Tömegrendezvények a forradalom emléknapján

A nemzeti lobogó ünnepélyes felvonásával folytatódnak a központi megemlékezések az 1956-os forradalom 57. évfordulójának napján. Országszerte számos településen tartanak megemlékezések, több helyen tömegrendezvényekre is készülnek. Orbán Viktor miniszterelnök délután a Hősök terén mond ünnepi beszédet. A Civil Összefogás Fórum az idén is megrendezi a Békemenetet, továbbá több párt tart külön vagy közös megemlékezést, megmozdulást. Áder János államfő Kanadában új magyar állampolgárok eskütételén vesz részt.

Reggel a budapesti Hősök terén katonai tiszteletadás mellett felvonja a nemzeti lobogót a Magyar Honvédség vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár 32. Nemzeti Honvéd Díszegysége. A rendezvényen részt vesz Benkő Tibor, a Honvéd Vezérkar főnöke és Orosz Zoltán, a Honvéd Vezérkar főnökhelyettese. A központi ünnepségek délután 3-kor a Terror Háza Múzeumnál, a Hősök falánál ünnepélyes gyertyagyújtással folytatódnak, majd 4-kor a Hősök terén Orbán Viktor miniszterelnök mond beszédet. Oda várja az ünneplőket a Fidesz, és oda vonul a Békemenet is.

A fővárosban délelőtt a Széna téri emlékműnél Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter és Láng Zsolt (Fidesz-KDNP) II. kerületi polgármester mond ünnepi beszédet. A XXI. kerületben Wittner Mária (Fidesz) országgyűlési képviselő, Csepel díszpolgára, 1956-os halálraítélt a Weiss Manfréd szakközépiskolában mond beszédet.

A rákoskeresztúri Új köztemetőben, a 301-es parcellánál 11 órától Szili Katalin, az Országgyűlés volt elnöke, a Közösség a Társadalmi Igazságosságért Párt elnöke a szervezet képviselőivel néma főhajtással emlékezik a forradalmárokra. Fél 1-től a Magyar Liberális Párt ünnepi megemlékezésén Mécs Imre, 1956-os halálraítélt, volt országgyűlési képviselő mond beszédet. 

Az LMP is itt tartja ünnepi megemlékezését 1 órától, ünnepi beszédet tart Schiffer András, a párt társelnöke.

A Magyar Írószövetség székházában megrendezendő ünnepségen Halász János kultúráért felelős államtitkár mond beszédet.

A Szolidaritás Mozgalom délben várja szimpatizánsait a Széchenyi István térre, onnan indulnak a Műegyetem elé, ahol délután 2-kor kezdődik több párt és szervezet közös ellenzéki demonstrációja. Beszéded mond mások mellett Mesterházy Attila, az MSZP, Bajnai Gordon, az Együtt-PM és Gyurcsány Ferenc, a Demokratikus Koalíció vezetője.

A Jobbik fél 2-re hirdetett találkozót a Vidékfejlesztési Minisztérium elé, s innen vonulnak majd át a Deák térre. A kormánykárosultak nagygyűlésének nevezett rendezvényükön felszólal többek között Vona Gábor, a párt elnöke.

Veszprém megyében, Szentgálon Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes ünnepi beszédet mond. A megyeszékhelyen este 6-kor kezdődő megemlékezésen és koszorúzáson Rogán Antal, a Fidesz frakcióvezetője szólal fel.

Bács-Kiskun megyében, Kecskeméten Harrach Péter, a KDNP frakcióvezetője tart ünnepi beszédet.

Tolna megyében, Szekszárdon a Magyar Politikai Foglyok Szövetsége tart megemlékezést. Beszédet mond Fónay Jenő, a szövetség tiszteletbeli elnöke, 1956-os halálraítélt.

Áder János köztársasági elnök Torontóban az Árpád-házi Szent Erzsébet Magyar Katolikus Templomban új magyar állampolgárok eskütételén és az 1956-os ünnepi megemlékezésen vesz részt.

Kassán Martonyi János külügyminiszter megnyitja a Párhuzamos történetek - Budapest és Kassa - főváros és régiócentrum a 19. század második felében című kiállítást.

Kolozsváron Bethlen Gábor erdélyi fejedelem első egész alakos szobrának avatásán beszédet mond Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke és Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere.

Beregszászban Gulyás Gergely, a Fidesz országgyűlési képviselője mond ünnepi beszédet.

Szabadkán is ünnepséget tartanak az 1956-os forradalom emlékére.

Szerző

Napos, szeles idő

Publikálás dátuma
2013.10.23. 10:04
FOTÓ: THINKSTOCK
Szerdán délután a nyugati országrészben lehet valamivel több felhő az égen, azonban összességében mindenhol a napsütésé lesz a főszerep. Csapadék sehol sem várható. A Dunántúlon többfelé erős, viharos lehet a déli-délnyugati szél. Délután 19-26°C közé melegszik a levegő, a legmelegebb idő délnyugaton és délen lehet.

Csütörtökön nyugat felől megnövekszik a felhőzet, elsősorban nyugaton és északon kisebb eső, zápor is előfordulhat. A délies szél keleten-délkeleten megélénkülhet, egy-két fokkal visszaesik a hőmérséklet. Reggelre helyenként még pára- és ködfoltok kialakulhatnak. 

Pénteken északon-északkeleten több, máshol kevesebb felhő lehet az égen, csapadék azonban sehol sem várható. Hajnalban párássá válhat a levegő északon és nyugaton. 20°C köré melegszik a levegő délutánra.

