Némi gúnnyal úgy fogalmazhatnánk, hogy az Európai Unió menekültügyi politikáját a folyamatosság jellemzi. Brüsszel sosem fogja a tagállamokat arra kötelezni, hogy több menekültet bocsássanak be, ezért csak látszatintézkedések várhatóak. A Bizottság javaslatot tett arra, hogy az uniós határőrizeti ügynökség, a Frontex kutató- és mentőakciókat indít majd a Földközi-tengeren, hogy segítséget nyújtsanak a menekülteket szállító, bajba jutott hajóknak. A Frontex eddig négy hajóval, két helikopterrel és két repülőgéppel próbálta segíteni a mentést, elsősorban Olaszország partjai közelében. Ezt a keretet emelnék.
Ha sikerül is elegendő forrást találni az elképzelés megvalósításához, áttörésről még akkor sem lehet beszélni. A menekültügy kérdése egyelőre napirenden maradhat Európában. Naponta érkeznek hírek arról, hogy újabb és újabb menekülteket szállító hajók kötöttek ki Lampedusa szigetén. Tegnap 137 afrikai menekült ért partot. Szerencsére az ő hajójuk túlélte a viszontagságos utazást a Földközi-tengeren, ám - amint Joseph Muscat máltai kormányfő rámutatott - ha az EU nem cselekszik, tömegsírrá válhat a tenger.
Mit tesznek az egyes államok a menekültekért?
Olaszország
Az október 7-i, valamint a múlt pénteki lampedusai katasztrófa ismét e parány szigetre irányította a világ figyelmét. Emberek százmilliói láthatták a sokkoló képeket a hullazsákba csomagolt holttestek százairól, a koporsókról. Ferenc pápa szerint az emberiség szégyene, ami történt. Enrico Letta olasz miniszterelnök ugyan posztumusz olasz állampolgárságot adományozott az áldozatoknak, ők azonban már nem élvezhetik az uniós tagság előnyeit.
Róma humanizmusa azonban már nem terjed ki az életben maradottakra. Az ügyészség eljárást indít ellenük, s akikről megállapítják, illegális bevándorlók, azokat 5000 euróig terjedő büntetéssel sújthatják. Ha tehát valaki túlélte a borzalmakat, akár börtönbüntetéssel is számolhat. Ezek az eljárások az olasz bírák számára is nagyon kellemetlenek, de ez a törvény. Letta ígéretet tett a jogszabály megváltoztatására.
A menekülteknek már azelőtt megaláztatások sorát kell átélniük, hogy elérik Lampedusát, Európa első állomását. Ugyan számukra az öreg kontinens jelenti az ígéret földjét, de a remények hamar szertefoszlanak. Hajók helyett lélekvesztő bárkákba ültetik a szerencsétlen afrikaiakat és ázsiaiakat, akik minden maradék pénzüket az emberkereskedőknek adják. Nem is sejtik, hogy a halálba váltottak jegyet. A 20 négyzetkilométeres Lampedusa körülbelül 100 kilométerre található Afrika, s 200-ra Szicília partjaitól.
Tavasztól őszig, amikor csendesebb a tenger, sok menekült vág neki a bizonytalan útnak. Azt remélik, az Európai Unióban szükség van rájuk, befogadják őket. Az arab tavasz idején ezrek és ezrek vették az irányt Líbiából, illetve Egyiptomból Olaszország, Málta és Görögország partjai felé. Idén pedig a polgárháború sújtotta Szíriából, illetve Eritreából áramlanak a menekültek a szigetre.
Az afrikaiaknak hamar szembesülniük kellett azzal, hogy az unióban nem fogadják őket tárt karokkal. A menekültek számára nem célpont Lampedusa. Szicíliát kívánják elérni. Lampedusán 2006-ban 22 ezer menekült ért partot az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága szerint, 2007-ben 19 900, 2008-ban 36 ezer. A következő két évben visszaesés volt tapasztalható, de nem azért, mert a harmadik világban annyira javultak volna az életkörülmények: Silvio Berlusconi kormányzata megállapodott Moamer el-Kadhafi, Líbia 2011 őszén meggyilkolt forradalmi vezetőjével a partszakasz szigorúbb ellenőrzéséről. 2008-ig ugyanis elsősorban Líbiából indultak útnak Európába a lélekvesztő hajókon. Líbia azonban a megállapodás megkötése után kezdte figyelni a partszakaszt. Kadhafi rezsimje ezért ötmilliárd dollárt kapott Itáliától.
Az arab tavasz azonban a tripoli rezsim bukását eredményezte, s szinte példátlan menekültáradat indult Líbiából: 61 ezren vették az irányt az öreg kontinens felé. 2012-ben azonban jelentős visszaesés volt tapasztalható, hiszen már csak 13 300-an. A menekültek 40-60 százaléka Olaszországban folyamodik letelepedési engedélyért, s körülbelül ötven százalékuk kapja meg.
