Akár zavaró is lehet, hogy önkéntelenül is belebámulunk egymás tányérjába, vagy meghalljuk, mit beszélnek a közelünkben. De elősegítheti a barátkozást, a közvetlen hangulatot. Azt, hogy ismeretlenek is váltsanak néhány szót egymással, vagy akár beszédbe elegyedjenek. És látunk is példát rá, hogy fiatal diskurál időssel, vagy éppen csak mosolyt "cserélnek."
Forgó Zsolt üzletvezető szép történeteket mesél erről, tán a legkedvesebb, hogy egy fiatalember itt kérte meg szerelme kezét, és ezt látva másik asztalnál ülő idegenek örömmel kifizették a vacsorájukat. Ide passzol egy idézet, több klasszikustól is olvashatók mondások a falon, magyarul és angolul egyaránt. G. B. Shaw írta, hogy "Nincs komolyabb szerelem, mint az étel iránti szeretet." A fiatal párnál, úgy látszik, a kettő ötvöződik. Az pedig nem kérdéses, hogy a jó nevű séf, Bernát Dániel, szerelmes az ételekbe. Az U26-ban azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy meglepően kedvező ár-érték arányban dolgozott.
Ötletes fogásait, amelyeket inspirálóan gyakran változtatott újabbakra, és megint újabbakra, akár kétszer-háromszor olcsóbban kínálta, mint ahogy máshol hasonló kategóriájú finomságokat megkaphattunk. Aztán kicsit elment külföldre, majd a Bagolyvárban kötött ki, és féléve már itt dolgozik a Rézkakasban. Nem rontott ajtóstul a házba. Először a meglévő ételeket csiszolgatta, formálta kissé a maga stílusára, ami azt jelenti, hogy nem agyonbonyolított, közérthető fogásokat szeret, de ezeket jó alapanyagokból, használva a korszerű eljárásokat, és nem idegenkedve az egyéni, karakteres ízektől készíti.
Remek példa erre a gulyásleves, ami nem olyan sűrű, nem annyira zsírosan laktató, mint egy csárdában, de benne vannak az eredeti ízek, fűszerek, a leve azonban már megszűrt, ezért lágyabb, könnyedebb, mint a hagyományos gulyás. Az előételek közül a magyar viza duó haltatárt és carpacciót tartalmaz, a balzsam zselé hozzá éppen hogy csak enyhe, kellemes savanykás ízt kölcsönöz. A roppanós hortobágyi rétesen paprikás a mártás, ahogy dukál, de nem testes tejföl van rajta, hanem könnyed tejfölhab. Az orosházi libamáj terrine pedig előzékenyen elolvad a szájban. Forgó Zsolt mindenhez izgalmas, egyáltalán nem szokványos borokat is felszolgál, és élvezettel mesél róluk, mint a vízfolyás. Meg egyáltalán minden másról is, ami az étteremmel kapcsolatos.
Érdekesség itt Kuti Róbert cigányzenekara, ami abszolút passzolt a tradicionális vendéglőhöz, de egy bisztróban akár szólhatna más is. Érezhetően azonban abszolút beilleszkedtek ide. Játszanak minden műfajt, örökzöldet és modernnet egyaránt, de megfelelnek a szalonzene funkciójának, nem túl hangosak, nem tolakodnak oda az asztalokhoz, nem akarnak középpontba kerülni. Így is figyelnek rájuk, sok tapsot kapnak. Róluk szintén van persze történet, egy hatfős társaság számára éppen melléjük biztosítottak asztalt, de a vendégek erről hallani sem akartak, átültették őket a terem legtávolabbi pontjára.
Aztán, amikor csak oda is "elszivárgott" a zene, bizonyos idő után megkérdezték, hogy nem "költözhetnének-e" mégis át oda, ahová eredetileg ültetni akarták őket.
A főételek közül abszolút vajpuha a roséra sült kacsamell, amit merlotban főtt aszalt meggyragú dob fel, a diós burgonyafánk pedig teljessé teszi az édeskés ízt. A konfitált, lassú tűzön hosszú-hosszú ideig sült mangalica tarja remekül megőrzi a hús nedveit, a bakonyi gombás rétessel teljes a magyaros hatás. Az elkészítés módja modern, az ízek hagyományosak, ahogy a gemenci vaddisznópörkölt esetében ugyancsak.
A somlói is még Gundel Károly emlékét idézi, de érdekes formában, pohárba telepítetten. A madártejbe pedig a sós karamell jóvoltából sós íz is kerül.
A Rézkakas még minden bizonnyal sokat változik, de az irány és az, hogy hétköznap este is totális teltházat találtunk, igencsak bíztató.
Sorozatunkban az ország legjobb éttermeit mutatjuk be a séf kalauzolásával.
