Ezzel a címmel jelent meg a Népszava - történelminek is nevezhető - 1941. évi karácsonyi száma. A vezércikkben így írt a lap főszerkesztője: "Kitártuk ezt az ünnepi számunkat a nemzeti önállóság és függetlenség nagy gondolata, a népszabadság örök eszméje és a szociális haladás történelmi szükségének követelő hangja számára. És mert népek életének, fennmaradásának, haladásának ez a három hatalmas tényezője - mert nem is lehet - nem párt kérdés. Idehívtuk azokat a férfiakat: politikusokat, írókat, gondolkodókat is, akik nem vallják ugyan a szocializmus programját, de tiszta szándékkal akarják, hogy ez a mi országunk önálló legyen, és maradjon, függetlenségben élje életét..."
A hívó szónak eleget téve többek között Bajcsy-Zsilinszky Endre, Szekfű Gyula, Móricz Zsigmond, Darvas József irt, jelezve ezzel a széles összefogás szükségességét, amely útját állhatja az ország háborús szerepvállalásának. Tudjuk, hogy az összefogás nem tudott szélesebbé válni, a jobboldali kormányzati erőkben nem talált visszhangra. Saját hatalma fontosabb volt, ami az ország tragédiájához, több százezer magyar ember elpusztulásához, a nyilas diktatúrához, a romboláshoz vezetett.
Ma a helyzet nem azonos, de fennáll a veszélye a rendeleti kormányzásnak. Nem zárható ki a demokratikus intézményrendszer mozgásterének tovább szűkítése. A választás tisztasága, az egyenlő esélyek veszélyben vannak. És ha újraválasztják ezt a mostani, már a látszatra sem adó hatalmat, akkor elszabadul a pokol és nem lesz korlátja a féktelenségnek. Mi több: a hatalom birtokosai még agresszívabbak lesznek. És mivel demokratikus hagyományaink nem túl mélyek, a társadalom - ahogy korábban is -, tudomásul veszi az egyeduralomra törő hatalmat.
Ezért ma minden demokratikusan gondolkodónak tudomásul kell vennie, hogy nincs saját pártérdeke, hanem csak egy érdeke van, ami mindent felülír: leváltani a mostani korrupt, egyeduralomra törő hatalmat.
Ezért hamis, ha kifogást keresnek az összefogás ellen. Hamis az a megállapodás, amelynek nincs igazi üzenete a választóknak és hamis, ha a volt főszerkesztőt idézik a külön út érdekében: "Széles az út elférünk rajta." Hamis azért, mert az út nem széles. Ez kiderült annak idején is. Most pedig még keskenyebb. Nemcsak a módosított választási rend, hanem a bajai tapasztalatok okán is. Amúgy pedig az idézet így folytatódik: "az ellenség nem balra, hanem jobbra van". Fontos lenne ezt megfogadni, mert manapság azt látjuk, hogy sokan egyéni érdekek, kisstílű szereplések lehetőségéért eladják magukat.
Elrontja a közös október 23-i ünneplés örömét, hogy a diktatúra szobrának ledöntése ürügyén voltak olyan nem kormánypárti megszólalók, akik egy rádiós szereplés lehetőségéért, úgy érezték, talán politikai értelemben "kifizetődő" lehet önkéntesen elhatárolódni. Ünneprontónak érzem azt is, hogy várhatóan nem az üzenetről, az összefogásról, a közös demonstráció fontosságáról lesz szó hanem, hogy ki, hány percet kap, milyen sorrendben lépnek a megszólalók a mikrofonhoz. A szónokok versenyéről beszélnek. Nem a célt, az ellenzék erejének felmutatását, a demokratikus üzenetet tartják fontosnak, hanem a saját bekasszírozható politikai nyereségüket mérlegelik. Pedig az emberek csak akkor mennek majd ki az utcára tüntetni, ha tudják, hogy tétje van a jelenlétüknek. Ha nem biodíszletnek tekintik őket. Az elégedetlenek azonosulni akarnak az üzenetekkel, sajátjuknak akarják tekinteni a történéseket. Ehhez pedig nem kisstílű vitákra, hanem katartikus élményre van szükségük.
Az idézett karácsonyi számban Szekfű Gyula azt írja. "Nagy elemi csapások idején senki sem tud szobája négy fala közt maradni, mindenki az utcára tódul, és fölfedezi, hogy emberek között van a helye, ő is ember, nem pedig valamely zárt életforma önkéntes rabja, mert ilyen veszedelmek idején senki sem segíthet önmagán, mindenki másokra, a többiekre van utalva... meg kell értenünk egymást, mert különben egyenként, különállva még könnyebb az elpusztulás, mintha sokan, nagyon sokan megértik egymás szavát."
Olvassuk értőn Szekfű szavait! Ki kellene szabadulni az önkéntes rabságból: nem a nagyobb, a kisebb vagy az álpártok érdekeibe kellene bezárulni, nem a korábban esetleg egymásnak okozott sebeket újra és újra feltépni. Értsük meg egymás szavát!
Legyünk igaz emberek, mert ez a mi Földünk, a mi életünk.
