Béla a jégen, avagy a békéscsabai mérnök, aki a globális tudományos összefogás egyik fontos láncszemévé vált

A békéscsabai Lévai Béla élete nyolc évvel ezelőtt vett éles fordulatot. Az épületgépészmérnök maga mögött hagyta a magyarországi hétköznapokat, hogy egy hátizsákkal és végtelen kíváncsisággal felszerelkezve bejárja a fél világot. Ma már Sydney-t tudhatja otthonának, de jelenleg a világ egyik legtávolabbi pontján, az Antarktiszon teljesít szolgálatot.

Vákuumban született tévéműsor

A Vákuum TV nem hagyományos értelemben vett televíziós csatorna volt: 1994–1995-ben a Tilos az Á nevű szórakozóhelyen futott élőben, közönség előtt mint show-műsor, amelyben keveredett a színház a kabaréval, a performansz a tévézéssel. A csoport munkásságát most Berlinben, az Új Képzőművészeti Társaság (neue Gesellschaft für bildende Kunst – nGbK) East Un Bloc nevű kiállítása mutatja be. A Vákuum TV indulásáról és formabontó műsorairól két egykori taggal, Csernátony Dórával és Forgács Kristóffal beszélgettünk.

„A közélet, a tudomány fontos, de nem várhatjuk, hogy felülről majd egyszer valami változik”

 Egyre hangsúlyosabb a szorongás és a bizonytalanság, az emberek gyakran érzik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj. (...) Napjainkban sajnos elemi szinten pusztítjuk a közösségeket ahelyett, hogy építenénk őket, hiszen enélkül nincs erős összefogás – fogalmazta meg jelenkorunk társadalmi-ökológiai válsága kapcsán Orosz Katalin. A transzperszonális pszichológia magyarországi szaktekintélye életútjáról, terápiás munkásságáról és a zöld fordulat iránti elköteleződéséről is mesélt a Visszhangnak.

Eljött a joghorror kora, Orbán Viktor és társai azt hiszik, törvényen felül állnak, mert megválasztották őket

A nem létező Tisza-csomagról szóló bírósági ítéletek a Fidesz egyik legfontosabb kampányüzenetét ássák alá, így nem véletlen (de nem is elfogadható), hogy a kormánypárt egyre élesebben nyilatkozik a független bíróságokról, nyíltan pártossággal vádolva a törvényesség őreit. A Bors különszámának betiltásakor Lázár János egyenesen úgy fogalmazott, hogy „a magyar bírók csak a Tiszának nyalnak”. A hatalmi ágak (demokratikus alapvetésnek számító) szétválasztásából csúfot űző Fidesz egyre világosabban száll szembe a jogállamiság intézményeivel, a bíróságokat politizáló hatalmi ágként láttatva. A héten a közrádióban műsort vezető ifjabb Lomnici Zoltán alkotmányjogász és vendége értetlenkedett azon, hogy Trump (és Le Pen, Salvini másként) mint patrióta politikusok sorra bírósági ítéletekkel néznek szembe, ami szerintük skandalum, hiszen demokratikusan választották meg őket. E szerint: az amerikai elnök lényegében bármit megtehet, hiszen választói többség áll mögötte. A dermesztő érvelés zöld utat ad minden hatalomittasságnak: Trump „naggyá” teheti Amerikát bármekkora földdarab (és intézményrendszer) elfoglalásával. Orbán idült illiberalizmusának határaiba még belegondolni is joghorror.

Heti abszurd: Vérnyomás az égben, No-Spa a spájzban

Mindeközben idehaza a tetőfokára hágott a háborús pszichózis, a zuglói nyugdíjasok már ott tartanak, hogy bespájzolnak a gyógyszerekből, tartós élelmiszerből.

Tudjuk, hogyan kell megváltani a világot, csak nem megy, de legalább itt a javaslat, hogy Európa végleg szakítson az Egyesült Államokkal

Kesereghetnek varázsgömbjüknél a véleményformálás Faustjai: mindent kitanultunk, mindent megfigyeltünk, mindent kiokoskodtunk, mégsem tudjuk elérni, hogy a világ jobb irányba mozduljon. Marad a szövetség az ördöggel?

