Országos Magyar Királyi Zeneakadémia, áll aranyló betűkkel a bejárat fölött, ez is jelzi, hogy nem az 1963-as, meglehetősen régi felújítás időszakához igyekeztek visszatérni az építők, hanem az eredeti állapotot próbálták restaurálni.
És mivel gazdagon díszített, szecessziós épületről van szó, volt munkájuk bőven. A legnagyobb meglepetést a nagyterem színei okozzák. Fakók voltak, most ragyognak. Világosabb árnyalatokhoz szoktunk, de már a feketébe hajló árnyalat dominál, állítólag ez volt az eredeti szín, és nagyon passzol a sok aranyozáshoz.
Elegáns ez a terem, ugyanakkor családias, nem túlzottan ünnepélyes. Meleg, barátságos hatást kelt. Kivettek három széksort, így nagyobb lett a sorok között a távolság, könnyebb bearaszolni közéjük.
A régi székeket restaurálták, kényelmesebbek lettek, és ami egy hangversenyteremben legalább ennyire fontos, hangtalanul le és fölhajthatók, nem nyikorognak úgy, mint valaha. Az izgalmas formájú csillárok pedig csillognak, villognak.
A pódium süllyesztőt kapott, ami összeköttetésben van a hangszerraktárral. A székek kivehetők, a helyiség akár bálok megrendezésére is alkalmassá vált. Az alagsorban új vécéket alakítottak ki, remélhetően megszűnik a szünetekben az elnyúló sorban állás. Mozgássérültek számára is építettek bejárót és mosdót egyaránt.
A hosszú ideig mostohán kezelt kisterem reveláció. Tán ez volt a leglepusztultabb, és most szintén díszes pompájában virul. Zenekari árkot is kapott, vasfüggönyt, színpadtechnikát, így zenés színházi produkciók tartására abszolút alkalmassá vált.
Ez lesz a fő profilja. A varázsfuvolával avatják majd fel. A Király utca felöli udvart pedig befedték, itt hangulatos büfét alakítottak ki. Az előtérben lévő, sokak szívéhez hozzánőtt szökőkút bár alkalmas lenne a működésre, nem fog üzemelni, mert meg akarják óvni az enyészettől, és megállapították, hogy éppen a víz tenné tönkre.
A futurisztikus régi porszívó rendszer megmaradt, de már nem működik. A szellőzés egyébként pont fordított, mint az megszokott, fölül jön be a friss levegő, és alul távozik az elhasznált.
Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere, egy röpke sajtótájékoztatón beszélt arról, hogy a Zeneakadémia felújításával zenei nagyhatalommá válhatunk.
Felolvasott a rekonstrukcióról számokat, hogy például 1100 fő volt az építők száma, az irányító mérnököké pedig 62 fő. A bontott anyag 1500 köbméter, a felhasznált beton 8350 köbméter, a beépített betonacél 570 tonna, a restaurált bronzszobrok, díszek száma 90 darab, a Zsolnay burkolattal ellátott felület 400 köbméter.
Batta András kormánybiztos szólt arról, hogy a hangversenytermi és oktatási funkción kívül hangversenyszervezéssel is foglalkozik az intézmény, ami azért nem jelenti azt, hogy ne adnák ki a termet. Okosan kell gazdálkodniuk, mert a kultúrát kedvelő közönség pénztárcája lelapult nálunk.
Természetesen számítanak a magyar közönségre, de az eddiginél is jobban ki kell építeniük a nemzetközi kapcsolatokat. Szóba került, hogy a Pesti Vigadó is megnyílik tavasszal, a BMC pedig nemrég lépett be a magyar zenei életbe, és az Erkel Színházra is már folyamatosan lehet számítani, ezekkel, és persze a Müpá-val, megfelelően együtt kell működni.
Batta szerint Budapestnek nem rosszabbak az adottságai, mint például Barcelonának, Bécsnek, ezekben a városokban igen sokat profitálnak a kulturális turizmusból. Ezt kell megcélozni nálunk is.
Balog Zoltán ehhez hozzátette, hogy a Fesztivál Tanács azért is alakult, hogy a kulturális intézmények vezetői egyeztessék az elképzeléseiket, és még rangosabb fesztiválok jöhessenek létre.
Az változatlanul többek számára kérdés, hogy az örvendetesen megnövekedett koncertlehetőségekhez lesz-e elég néző. A sok intézmény húzhatja is egymást, versenyre ösztönözhet, de jelenthet olyan túlkínálatot is a jelenlegi rossz gazdasági helyzetben, hogy nehéz lesz teltházat csinálni.
A patinás, régi fényében ragyogó Zeneakadémia megnyitása azonban feltétlen nagy öröm, hiszen tényleg a kultúra egyik fellegvára várja a koncertlátogatókat és a tanulni vágyókat.