L. Simon fegyvere a merőkanál

Publikálás dátuma
2013.10.18. 07:46

L. Simon László legfrissebb interjújában próbálja tovább magyarázni a bizonyítványt. Azt, hogy az üres adathordozók árába beépített jogdíjak negyedét miért csatornázta át a saját irányítása alatt álló Nemzeti Kulturális Alapba (NKA). Mint ismeretes, azért építenek be az üres adathordozók árába, mint például CD-lemezek, memória kártyák, egy jogdíjhoz hasonló tételt, mert azt feltételezi a jogalkotó, hogy ezekre egyébként jogvédett termékeket, például zenéket másolnak a vásárolók.

L. Simon szerint azonban nem csupán zenék kerülnek ide, hanem például szoftvereket is, s ezek gyártóit például egyáltalán nem kompenzálják. A túl magas díjak pedig az adathordozók legális forgalmát csökkentik idehaza. Szerinte, még a zenészeken belül sem azok kapják a díjakat, akiknek a munkáit ezeken a hordozókon tárolják, hiszen az Artisjus az üres adathordozókból befolyt 3,6 milliárd forintból csupán 188 milliót utalt külföldre, holott bizonyára több külföldi zenét tárolnak a mobiltelefonjaikon a fiatalok. A politikus szerint az NKA kollégiumai igazságosabban osztják majd fel ezeket az összegeket, így mások is a húsos fazék mellé juthatnak.

L Simon érvei valóban megfontolandóak, ugyanakkor, mint az a Magyar Narancsnak adott interjúból kiderül, szó sincs arról, hogy ezeken a valós problémákon változtatna az új szabályzás. Egyetlen dolog változik, méghozzá pozitívan, az L. Simon László felügyelte szervezet által elosztható pénz. Nem tudni, egy esetleges Fidesz győzelem után mi vár L. Simonra, de vélhetően nem kerül vissza a kulturális politika élvonalába, arra is kicsi az esély, hogy képviselő lenne, így a parlamenti show-ból is kimarad.

Túlélésének egyetlen módja, az, hogy stabilizálja helyzetét az NKA operatív vezetőjeként, s amíg lehet, növelje a rendelkezésre álló forrásokat. A húsos fazék stimmel tehát, de nem elsősorban a feltörekvő zenekarokat akarja a húsos fazék mellé engedni, azzal, hogy egy kicsit arrébb taszajtja Ákost, Bródyt, vagy Koncz Zsuzsát, hanem egyszerűen több húst akar abba fazékba szerezni amelynek a merőkanala az ő kezében van.

Szerző

Befutottak a magyarok Párizsba

Publikálás dátuma
2013.10.18. 07:45
Csaknem 100 magyar és francia közgyűjteményekből származó festmény látható a Musée d’Orsay tárlatán FOTO VARGA CSABA
Allegro Barbaro - Bartók és a magyar modernizmus címmel nyílt kiállítása a Magyar Nemzeti Galériának a párizsi Musée d'Orsay-ban. A jövő év január 5-ig látható tárlaton az 1905-1920 közti magyar festészetből látható bőséges válogatás a világ - e művészeti korszakot gyűjtő intézmények sorában - legtekintélyesebb múzeumában. A kiállítás kurátorai: Claire Bernardi, Barki Gergely és Rockenbauer Zoltán.

A hét elején nyílt, Allegro Barbaro - Bartók és a magyar modernizmus című tárlat Baán László, az egyesített Magyar Nemzeti Galéria - Szépművészeti Múzeum igazgatója szerint áttörés, nemcsak azért, mert az egykori pályaudvarból átalakított Musée d'Orsay a világ egyik legjelentősebb múzeuma, hanem azért, mert épp ez a csaknem 58 ezer négyzetméteres, évente több millió látogatót fogadó intézmény őrzi azoknak a művészeknek a műveit, akikkel együtt, vagy akiknek hatására megszületett a magyar modernizmus.

Baán régi vesszőparipája a magyar képzőművészet nemzetközi kontextusba helyezése, és nemzetközi elismertségének növelése, ennek a jegyében született meg a Nyolcak bécsi, a magyar modernizmus római tárlata is a közelmúltban. A magyar művészetet bemutató külföld kiállítások sorában kiemelkedő a mostani párizsi tárlat, mert ilyen fontos múzeumban ilyen jelentős tárlattal még nem mutatkozhatott be a hazai képzőművészet. A tárlat a Musée d'Orsay saját kiállítása, költségeit a francia múzeum állta, miként a katalógust is ők adták ki. A következő lépés a főigazgató reményei szerint az Egyesült Államokbeli Museum of Modern Art (MoMA) lesz.

A sikerhez az is kellett, hogy Guy Cogeval, a Musée d'Orsay igazgatója elkötelezett híve a magyar képzőművészetnek, a múzeum grafikai kollekcióját bemutató katalógus címlapjára például egy Rippl-Rónai képet választott, s nemrégiben Budapesten vásárolt is a múzeum számára a párizsi Nabis csoport egykori tagjától egy jelentős olajfestményt, mely a mostani kiállításon is látható. Báan abban reménykedik, hogy a közeljövőben egy Rippl-Rónai kiállítás is létrejöhet a d'Orsay-ban.