Mozdulni jobbra, balra, sosem középen állni

Megszoktuk, hogy a médiában többnyire egyértelmű kijelentésekbe, értékelésekbe, elemzésekbe botlunk. Talán ez már elvárás is az olvasók részéről: tessék rendet teremteni a fejünkben, megértetni valamit a totális érthetetlenségből. Virág Sára újságíró cikkei és főleg fejtegetései a Substacken nem ezt az irányt követik. Egyik nézőpontból a másikba, harmadikba, sokadikba billenti magát, önmagára is pillantva. Akár egy fiatal nemzedék új kritikai szemlélete, reflektív bizonytalansága is tükröződhet benne.

„Szabadon hagytam, hogy vigyen az ár”

Budapest zenei életében egyre nagyobb szerep jut a fiatal, tehetséges zenészeknek. A Narun zenekar egyik tagjával, a hagyományokra és az újdonságokra nyitott Thorpe Gáspárral beszélgettünk pályakezdésről, a keleti zenék hatásáról és arról, művészként hogyan szállhat szembe a túlpörgetett világgal.

Hatalmas erővel csaphat vissza az inga Orbán Viktorra

Az inga ingásával szokás jellemezni a parlamentáris váltógazdaságot. Ez az inga egyes országokban összevissza inog, egyre idegesebben ide-oda csap, de ez még mindig egészségesebb demokráciát sejtet, mint Orbán Viktor Magyarországa, ahol tizenhatodik éve toronydaru, betonpillér, drótkötél, atommágnes, vagyis lényegében egy illiberális államcsíny összes kelléke tartja az ingát az úgynevezett nemzeti térfélen. Az immár hatalmas nehézségi erővel (kritikus tömeg) visszafelé húzott ingának a veszélye is megvan. Hatalmas lehet a visszacsapás. És ki mondja meg a következő kormányfőnek, ha odáig jut a helyzet, hogy a kormányzása első napjától egyre kisebb elánnal beszélhet arról, hogy a Fidesz méltatlan a hatalomra? Igaza lenne jó ideig, mégsem tehetné. Ugyanoda jutnánk ugyanis.

Szétfeszítés, összefüggés

A felnőttlét aggályait akár egy színes játszótér is jelképezheti, vagy egy hinta, amelynek a láncai összegabalyodtak. Molnár Judit Lilla képzőművész előszeretettel nyúl ezekhez a metaforákhoz, és a szó szoros értelmében megépíti azokat, így ha szükséges, fúr, farag, ragaszt és kötegel, hogy az elkészült mű olyan hatást keltsen, mintha egy tényleges gyerekjáték lenne, de a szokatlan kinézete sejtesse: itt valami jelképes dologról van szó. Merthogy maga az élet is olyan, mint egy játék, igaz, a tét sokkal nagyobb, mint egy négyzet alakú terepasztalon.

Odaszavaztak, ideget kaptak

Négy éve égett le a szentesi sportcsarnok, amely az egyetlen, nagyobb rendezvények megtartására alkalmas hely volt a városban. Szentkirályi Alexandra 2022 januárjában azt mondta, a kormány ad pénzt az újjáépítésre, 2025 decemberében Lázár János jelentette ki, hogy ha a térség kormánypárti képviselőt választ áprilisban, lesz sportcsarnok. Mindeközben emberemlékezet óta fideszes képviselője van a térségnek.

Heti abszurd: SZPSZ, avagy búcsúzik a Szuverén Penetra Sziget

Miután nem vagyok asztrológus, idézni sem merném, milyen bolygók és szögek támasztják alá a szabotázs kísérletét, ráadásul nem ismerem se Orbán Viktor, se Magyar Péter képletét. Arról is csak most értesültem, hogy miniszterelnökünk jól láthatóan asztrológusi háttértámogatással jelölte ki a választás időpontját. 

