona adóssággal – krachot jelentett. Szűcs Zsigmond folytatta ugyan az amerikai gépekkel és vetőmagokkal való kereskedést, de hogy ezen a terepen valamelyest háttérbe vonult, mutatja, hogy a bemutatóteremre a következő januárban játszási engedélyt kapott a fővárostól egy gyermekszínház, Tündérvásár név alatt.

Bár a kisrészvényesek követelésére indult vizsgálat ólomlábakon közelített a per felé, Szűcs Zsigmond alighanem jónak látta valami egészen mással foglalkozni egy ideig. Az amerikai életérzésen nevelődött lelke a szűz földek feltörésére és a reklámra is igen fogékony volt, ráadásul villatulajdonos lévén már jó ideje jeleskedett a siófoki fürdőegyletben. Nem csoda hát, hogy miután Kelenföldön, a „Gellértfürdőtől 6 percnyi villamos távolságra” kitanulta a parcellázás csínját-bínját, páratlan üzletbe fogott: megállapodott a veszprémi székeskáptalannal, hogy a Zamárdi fürdőtelep és Siófok közé ékelődő, Kilitihez tartozó 220 ezer négyszögölnyi homokbuckás zsombékot lakhatóvá teszi, parcellázza, és telkenként eladja. A terület egyik része a Balatonújhely, a másik a Balatonlidó nevet kapta Szűcs keresztségében.

Balatonlidó – egy szigorú levéltári főigazgató vétója miatt: végül Balatonszéplak – megszületéséről már meséltem önöknek (Missek a Lidón, 2017. október 7.), akárcsak arról az elképesztően nagyszabású reklámkampányról, melynek keretében Szűcs a korabeli Miss Hungáriáktól a reklámipar tehetségein át Európa autóklubjaiig mindenkinek telkeket ajánlott föl, a pesti középosztályt pedig arra bátorította, hogy négyszögölenként egy pengő kezdőrészlettel csak vigye a házhelyeket, és építkezzék. A ma is látható épületekből úgy tűnik, két afféle házi építészt is tartott: Göbl Miklós a konzervatív ízlésűeknek kis neobarokk nyaralókat, Rathing Ferenc a modern gondolkodásúaknak Bauhaus beütésű bungalókat és emeletes házakat tervezett.

1935-re már egészen jól alakultak a dolgok, Siófokról sínautó szállította a nyaralókat a 124-es őrházhoz, kezdtek nőni a fák, épültek a házak, lett kaszinó és fürdőegyesület, és bár a látványterveken szereplő kikötő, strand és parkfüzér megépítését a beruházó ráhagyta az új tulajdonosokra, nem panaszkodott senki, mert Szűcs Zsigmond elnézte a részletekkel való késlekedést, és a Balaton is lágyan hullámzott. Azonban épp, amikor a nagy reklámértékkel bíró Albrecht királyi főherceg is feltűnt a széplaki nyaralók között (A siófoki pilóták emléke, 2017. október 28.), végkifejletéhez érkezett a Pyramis-per. A tárgyalás annyira megviselte Szűcs Zsigmondot, hogy még a felmentő ítéletet is kénytelen volt a lakásán, a betegágya mellett ismertetni vele a bíró.

A kereskedő, aki ekkor már a főváros legnagyobb adófizetői között volt, egy évvel később azt a nyolchengeres, hatüléses Packard túraautót is dobra verte, amelyen korábban a szépségkirálynőket furikázta Balatonlidón. 1941 augusztusában, „hosszú betegeskedés után” hunyt el, „eszményi férjét” és „legboldogabb házasságukat” siratta vele Eckstein Klára.

Őróla ezen túlmenően már csak egy adattal rendelkezünk. 1945. január 3-án jelent meg a Szabadságban az az apróhirdetés, amelyben feleségét és sógornőjét keresi Langer Simon. Mint írja, Eckstein Margit Kovács Mihályné, Eckstein Klára pedig Pacsinta Zsuzsi néven szerepelt, amikor december 28. és 31. között egy este, kilenc óra tájban a Kossuth Lajos utca 3-ból elhurcolták őket a nyilasok.