Hallgassuk a Népszavát! – 2026. március 20.

Oszlopos Bélám, a cseppet sem biztos választás

Béláról eddig nem hallottam semmit. Azt sem tudtam, hogy létezik. Most pedig úton-útfélen Bélával találkozom a kerületben, mert Béla arca kikerülhetetlenül ott figyel szinte minden oszlopon, amerre járok.

Semmit csinálni, avagy a lelkiismeret-furdalás nélküli létezés varázsa

Amikor a kislányom hároméves volt, sokszor mondogatta: „Mami! Mi most ne csináljunk semmit!” Olyankor leültünk egymás mellé, és csak néztünk magunk elé. Persze sok minden történt, mert meneteltek a lábunk előtt a hangyák és a bodobácsok, elszaladt egy kis gyík, egy örvös galamb turbékolva hívogatta a párját, a szarkák pedig egymást kergetve cserregtek. Körülöttünk minden mozgott, de mi egy helyben ültünk, és nem csináltunk semmit.

Meddig tart a megszokott életünk?

Itt vagyunk a civilizáció közepén, Európában, és sokszor azt gondoljuk, hogy hozzánk sem a borzalmak, sem az élethez szükséges nyersanyag-, üzemanyag- és energiahiány nem érhet el, hiszen a XXI. század városaiban minden adott a hétköznapi élethez. Tesszük a dolgunkat, megfőzzük reggel a kávénkat, eldobjuk a suliba a gyereket, elmegyünk a munkahelyünkre. A háború és egyéb borzalmak zaja hétköznapi teendőink felhőin alig-alig jut át, mégis kezdi szürkíteni a látóterünket. Olyan ez, mint amikor gyűlnek a viharfelhők, és azt hisszük, még van időnk gyorsan beszedni a ruhát, becsukni az ablakokat és biztonságossá tenni a kis létünket, mielőtt lecsap a mindent elsöprő zápor. De vajon tényleg van időnk?

Hallgassuk a Népszavát! – 2026. március 19.

Hallgassuk a Népszavát! – 2026. március 18.

Hallgassuk a Népszavát! – 2026. március 17.

Sior és Banksy nagy találkozása

Most legyünk nagyon észnél, emberek!

Nekem a legnagyobb problémám ezzel a skót úttal, hogy nagyon sokszor olyan emberekkel kellett, kell lennem munka okán, akikkel normálisan egy percet sem töltöttem volna el egy füzetlapon. A magyar neonáci, akivel két évig lógtam a tetőn, hallgattam az idióta rasszista zenéit, néztem a piálását, mert kettő órakor megjött a vodka gyors, négykor a cider, hisz első a pontosság. A másik egy zsidózó magyar, a harmadik, aki utasítgatott és csúnyán beszélt velem, a negyedik valami basic skót arc, s nekem fájt a bárdolatlanság. Allergiás lettem tőlük, de tűrnöm kellett, mert a munka, ami jutott nekem, na, annak ők a szériatartozékai voltak. És a gyerekeknek kenyeret kellett tennem az asztalra. Volt, hogy reggel hánytam munka előtt.

Ragtapasz a rendszer sebén: az Utcáról Lakásba! Egyesület tíz éve dolgozik a legelesettebbek lakhatásáért

Az Év Fővárosi Civil Szervezete díj elnyerésére Budapest Főváros Polgármesteri Hivatala minden évben szavazást ír ki. A díjjal azoknak a civil szervezeteknek a munkáját ismeri el a fővárosi önkormányzat, amelyek egy élhetőbb, fenntarthatóbb, igazságosabb, színesebb és közösségibb Budapestért dolgoznak. Idén az Utcáról lakásba! Egyesület (ULE) kapta a legtöbb voksot.

PamKutya: a koncert, ahol senkit sem a zenei tudás érdekelt

Egy mém, aminek MVM Dome-méretűre sikerült kinőnie magát. Hét ízben. Üres fejjel, nagyjából semmire nem jutva próbáltam azon lamentálni, hogy egy mém hogyan tud olyan színpadi produkció lenni, amelyben egyszerre képes önazanos, de közben rendkívül profi is maradni. A mém tegnap útjára indult és először mutatta meg, mit tud. Lapunk is eljutott az első PamKutya-koncertre, amely végül átugrotta azt a lécet, ami előzetesen egy picit magasnak tűnt.