Az egység túlélési feltétel, nem eszme, már csak az a kérdés, a magyaroknak menni fog-e

Valójában több a közös bennünk emberekben, mint ami elválaszt. Ugyanazok a vágyak és szükségletek mozgatnak, mint a boldogulás, a biztonság, és a remény. A megosztottság rövid távon hatalmat teremt, hosszú távon összeomlást és háborút. Magyarország történelmi tapasztalata különösen érzékennyé tehetne bennünket erre: a viharos időket túlélnünk mindig úgy volt lehetséges, ha a közösségi tudat erősebbnek bizonyult a törésvonalaknál. A közelgő globális és helyi válságok nem ideológiákat, hanem az emberi együttműködést fogják próbára tenni, ahol egy egységes Európa, és benne a magyar nemzeti összetartozás kulcsfontosságú.

„Fordulásnál fontos a közös súlypont!”

A 2018-ban létrejött Tititá Táncműhely mára a hazai táncélet, a kezdő felnőtt-néptáncoktatás egyik meghatározó műhelyévé vált a fővárosban. Alapítói olyan táncpedagógiai környezetet szerettek volna megteremteni a néptánccal felnőtt fejjel ismerkedni kívánók számára, amelyben a hagyományos magyar tánckultúra oktatása mellett figyelmet fordítanak az élményszerűségre, a tánc örömének átadására is. A táncműhely megalakulása így egyszerre jelentette egy szakmai műhely és egy közösségi igény találkozását: egy helyet, ahol a néptánc a maga eredeti funkciójában jelenhet meg a modern városi környezetben. Magyar Zsuzsannával, és Nagy Józseffel, a Tititá Táncműhely alapító és oktató házaspárjával beszélgettünk.

„Egy országnak nincs vallása. Legfeljebb azt lehet mondani, a Magyarországon élő vallásos emberek többsége keresztény”

Karacsun, azaz a téli napforduló előtt Tokodon jártunk, az Ősforrás Szellemi Műhelyben. Az önismereti és hagyományőrző iskola, valamint a nyaranta megrendezett Napszarvas fesztivál alapító-vezetője, Sólyomfi-Nagy Zoltán néprajzkutató-kultúrantropológus, világutazó vezetett be bennünket az ősi szokások birodalmába, a sámánizmus magyarországi és tágabb, az egész világot átszövő történetébe.

Tápláló téli népszokások: figyelem és felelősség a faluért

Amikor az évkörben eljön a karácsony és az újév, nemcsak a fényfüzérek, az üveggömbök és a csokimikulások kerülnek elő, de a szokások is. Ezek ugyanúgy hozzátartoznak az ünnephez, amelynek rendje még a mai világunkban is megalapozza a téli időszak hangulatát. Ezek között újabbak és régiek, hagyományosan helyiek és az egész világon elterjedtek egyaránt vannak. Aki valaha tanult zenélni, néptáncolni, biztosan van emléke olyan karácsonyi fellépésről, ahol a téli ünnepkör egy-egy dallamát, jelenetét mutatták be. Ezek a színdarabszerű kis események azonban nem csak a közösség szórakoztatása miatt éltek túl évszázadokat, szó szerint segítették a szűkös téli időszak átvészelését.

Ukrán életigenlés az oroszok háborújában

Az oroszok eszement háborúja halált hoz (ó, édes istenem, hát nem ezt kellene harsognia tévében, rádióban, óriásplakáton, s még akár egy valódi nemzeti konzultációban is a békepárti digitális harcos kórusnak?), de az élet nem áll meg, az alkalmazkodás minden képzeletet felülír. A közszolgálatiságot minden mozdulatával gyalázó közmédia csak szemlesütve hallgathatja a kijevi-berlini Szolomija Magazin történeteit. Fiatal ukrán szerkesztők, fotósok, képzőművészek, karöltve a világ számos pontjáról csatlakozókkal akár a középső ujjukat is mutathatnák az orbitális orbánizmusnak, de ennél lényegesen kreatívabbak. És emberségesebbek.

