Bár az összehasonlítás adja magát, a már a magyar mozikban is látható Vérmesék családjának egy másik lehetséges élethelyzetet kell átélnie. Mindenük megvolt ugyanis, míg Frank, a De Niro által játszott családfő nem tesz vallomást az FBI-nak, hogy három keleti-parti exkollégáját is rács mögé juttassa vele, veszélybe sodorva famíliája hétköznapjait. Míg a maffia 20 millió dolláros vérdíjat tűz a fejére, a szövetségesek a tanúvédelmi programban próbálják megóvni, amihez a legjobb választásnak az tűnik, ha a Manzoni családot – két vadóc kamasz gyerekkel – Franciaországba telepítik. Manzoniék ezután Blake álnéven kezdenek új életbe egy normandiai városkában, ahol persze nehéz megszabadulniuk régi szokásaiktól. Még annak ellenére is, hogy a memoárírásba kezdő De Niro figurája megpróbálja a kisvárosi franciáknak beadni, hogy a normandiai partraszállásról készülő könyvéhez gyűjt anyagokat…
Mert persze kiderül, hogy fogalma sincs róla, valójában mi is történt akkor. A városka élete is hamarosan felpörög, amint az amerikai klánok tudomást szereznek Manzoniék hollétéről, és kénytelenek egy véres gengszterháború kellős közepén találni magukat.
A fekete komédia briliáns perceket ígér, hiszen egyrészt De Niro feleségét Michelle Pfeiffer alakítja, aki hasonló szerepekkel szintén tett már le névjegyet – például az 1988-as Keresztanyában, vagy Al Pacinóval készült klasszikusában, A sebhelyesarcúban –, és bár két filmben is játszott már együtt az idén hetvenéves színészlegendával (a Csillagporban és a két évvel ezelőtti Szilveszter éjjelben), közös jelenetük még sosem forgott. Hozzájuk csatlakozott Tommy Lee Jones, a vérmes família megóvásával megküzdő FBI-ügynök szerepében, és hiába a szintén legendás életmű, De Niróval még sosem készített közös filmet. És mindez többek között Martin Scorsese produceri felügyelete alatt.
A három, vicces önreflexiónak is betudható szerep izgalmas kémiát ígér. Mint Besson egy interjúban mondja, senkiből és semmilyen kultúrából nem akartak viccet csinálni, hanem „viccet akartunk csinálni mindenkiből”.
Bár Besson évek óta inkább a fiatalabbaknak szóló történeteket rendez – így az Artúr és a villangók-szériát –, és inkább csak írja a hasonlóan véres forgatókönyveket, a három színész miatt nem volt kérdéses „visszatérnie” ismert akciós gyökereihez. „Ezt a fantasztikus gárdát nem hagyhattam másra” – mondja. Aztán De Niro sem értette, miért nem csinálja meg ő, miért hagyna veszni egy ilyen filmet.
A színész aztán megmutatta unikális szenvedélyét is: folytatott kutatásokat a WITSEC-ről, azaz a szövetségi tanúvédelmi programról, hogy egyáltalán lehetséges-e, hogy egy New York-i maffiafőnök a film szerinti módon végezze egy francia kisfaluban. A még készülő forgatókönyvben ráadásul nem tartotta hitelesnek figurája előéletének bizonyos részleteit, ezért egy szervezett bűnözéssel foglalkozó újságíró barátjától is kért tanácsokat. Aztán a könyvet átjavították.