Guy Cogeval a mostani tárlatról elmondta, hogy az 1980-as években a Louvre klasszikus modern anyaga számára létrejött múzeum kezdetben sokkal inkább felvállalta az összművészeti jelleget, mely mára is kissé háttérbe szorult. Az igazgató azonban szeretné a zenét visszahozni a kínálatba, korábban Mahler és Debussy munkásságának és képzőművészeti kapcsolatainak szenteltek már kiállítást, a mostani Allegro Barbaro ebbe a sorba illeszkedik. A magyar modernitás kapcsán egyébként a zenei szál egyáltalán nem erőszakolt, hiszen a XX. század elején nemcsak hogy szinte egyidőben lép fel Ady, Bartók, és a Nyolcak képzőművészeti csoport, (Berény Róbert, Czigány Dezső, Czóbel Béla, Kernstok Károly, Márffy Ödön, Orbán Dezső, Pór Bertalan és Tihanyi Lajos) hanem utóbbiak jó barátságban is voltak modern zene úttörőivel.

A Nyolcak második tárlatán például Waldbauer-Kerpely kvartett Bartók Béla és Weiner Leó vonósnégyeseit játszotta, Bartók Béla pedig saját zongoradarabjait adta elő. Berény Róbert - aki maga is tehetséges muzsikus volt - készítette talán a leghíresebb Bartók portét, melyet évek óta nem láthat a magyar közönség, Bartók Pétertől erre a kiállításra sem sikerült megszerezni, bár a szervezők mindet bevetettek ez ügyben. Itt van azonban Berény Weiner Leóról, Márffy Ödön Kerpely Jenőről készített portréja, utóbbi Bartók zenéjének egyik legjelentősebb interpretátora volt.

Bartók zenéje épp ezért végig kíséri a tárlat látogatóját. A népművészet a magyar festészetre gyakorolt hatását bemutató teremben népzenei gyűjtéseiről tájékozódhat a néző, és Bartók által rögzített dalokat hallgathat, a másik teremben a Fából faragott királyfi egy felvétele megy, megint máshol Bartók egy eredeti felvételen az Allegro Barbarót játssza. Ezek az elemek szerves részei a tárlatnak, de mégsem törik meg annak dinamikáját. Minden teremben hallatszik Bartók muzsikája, mintegy aláfestő zeneként is élvezhető, de egy-egy félreeső vetítő teremben, vagy épp a kiállító terem közepén kialakított, félig lehatárolt kis pihenőben el is mélyedhetünk a gondosan válogatott felvételekben.

Az első terem, mintegy felütésként a Nyolcak önarcképeit vonultatja fel, itt is van néhány újdonság, Ziffer Sándor önarcképének az 1906-os párizsi Salon Salon des Independants-en maga Matisse talált helyet. A mostani tárlaton pedig Claire Bernardi a francia kurátora helyezte el Gauguin egyik önarcképe mellé.

A következő teremben azokat a képeket láthatjuk, melyeket a Párizsi művészeti iskolákba érkező magyar festők, többek között Czóbel, Berény, Perlrott-Csaba Vilmos festettek, hogy aztán meghódítsák a művészet akkori fővárosát, kiállítsanak a Salon d'Automne és a Salon des Indépendants tárlatain, vagy csatlakozzanak a Nabishoz, mint Rippl-Rónai, vagy a fauves-okhoz, mint Berény, vagy Czóbel. Nagyon érdekes Perlrott-Csaba Festőiskola című képe, melyet a tárlat kurátorai a Külügyminisztérium raktárában fedeztek fel nemrégiben. A képen egy mai is működő párizsi iskola munkájába pillanthatunk bele. Egy másik festmény segítségével pedig Matisse műtermébe léphetünk be, az azonosítást a mester több művén is felbukkanó bútordarab segítette - mondta Barki Gergely kurátor.

A harmadik teremben kilépünk a műtermekből és iskolákból a századforduló Párizsába, mely többek között Rippl-Rónai ecsetje által elevenedik meg. Rockenbauer Zoltán a tárlat harmadik kurátora elmondja, számos magyar művész itt Pariszban ismerte meg egymást, s kötött barátságot. Párizs után Budapestre vezet vissza a tárlat, majd Nyergesújfalura, Kernstok Károly villájába, ahol a magyar fauves-ok alkottak. Itt van a korszak talán legfontosabb műve is, Czóbel Béla Szalmakalapos férfije, mely Chicagoból érkezett a tárlatra. A két magyar kurátor megjegyzi, hogy az első világháború kitörése után Czóbelnek menekülnie kellett Franciaországból, műveit elárverezték, s zömük máig lappang. A kurátorok szerint - miként a magyar Nyolcak kiállítás kapcsán is - most is számos elveszettnek hitt kép kerül majd elő.

A tárlat a Nyolcakon túl Kassák köréig is eljutunk, legalábbis egy terem erejéig. Itt is vannak a franciák számára ismerős nevek, mint például Réth Alfrédé, aki az első világháborús internálás után visszatért Párizsba. Az ide vezető folyósón Berény Róbert Fegyverbe! Fegyverbe! című plakátjával szembesülünk, ami a mai politikai hisztériát tekintve akár bátorságnak is nevezhető a tárlat alkotói részéről.

Szerző

Koltai Tamás színikritikus

Publikálás dátuma
2013.10.18. 07:30

Teljesen maga alá gyűri-e a kultúrát is a Fidesz?

Teljesen. Még messze nincs vége, még túl sok a független művész és a színvonalas kulturális intézmény. Van mit lerontani. Naponta találnak ki új rontást. A minap Vidnyánszky Attila hirdette meg színikritikus-képzés címén a pártkatona kurzust. A cápa természete, hogy mindent behabzsol. A cápát hibáztatni nevetséges dolog. A szomorú az, hogy a kis halak ellenállás nélkül, önként masíroznak a gyomrába. Félnek, vagy havi járadékot húznak tőle. Esetleg mind a kettő. Én azt mondom, megérdemeljük, hogy ott végezzük, ahol.

Szerző