A menekültek általában 48 órát töltenek el a lampedusai menekülttáborban, már akit befogadnak. Akadnak ugyanis olyan politikai menekültek is, akiket egyből visszatoloncolnak hazájukba. A 2006-ban létrehozott tábor nagyon kicsi, 300 személy számára van hely. Nyáron azonban gyakran többen is vannak ennél. De Olaszországban sem sokkal jobb a helyzet: egyszerre háromezer menekültet képesek ellátni, nemsokára ezt 5000-re bővítik, de szakértők az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága szerint 10 ezres kapacitásra lenne szükség.
A legszerencsésebbeket átszállítják Olaszország területére. Ám itt sem az a világ vár rájuk, mit reméltek. Miután munkalehetőség nincs, sokan az utcán végzik. Matracokon éjszakáznak a szabad ég alatt, emberhez méltatlan életet folytatnak. A tehetségesebbek feketemunkát vállalnak óránként két euróért.
Görögország
Több mint egy évtized óta Görögország a legfontosabb állomás az ázsiai és afrikai menekültek számára. De itt sem számíthatnak semmi jóra, s az EU-nak nem azt a vonzó arcát látják, amelyről szülőhazájukban egyes honfitársaiktól hallhattak. A szélsőjobb az illegális bevándorlókat kárhoztatta Görögország gazdasági bajaiért. Az Arany Hajnal neonáci párt bűnszövetkezete erőszakos cselekmények sorát követte el a bevándorlók - főként afganisztániak és pakisztániak - ellen. 2012 ősze óta szigorúbban ellenőrzik a török határszakaszt, ezért a menekültek más útvonalakat választanak: míg 2012 januárja és májusa között csak 169 embert fogtak el a tengerben, illetve folyókban, 2013-ban az év ugyanezen időszakában már 3265-öt.
A menekülteket általában túlzsúfolt táborokban helyezik el. Emberi jogi szervezetek számos alkalommal bírálták a méltatlan körülményeket. Az Amnesty International júliusban megállapította, hogy a bevándorlókat bántalmazzák, diszkriminálják. Arra panaszkodnak, hogy a hatóságok nem adnak lehetőséget számukra helyzetük tisztázására.
Különösen a szíriaiak számára felállított menekülttábor miatt érte Athént számos nemzetközi bírálat. Itt nyolcezer személyt őriztek, pontosabban tartottak fogva. Bár polgárháború által sújtott országból menekültek el, ahol talán már házuk sem áll, mindössze két személy kapott menekültstátuszt. A strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bírósága is élesen bírálta ezt a gyakorlatot megállapítva, hogy embertelen a görög menekültügyi rendszer. Augusztus elején az Athén melletti Amigdelazában lázadás tört ki a menekültek között. A tábort a helyi ombudsman is börtönhöz hasonlította.
A nemzetközi nyomás hatására Görögország is változtat menekültügyi politikáján. A reformokat azonban megnehezíti, nincs az országnak elegendő pénze ahhoz, hogy megfelelő körülményeket biztosítson a külföldi nincstelenek számára. A görög társadalom ráadásul saját nehézségeivel foglalkozik, az emberek nemigen szolidarizálnak a menekültekkel, általános vélemény, hogy Athén nem tud több menekültet befogadni.
Franciaország
A menekültkérdés az országban is fontos téma, elsősorban a roma bevándorlók kapcsán, akik gyakran kerülnek a média és a politikusok célkeresztjébe. Bár a szocialista kormányzat valamivel liberálisabb bevándorlási politikát folytat, mint az előző kormánypárt, az UMP, még Manuel Valls szocialista belügyminiszter is annak a véleményének adott hangot, hogy a romákat "nem lehet beépíteni a társadalomba". Így a baloldali kabinet is folytatja a romák kitoloncolásának gyakorlatát, amelyet még Nicolas Sarkozy kormánya kezdett el. Az országban jelenleg is körülbelül 15000-20000 roma maradt.
A menekültkérdés finoman fogalmazva nem kap központi szerepet a médiumokban. Pedig a menekültkérelmek száma az utolsó öt évben 73 százalékkal, 61 468-ra nőtt. Ez a menekültáradat már meghaladja a helyi hatóságok képességeit. A menekültstátuszért folyamodóknak a prefektúrán kell beadni kérelmüket. Az egész procedúra összesen átlagban 20 hónapot vesz igénybe. Először a francia menekültügyi hivatal vizsgálja a beadványt. A kérelmek körülbelül kilencven százalékát utasítják el. A belügyminisztérium szerint évente mintegy 37 ezer menekültstátuszért folyamodó személy tűnik el a helyi hatóságok térképéről. Emberi jogi szervezetek Franciaországot is bírálják a menekültek méltatlan elhelyezése miatt.
