Gyerekkoromban két fagyizó volt Balatonszéplak-Alsón. Az egyik a vasútállomás háta mögötti egyszerű bódé, amelynél mindig ugyanaz a tábla hirdette az aznapi kínálatot: „Mai fagylaltkülönlegességeink - csokoládé, vanília”. A másik a maszek, amely egy emeletes családi nyaraló földszintjén üzemelt a Siófokra vezető főút mentén, s ahol mindig hosszan álltunk sorba, hogy végül, kellő megfontolás után, kikérjük a két, esetleg három legízletesebbnek látszó gombócot.
A maszek jó darab sétára esett tőlünk, az oda- és a visszaúton is át kellett szelnünk a furcsa Fenyves teret. Szabályos, elnyújtott téglalap, amely a semmi és a semmi között terpeszkedett gazzal benőve. Nem volt, ami arra mutasson, hogy itt egy csinos parknak kéne lennie, pláne, hogy a tér végében, a part menti nyaralótelkek helyén kellene nyílnia Széplak-Alsó pompás fövenyfürdőjének.
Talán sosem tudom meg, hogy egy nagyszabású településrendezési terv ványadt maradéka ez a semmilyen Fenyves tér, ha az idén nyáron nem kerül elő Balatonlidó parcellázási térképe – abból pedig nem bomlik ki egy remek, még az én gyerekkoromat is egy generációnyi idővel megelőző történet.
Szűcs Zsigmondnak hívták a pesti pénzembert, aki a húszas évek végén meglátta a lehetőséget a Siófok és Zamárdi közötti homokbuckás pusztaságban. A veszprémi székes-káptalan tulajdonában lévő, Kilitihez tartozó Csibetelep akkor már idegen testként ékelődött be a somogyi Balaton-partot lassan elfoglaló fürdőtelepek hosszú sorába. Szűcs – aki gépkereskedelemből szerezte vagyonát és a nagy vállalkozás kezdetén a hatvanas évei közepén járt – 1929-ben megvásárolta a Siótól délnyugatra eső 220 ezer négyszögöles területet, és kettéosztva nekifogott a siófoki villatelep, illetve Balatonlidó parcellázásának.
Balatonlidó a rajzokon egészen lenyűgözően festett. Kaáli Nagy Dezső miniszteri tanácsos – akinek nevét ma egy partra futó utca viseli Siófok és Széplak határán – szellős, levegős és elegáns nyaralótelepet tervezett a Déli vasút és a Balaton között elterülő gazos homokdombok helyébe. Úgy képzelte, a Siófok és Zamárdi között álló 123-as és 124-es vasúti őrház által közrefogott területet majd a fürdőhely tengelyében kialakított vasúti megálló szolgálja ki, ahonnan nyílegyenes, parkosított sétány vezet le a telep kikötőjéhez. Ettől a főtértől jobbra és balra újabb tengelyekben kisebb parkokat, játszótereket jelölt ki, az egyik térsor a strandfürdőhöz, a másik a fürdőparthoz vezetett volna. A telepet két oldalról egy-egy ferdén bevezetett utca zárta le, így adva hangsúlyt az egyébként szabályos ritmusban meghúzott, a parttal párhuzamos, 2,5 kilométer hosszú sugárutaknak.
Ami ezután következett, az alighanem a magyar reklámtörténet legfényesebb lapjaira kívánkozik. Balatonlidón még épp csak elkezdett megkapaszkodni a 25 ezer frissen ültetett facsemete, amikor 1930-ban a Színházi Élet hírül adta, hogy „Miss Magyarország 1931 nyaralásának gondját egyszer és mindenkorra megoldjuk, az új Miss legszebb ajándéka az a 150 négyszögöles telek lesz, amelyet a Siófok közelében épülő Balatonlidó legszebb helyén kap a Színházi Élettől”. Később pedig még emelték is a tétet azzal, hogy immár házat is ígértek a telekhez, „mégpedig a Hungária utcában. Így nevezték el azt a teleksort, ahol Miss Magyarország 1931 telke lesz. Ez az utca nemcsak a Balatonvidék, hanem az ország legérdekesebb utcája lesz, mert első nyaralója az új Miss, többi telke azonban máris le van foglalva a szépségkirálynő utódai számára. A Hungária utca a legszebb magyar nők utcája lesz.”