„Amikor lefutom a maratont olyan, mintha lebegnék” – Fehér hollónak számít a magyarországi nyugdíjasok között a csongrádi Kis Ferenc

Már az is tiszteletre méltó, hogy deresedő halántékkal kezdett keményen sportolni. Az meg tényleg nem semmi, hogy maratonfutóként felírta a nevét a világ legjobbjainak listájára. Nem csupán a kitartása, hanem az életszemlélete is példaértékű. Mindenhol megtalálja a megoldásokat, bárhol megérteti magát, bármit elintéz – nyelvtudás nélkül.

Ez Magyarország, itt már semmiről nem lehet beszélgetni a parlamenti választásig

Egyszer talán eljön az idő, hogy egy miniszterelnök kiáll az emberek elé, és nem szólamokat, kampánynarratívákat durrogtat, hanem higgadtan, értelmesen kifejti, milyen helyzetben van az ország, és milyen lépéseket tart észszerűnek problémák megoldására, hosszabb távú célok elérésére.

Heti abszurd: Vissza a jövőben, avagy ilyen volt 2026!

Eper, puncs, háború, csokoládé, avagy, már csak pár évet kell kibírni itt

Kevés egyszeri és megismételhetetlen van a születésen és a halálon kívül, és 2025 ilyen volt. Nincs belőle másik. (Sajnos, merthogy jó dolgok is történnek azért ebben az überfurcsa kommunikációs igazgatóként hőbörgő szociopata jelenkorban.) Tizenhat évünk se lesz másik. Ez a mondat itt, ez sincs jobb helyzetben: hopp, elmúlt. Múlásköb a fortissimón. A jövő más. Abból rengeteg van. Leírhatom például meglepetésemre, hogy episzkopális egyház, és aztán ki is húzhatom gyorsan, mielőtt szétszaladna a Nyájas, és különben is. Viszont addig jár a korsó a kútra, amíg – ha már 2026. Jó szokásunkhoz híven közéletünk ismert és kevésbé ismert szabadságpárti szereplőihez fordultunk, reménytelenségében is szép kísérletet téve arra, hogy ha emlékművet nem is, de legalább egy apró kilátót építsünk 2025-nek, vagy tanösvényt, hovatovább lombkoronát, de semmiképpen sem solymári körforgalmat, mert az hova vezetne, ugye. És 2026-ot is felskicceltük. Jó lesz az, ha rajtunk múlik, mivelünk, a jelenben múlatva a jövő időt.

Szilveszteri misztérium

Szilveszter az a nap, amikor kifordul a világ a sarkaiból, minden megeshet, minden jó és pazar! Évekig ezt hittem. Azért volt így, mert ezen napon éjfélig fenn maradhattam a testvéreimmel. Érdekes családunk van, amennyire szabadjára voltunk engedve, valahogy ezt az időben lefekvést meglehetősen sokáig megkövetelték tőlünk, még 14 éves koromban is kilencre biztosan ágyban voltam, és talán 18 évesen fordult elő először, hogy nem aludtam otthon valami szerenádbiznisz kapcsán. A szilveszteri bulit mint valami vidéki messiást vártam, még most is érzem a bizsergést. Jó volt gyereknek lenni, nem döntéseket hozni, és ilyen csacskaságoknak örülni.

Élesztő üzenet pezsgős palackban

Budafokon a föld alatt, több kilométer hosszú pincejáratokban milliószám sorakoznak azok a palackok, amelyekben Magyarország legismertebb pezsgője, a Törley érlelődik immár 143 éve. Nevére egyszerre jelenik meg előttünk egy századfordulós báli forgatag, egy ünnepi összejövetel családi környezetben, egy vidám este a barátokkal vagy egy romantikus pillanat a párunkkal. Ünnepi asztalaink elmaradhatatlan kelléke, a szilveszteri koccintások királynője ma is őrzi tradícióit. És türelmesen kivárja, amíg értő korok értő kezébe kerül.

A lélekszabász

Időtlen eleganciát sugall S. Hegyi Lucia szalonja, éppúgy, mint harminc éve. Három évtizede annak, hogy együtt dolgoztunk, és gyakori látogatója voltam a showroomjának, ám mintha egy nap sem telt volna el azóta. Azért érkeztem, hogy a fast fashion kategóriás, und-os és end-es üzletekben vásárlóknak megmutassuk, mit tesz egy divattervező által megálmodott ruha a viselőjével, és mi a különbség egy önmagát stylistnak kikiáltó tévés produkció öltöztetője és egy profi között.

