L. Simon szerint azonban nem csupán zenék kerülnek ide, hanem például szoftvereket is, s ezek gyártóit például egyáltalán nem kompenzálják. A túl magas díjak pedig az adathordozók legális forgalmát csökkentik idehaza. Szerinte, még a zenészeken belül sem azok kapják a díjakat, akiknek a munkáit ezeken a hordozókon tárolják, hiszen az Artisjus az üres adathordozókból befolyt 3,6 milliárd forintból csupán 188 milliót utalt külföldre, holott bizonyára több külföldi zenét tárolnak a mobiltelefonjaikon a fiatalok. A politikus szerint az NKA kollégiumai igazságosabban osztják majd fel ezeket az összegeket, így mások is a húsos fazék mellé juthatnak.
L Simon érvei valóban megfontolandóak, ugyanakkor, mint az a Magyar Narancsnak adott interjúból kiderül, szó sincs arról, hogy ezeken a valós problémákon változtatna az új szabályzás. Egyetlen dolog változik, méghozzá pozitívan, az L. Simon László felügyelte szervezet által elosztható pénz. Nem tudni, egy esetleges Fidesz győzelem után mi vár L. Simonra, de vélhetően nem kerül vissza a kulturális politika élvonalába, arra is kicsi az esély, hogy képviselő lenne, így a parlamenti show-ból is kimarad.
Túlélésének egyetlen módja, az, hogy stabilizálja helyzetét az NKA operatív vezetőjeként, s amíg lehet, növelje a rendelkezésre álló forrásokat. A húsos fazék stimmel tehát, de nem elsősorban a feltörekvő zenekarokat akarja a húsos fazék mellé engedni, azzal, hogy egy kicsit arrébb taszajtja Ákost, Bródyt, vagy Koncz Zsuzsát, hanem egyszerűen több húst akar abba fazékba szerezni amelynek a merőkanala az ő kezében van.