Hogy Tasnády Fekete Mária üdült-e valaha a Hungária utcában, nem tudom, habár a Színházi Élet szerint 1931-es megválasztása után nemzetközi Miss-társait is meghívta új nyaralójába. Tekintve, hogy a házikó fából készült „Diogenes villa” volt, de legfeljebb egy Stadler-féle acélvázas, kovaföld-lapokkal burkolt, 16 négyzetméteres szobából és 6 négyzetméteres konyhából álló weekend-kunyhó, ezt talán inkább a képzelet szüleményének tekinthetjük. De hogy a reklám működött, jelzi, hogy az 1932-es Miss, Lampel Ica is megkapta a maga lidói telkét és házát – igaz, ahogy fiától, Mészáros Tamástól megtudtam, a családi hagyomány szerint a lehető leghamarabb megszabadult tőle.
Szűcs Zsigmond eközben gőzerővel népszerűsítette a telkeket. A lapok tele voltak hirdetéseivel, amelyekben 75 és 200 négyszögöl közötti földdarabokat kínált 15 pengős havi részletfizetéstől, s egyben a „legbiztosabb, egyebütt elérhetetlen értékemelkedő” elhelyezést ígért a reménybeli vásárlók – a pesti tisztviselőréteg – tőkéjének. A reklámszövegekben magas vízállással is dacoló fekvéssel, jó és pormentes levegővel, kitűnő ivóvízzel, szúnyogmentes parttal és egyre javuló infrastruktúrával kecsegtettek: „máris nőnek a fák, szaporodnak az épületek, az üzletek”.
A telkek alighanem tempósan fogytak, de azért így is jutott elég, amit a Balaton-Lidó Fürdőtelep Parcellázási Vállalat reklámakciókban ajánlhatott fel. Sorsoltak telket az Ítél a Balaton című film nézőinek, a 8 Órai Újság és az Esti Kurír olvasóinak; kapott nyaralót a Balaton Tündére szépségverseny győztese; ha megvalósult volna az évi öt nemzetközi autóverseny lidói befutóval, öt nemzet automobilklubja kapott volna villatelket a telepen. Szűcs Zsigmond még a Budapesti Nemzetközi Vásárt leghatékonyabban propagáló pályázóknak is felajánlott öt házhelyet. Látva pedig, hogy a Balatoni Intéző Bizottság akciójának köszönhetően immár tanult építészek tucatnyi típustervéből is választhattak a tulajdonosok, hét telket iparos-közösségeknek ígért oda, ezer pengős építési kölcsönnel egyetemben.
Hogy Balatonlidóból végül nem lett semmi, arról természetesen nem ő, hanem Herzog József országos levéltári főigazgató tehet. Neki kellett volna ugyanis engedélyezni Csibetelep új nevét, azonban „mint nem magyar elnevezést” elutasította, és csak az 1933-ban benyújtott Balatonszéplakhoz járult hozzá. Így esett, hogy a nagyszabású vasútállomás helyett végül Balatonszéplak-Alsó és -Felső néven fejlesztették megállóvá a két őrházat, és a telkek eladása után már erősen gyérülő hírekben is így szerepelt a fürdőtelep.
Kikötő, virágos főtér, kaszinó, parti nagyvendéglő és szabadstrand sosem lett Széplakon. Partjait mára feltöltötték, a terven szereplő parkokat – a Fenyves tér kivételével - felparcellázták, már csak a légifelvételeken lehet felismerni őket. Az értő szem viszont még talál néhány régi villát, amelyről lerí, hogy a hatvanas évek nagy nyaralóépítési láza előtt készült. És létezik a Hungária utca is, habár senki sem gondolná, hogy reménybeli lakóiról, a magyar szépségkirálynőkről kapta a nevét.
