A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia honlapján bárki megtalálhatja az isteni tízparancsolatot a hozzáfűzött elemzésekkel. Miután hazánkat hosszú idő után újra keresztény szellemben kormányozzák, nem árt utánanézni annak, érvényesülnek-e azok a parancsok, amelyeket Isten adott a Sínai-hegyen, s amelyek a valláserkölcsi élet örök érvényű alaptörvényei. E kérdés hivatalos tisztázása nem tűr halasztást, a közelgő választások miatt. Az ökumenizmus jegyében kellene az arra illetékeseknek egyértelművé tenni, érvényesült-e kellő következetességgel a kormányzati munkában Isten tízparancsolata, amely az embernek Isten és embertársai iránti kötelességeit összegzi, s amelynek érvényessége minden időben megmarad, mivel Jézus azt mondta: "Nem megszüntetni jöttem a Törvényt, hanem beteljesíteni".
Mindenekelőtt fejet kell hajtani, azelőtt a feltehetően hatalmas katarzissal járó lelki megtisztulás előtt, amelynek eredményeképpen a ma hatalmasai a "Csuhások! Térdre! Imához." felszólítástól, eljutottak annak a vállalásáig, hogy ők valójában hívő keresztény emberek. Ez a felismerés erőt adott számukra ahhoz, hogy vállukra vegyék a világ terheit, és senkivel nem egyeztetve, az alaptörvénynek elnevezett egyoldalú nyilatkozatban arra kötelezzék magukat, hogy szövetségre lépjenek mindenkivel - a múlt, a jelen és a jövő magyarjaival - a magyar nemzetnek a kereszténység jegyében történő megtartására. Ez a vállalás persze hasonlít azokhoz, az alaptörvényben rögzített más vállalásokhoz, amelyekben "Magyarország törekszik valamire." Mert a törekvés azt fejezi ki, hogy Magyarország semmit sem ígér, semmit sem garantál, semminek az elérésére nem köteles. Elég, ha megkísérli például, hogy szociális biztonságot nyújtson minden állampolgárnak. A vállalás teljesítése azonban akkor sem kérhető számon, ha a törekvés eredményeképpen az ország egy jó része éhezik, nincs hol laknia, semmilyen jövedelemmel nem rendelkezik.
Másik alaptörvénybe foglalt törekvésből kiindulva világossá válik a hajléktalanokkal összefüggő buzgó törvénykezési munka: "Magyarország törekszik arra, hogy az emberhez méltó lakhatás feltételeit mindenki számára biztosítsa. Az emberhez méltó lakhatás feltételeinek a megteremtését az állam és a helyi önkormányzatok azzal is segítik, hogy törekszenek valamennyi hajlék nélkül élő személy számára szállást biztosítani." Az állam e törekvés végrehajtásához törvényi felhatalmazást adott az önkormányzatoknak annak meghatározására, mely közterületeken minősül jogellenesnek az életvitelszerű ott tartózkodás. Ha az önkormányzat "a teljesen egyértelmű okokra hivatkozva" - közrend, közbiztonság, közegészség, kulturális értékek védelme - él ezzel a felhatalmazással, akkor a jogsértőt első alkalommal közérdekű munkára, második alkalommal elzárásra lehet ítélni. Ha a hajléktalan is partner, a törekvés eredményes lehet, hiszen egy elzárással akár hatvan napra is biztosítható számára - teljes panzióval - a szállás. [Persze bátor és összehangolt önkormányzati intézkedések sorával a hajléktalanokat ki lehet tiltani az ország egész területéről.]
Nem vitatva ezeket a kiváló, mondhatni úgy is példa nélküli teljesítményeket, néhány kormányzati intézkedésnél nem lenne felesleges annak egyértelművé tétele, hogy az isteni parancsok nem sérültek. A választók egy része minden bizonnyal elgondolkozik azon, vajon összeegyeztethető-e a törvény első parancsával "Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!" egy államtitkárnak - társai élénk helyeslése és tapsa mellett az Országgyűlésben közzétett - óhaja, miszerint a miniszterelnök nevét az ellenzék a szájára ne vegye? Mint, ahogy hivatalos megerősítésre szorul a hetedik parancsolat megtartása is, "Ne lopj!" azoknak a kormányzati intézkedéseknek a fényében, amelyek adó formájában vonták el a törvény alapján kifizetett járandóságokat, amelyek alapján visszavontak már megállapított ellátásokat, amelynek eredményeképpen az állampolgárok nyugdíjra félre tett pénze az állam zsebébe vándorolt, az önkormányzati közösségi vagyon pedig az államra szállt.
És persze kétséges az is, sikerült-e megtartani a nyolcadik parancsot: "Ne hazudj, és mások becsületében kárt ne tégy!" annak fényében, hogy számtalan esetben mondta ki a bíróság nem történt jogsértés a feljelentettek részéről azokban az ügyekben, amelyekben meghurcolták az előző kormányzat több tisztségviselőjét, a korábbi önkormányzati vezetők egy részét. Annak fényében, hogy tízezreket, esetleg diplomával a zsebükben tereltek árkot ásni, utcát seperni közmunka keretében, a minimálbért el nem érő díjazás ellenében. Annak fényében, hogy az "aki, nincs velünk, az ellenünk van" elv jegyében a mindennapok gyakorlatává vált a másképp gondolkodók befeketítése. Nem mellékes megnyugtatni a híveket arról is, hogy a törvény tizedik parancsolata "Mások tulajdonát ne kívánd!" sem sérült azáltal, hogy a hatalom eddigi használóitól elvette és újraosztotta a földeket, a trafikokat, a patikákat, kisajátította a tankönyvterjesztést, rátette a kezét a takarékszövetkezetekre, az iskolákra, a jogdíjak egy részére.
Nagy kérdés, hogy e kurzus nyerteseitől jöhet-e válasz a kételyekre, vagy addig kell várnunk, míg újra körünkben lesz egy új Luther Márton?