Ásós Géza megint megfőzött

Szorongató érzés étteremkritikusként inkognitóban befordulni egy olyan vendéglőbe, ahol ismerősnek mondhatjuk, igaz, rég látottnak a séfet és csapatát. Még nagyobb a drukk, ha rokonszenvezünk a konyhaművészetükkel. Pedig jócskán kilógnánk a világ húsevőinek összetartásáról a tejszínes-garnélás tagliatelléhez és a tabulehsalátához fűződő gyengéd érzéseinkkel, nem beszélve a finn lazaclevesről, ami jó ideje betölti vágyaink mértani közepét. A békési Kira vendéglő ilyesmikkel nem szolgálhat, de nem is férnének meg egy étlapon a füstölt csülkös pacal, a húsos rakott tarhonya és a tejfölös töltött káposzta ígéretével, és persze a cigány szenvedélyben és életigenlésben tobzódó fűszerezéssel.

Szükséges képhibák

Szűcs Attila új kiállításán a valóság és a virtualitás kéz a kézben jár, a képeken egy csókjelenetet és egy énekesnő előadását digitális jelek zavarják meg. A művésznél a képhiba viszont nem pusztán esztétikai elem, hanem az emlékezet mulandóságára és a digitalizáció térhódítására is utal. Szűcs Attilával a szürreális művészetéről és a virtuális világ buktatóiról beszélgettünk.

Heti abszurd: Adventi bicskanyitogató

Nem csupán a Szőlő utcában történt az, amiről mára tudjuk, valóságos Szodoma és Gomora volt. 

Kormányok sora bukik meg a lakhatási válságokon, de Magyarországon a közvélemény szeme se rebben az ingatlanár-emelkedése láttán

De ez sem marad mindig így. Ahogy a tartalékkal nem rendelkező, kormányzati kétségbeesésből olcsó hitelekkel csábított sokaság észrevette az infláció dübörgését, úgy megneszelheti azt is, ha nincs tető a feje fölött. Százmilliós bel-pesti ingatlanok, elnéptelenedő vidék, üresen álló bérlakástömeg. Mi történik az ingatlanpiacon? Milyen hatásai vannak a kormányzati intézkedéseknek, és mit lehetne másképp csinálni? Szociológust és ingatlanost kérdeztünk.

Védjük meg a fiúkat, de a lányokat is

Mostanában mindenki a fiúk válságáról beszél, cikkek, sorozatok, politikusok – döbbenetes, ahogy Rétvári Bence, Gulyás Gergely és más kormánytagok csak elítélt bűnözőként említik Szőlő utcai áldozatokat, akiktől bocsánatot kérni sem kell, mintha még meg is érdemelték volna a könyörtelen bánásmódot. Meg kell tehát védenünk a fiúkat, attól is, hogy elkövetővé váljanak, akikre aztán az áldozathibáztatók mutogathatnak. De miközben egyre hangosabban beszélünk a fiúk válságáról, ki beszél a lányokéról?

Akkuk és cellák a NER államkapitalizmusában

Sokat morgunk a kiemelten kezelt hazai akkumulátorgyártás és annak főként környezetvédelmi és szociális szempontjai miatt. Települések tiltakoznak újabb gyárak létesítése ellen. Kevés szó esik azonban a terület globális gazdasági szerepéről, a mögötte álló állami iparpolitikákról. A Fordulat társadalomelméleti folyóirat nemrég megjelent 34. száma ezekbe a folyamatokba, összefüggésekbe enged betekintést. Akkumulátorgyártás globális perspektívából címe azt is jelzi, a terület működése alapvető gazdasági-politikai változásokat tükröz. A lapszám egyik szerkesztőjével, Nagy Klára szociológussal és egyik szerzőjével, Karas Dávid politikatudóssal beszélgettünk.