Svédország
A skandináv állam a többi uniós tagországhoz képest sok menekültet vesz fel. A társadalomba való beépítésük azonban nem halad gördülékenyen. Májusban, Stockholm elővárosában, Husbyban naponta gyújtottak fel autókat magukról megfeledkezett bevándorló fiatalok. A munkanélküliség közöttük kilenc százalékos, ami háromszor akkora, mint a főváros belső részein. (Más kérdés, hogy ekkora munkanélküliséggel sok más uniós tagállamban kiegyeznének.) Tavaly mintegy 44 ezren akartak menedékre lelni Svédországban. Számuk 2013-ban várhatóan hetven százalékkal nő. A legtöbben Szíriából, Eritreából, Afganisztánból érkeznek. Aki teheti, ismerősöknél helyezkedik el.
Ausztria
Az elmúlt évben 17500 menekültkérelmet állítottak ki, ebből 3680-at hagytak jóvá. Elsősorban afgánokról, az Orosz Föderációból érkezettekről (kaukázusiakról), pakisztániakról van szó. Néhány menedékkérő már öt éve vár kérelme elbírálására.
Németország
2013 január és június közötti adatok szerint a menekültek többsége nem valamely ázsiai országból, hanem Oroszországból érkezett, összesen mintegy tízezren. Mindössze feleannyian jöttek Szíriából, 3440-en pedig Afganisztánból. Érdekes, hogy Szerbia áll a negyedik helyen 2700 menedékkérővel. Szintén meglepő, hogy tavaly a Szerbiából érkezettek "végeztek az élen".
Hans-Peter Friedrich kemény menekültügyi politikát folytat, bár Németországban tavaly 65 ezer menekültet vettek fel, Olaszországban csak 15 ezret. A társadalom többsége is úgy véli, az ország nem tud több menekültet felvenni. Martin Schulz, az Európai Parlament elnöke nem ért egyet ezzel, szerinte Berlin erkölcsi kötelessége lenne segíteni a rászorulóknak.
Madrid szigorította az ellenőrzést
Spanyolország számára a két észak-afrikai enklávé, Ceuta és Melilla a kritikus pont. Az észak-afrikai menedékkérők számára ott kínálkozik lehetőség, hogy bejussanak az Európai Unió területére. A több mint négyszáz éve spanyol fennhatóság alatt lévő két hídfőállásnál jelentősen megszigorították az őrizetet. Melilla köré hat méter magas kerítést emeltek, s éjjellátó kamerákkal pásztázzák a környéket. Megerősítették a járőrözést a Földközi-tengeren. Jövőre 1,8 millió eurót szánnak a Gibraltári-szoros forgalmát monitorozó elektronikus rendszer modernizálására (A SIVE-rendszer 2000 óta működik, eddig mintegy 235 millió eurót költöttek rá). Mivel Marokkóval és Mauritániával is igen jó a határőrizeti együttműködés, 2006 és 2012 között jelentősen csökkent az illegális bevándorlók száma.
Legutóbb szeptemberben alakult ki válsághelyzet. Melillánál a kerítésen kívül táborozó menedékkérők közül háromszázan egyszerre megrohamozták a falat, lerombolták a kerítés egy részét, miközben a társaik kövekkel dobálták a határőröket. Idén legalább háromezren kíséreltek meg átjutni az El País szerint. Ceutánál általában úszva próbálják elérni a marokkói partokról a már spanyol felségterületnek számító strandokat. A Kanári-szigetek - akárcsak Lampedusa - korábban ugyancsak a csónakosok célpontja volt. 2006-ban mintegy 31 ezer, jórészt afrikai menedékkérő érkezett halászhajókkal, túlterhelt, életveszélyes vízijárművekkel. 2012-ben viszont csak 173-an kértek ott menedéket.
Spanyolországban tavaly több mint 2500 menedékkérelmet nyújtottak be, főleg szíriaiak, algériaiak, marokkóiak kérnek bebocsátást, de érkeznek a nyugat-afrikai államokból, Nigériából és Kamerunból is. Akiknek a menedékkérelmét elfogadják, havi 51,60 euró segélyt kapnak, ha családosak, különféle pótlékokkal támogatják megélhetésüket.
Menekültkérelmek (Egymillió főre ennyi kérelem jut, 2012, az Eurostat adatai alapján)
Málta 4980
Svédország 4625
Luxemburg 3905
Svájc 3575
Belgium 2535
Ausztria 2065
Norvégia 1940
Ciprus 1895
Dánia 1085
Hollandia 980
Németország 945
Franciaország 925
Görögország 850
Finnország 575
Egyesült Királyság 330
Lengyelország 280
Olaszország 260
Litvánia 215
Magyarország 215
Írország 210
Bulgária 190
Szlovénia 150
Szlovákia 135
Románia 120
Lettország 100
Csehország 70
Észtország 55
Spanyolország 55
Portugália 30