Hallgassuk a Népszavát! – 2026. március 16.

Závecz Tibor: Lehet, még a mandátumszámokat sem fogjuk tudni a választás éjszakáján

A szakértő szerint a mostani választás izgalmas és sok váratlan fordulattal van tele, ami a közvélemény-kutatóknak is egy új jelenség.

Hallgassuk a Népszavát! – 2026. március 13.

Hallgassuk a Népszavát! – 2026. március 12.

A félelemkeltés valutája

A jelenleg is regnáló kormány az elmúlt 16 évben olyan magasra fejlesztette a politikai kampányában és egyben kommunikációs csatornáin a gyűlöletet, hogy az begyűrűzött már mindenhova. A boltokba, a munkahelyekre, a sportba és a közintézményekbe is.

Hallgassuk a Népszavát! – 2026. március 11.

Légpárnán az iskolába

Elvirágzás

Egy nő két dologért képes mindenre. Azért, hogy legyen gyereke, és azért, hogy ne legyen.

„Az meg ki?” – az össznépi felejtésre nincs mentség, nincs feloldozás

Kern András mesélte, hogy a Ma este gyilkolunk című film forgatásának szünetében, kvaterkázás közben szóba került Gábor Miklós. Mivel a film szereplői jórészt hetven feletti színművészek voltak – Jordán Tamás, Koltai Róbert, Bodrogi Gyula, Takács Katalin, Bálint András, Pogány Judit, Bánsági Ildikó és Hámori Ildikó –, így a szakmai múltjuk miatt közös nyelven, sokszor együtt átélt sztorikat meséltek, persze egymásra licitálva a csattanókat, poénokat. Az egyik történet az volt, hogy miket lehet csinálni, ha a forgatási szünet egy színész számára túl hosszúra nyúlik, hiszen olykor akár többórás várakozás is lehetséges. Felemlegették, hogy Gábor Miklósnál mindig volt egy könyv ilyen alkalmakra, amivel elvonult, olvasott, és úgy várta ki a jelenését. Volt a társaságban egy frissen végzett, kamerás kolléga, aki a beálló csendben visszakérdezett. Ki az a Gábor Miklós?

Hallgassuk a Népszavát! – 2026. március 10.

Madonna megy Párizsba

Mária országában a nők

A női szerepek határairól, változásairól nemzetközi szinten évről évre egyre hevesebb vita folyik, idehaza azonban megkönnyítik a helyzetünket, még a gendertanulmányokat is eltörölve világos, egyértelmű és változatlan pozícióban igyekeznek tartani a gyengébbik nemet.

Valójában a hatalom a fogoly

Kérdezi Rita, minden rendben van-e, bizonytalanul ingatom a fejem, nem is tudok hirtelen válaszolni. Olyan régen volt minden, olyan nagyon régen, és most ugyanott vagyok, de a hangok mások, és idegenül csengenek. Mondhatnám, bántóak, igen, ez a jó szó.

Hallgassuk a Népszavát! – 2026. március 9.

Sior karcol Skóciából

„Kellett már, mint egy falat kenyér”

Van az a fajta fáradtság, amelyet nem lehet egy hosszú alvással kipihenni. Amikor nemcsak a test fárad el, hanem egész lényünk. Amikor hiába isszuk literszámra a kávét, amikor már átbillenünk több holtponton is, és a hétvégi programok sem tudnak már kikapcsolni. Így érkeztem meg életem első ájurvédikus elvonulására – nem teljesen tudva, mire számítsak, de biztosan érezve, hogy szükségem van rá. Nem a könyvek lexikális tudása vezetett, csupán a megérzéseim, hogy amit itt kapni fogok, az jót fog tenni.

Lógjunk minden nap!

Amikor kislány voltam, a nagymamám budaörsi hatalmas kertjében volt egy poroló. Igazából két betonoszlop közé beraktak egy vasrudat. Nem volt magas ez a poroló, még én is elértem egy kis ugrással hatévesen. Amikor kiértünk a nagymamához, én már rohantam is fel a lépcsőkön, s ahol a kert kezdődött, ott várt rám a poroló, és én csak lógtam a vasrúdon.