Hétvégén marad az átlagosnál enyhébb, kellemes hőmérsékletű őszi idő. A hajnali pára- és ködfoltok megszűnését követően a legtöbb helyen napos időre van kilátás, de helyenként előfordulhatnak erősebben felhős tájak is.

Szerző

Zsinórmértékké lett 56 forradalma

Publikálás dátuma
2013.10.23. 09:09
Nagy Imre emlékműve FOTÓ: Getty Images
Csak ma tudjuk, hogy 1956 se lett volna más, mint amivé 1989 lett. Ezt a kemény mondatot fogalmazta meg lapunk kérdésére Ungváry Rudolf író. Öt ismert embert kérdeztünk az októberi forradalom jelentőségéről. A válaszok sok tanulsággal szolgálnak.     

1956 a magyarok számára meghatározó történelmi emlék. Mindenkinek: azoknak is, akik résztvevői voltak az eseményeknek - ők ma már egyre kevesebben vannak - , azoknak is, akik egészen kis gyerekként élték meg, de azoknak is, akik azóta születtek. Mindenkinek van valami viszonyulása október 23-ához, valamint a megelőző és a nyomában következő eseményekhez.

Lapunk öt ismert embert kérdezett arról, mit jelent nekik - és a magyaroknak - 1956. Egyikük a "történelem tanúja". Ungváry Rudolf író annak idején aktív részese volt a miskolci forradalmi eseményeknek. Ketten a "történelem tanúinak" gyermekei. Donáth Ferenc és Vásárhelyi Miklós is a Nagy Imre körüli reformerekhez tartozott, a mártír miniszterelnökkel együtt internálták őket Romániába, s Nagy Imre perében ítélték mindkettőjüket. Donáth Ferenc egyik fia, Donáth László lelkész lett, parlamenti képviselő is volt. Vásárhelyi Miklós egyik lánya, Vásárhelyi Mária ismert médiaszociológus, gyakran fogalmaz meg éles kritikát az Orbán-kormánnyal szemben. Két nyilatkozónknak nem lehetnek személyes emlékei 56-ról, hiszen jóval később születtek. Harangozó Tamás 34 éves, az MSZP parlamenti frakcióvezető-helyettese. Kerék-Bárczy Szabolcs 43 éves, korábban az MDF szóvivője volt, jelenleg a Demokratikus Koalíció alelnöke. Ő mondja, hogy 1956 magát a reményt jelentette a magyaroknak. De az emlékezés azért is fontos, hogy a történelem tanulságait mindenki leszűrhesse - a jövő érdekében.

Donáth László evangélikus lelkész
Az, ami a zsidóknak pészach, a keresztényeknek húsvét, a protestánsoknak 1517, a radikális humanistáknak 1789, a magyaroknak 1848. Az az esemény, amely a történelemben élő, azt érteni akaró embernek önnön lényegéről vall. Norma, amelyhez szavait és lépteit igazíthatja. Akkor is, ha a másik ember ezt nem tartja tiszteletben, sőt ha a látszólagos elfogadás mellett igazából tagadja azt, amitől 1956 forradalma zsinórmértékké lett.
A politikai etikában sem a politikai hatalom szabja a normát - kiváltképp bizonyság erre 1956 pesti ősze -, hanem az érintettek végső és közös akarata, amely egyszerre spirituális és morális. Nagy talány, amelyről tudom, hogy soha nem fejthetem meg. Mivel soha nem lett múlttá bennem, majd ha magam múlttá leszek, az időben maradók megértik ezt is. Az igazi emberi tartáshoz nem a számonkérés tartozik, amelynek révén az az illúziónk támadhat, mintha a múlt helyrehozható lenne, mintha a tegnapelőtti bűnök és hibák nem is estek volna meg. Inkább az a szándék, hogy a történelmi ismétlési kényszerben újra realizálódó gonosznak bátran ellentmondjunk.
A forradalom után deportált és látásfogyatékos lettem, aki kisgyermekként mégis megkapta jussát: életfogytiglan otthon vagyok ebben az országban, gyűlölet nélkül és szabadságszeretőn, ahogy az apámtól, Donáth Ferenctől tanultam.

Ungváry Rudolf író, a Történelmi Igazságtétel Bizottság egyik alapítója
Ahogy 1989-ről 1989-ben, 1956-ról 1956-ban sem tudtunk sokat. Csak ma vehető észre, ami bennük érvényes. Az 56-os forradalmat mai baloldaliak és részben a liberálisok is szocialistaként értelmezik, noha csak a ténylegesen fegyvert fogott proletároknak, meg azoknak az értelmiségieknek volt az, akik utána is hitték még, hogy a pártállam megreformálható. De a fegyveresek egy részének se volt különbség emberarcú szocializmus és valamiféle más "emberarcú" tekintélyuralom között, csak nem volt rá idő, hogy ez megmutatkozzék. Elméjükben a kettő összemosódott, nem úgy, mint az 1939-es választások idején, vagy 2010 után. Csak közösséget akartak, gondoskodó államot, meg semmiféle pártcívódást. Ahogy ma is: csak a szabadság terheit ne! Teljesen más irányból érkezve ezt akarta a forradalom alatt mozdulatlan keresztény közép is, hisz megszokta, hogy a markát tartsa az állam felé. Ugyan azt a pártállamot nem érezte a magáénak, de azzal is csak jóban akart lenni. Neki biztos nem "szocialista" volt 56, hanem valami homályos nosztalgia, túlnyomórészt nem bevallott katyvasz abból, amit 1945 után 1989-ig szabad nyilvánosság híján jegelnie kellett. A középosztály népből felemelkedett részének is az óvó államban volt a bizodalma. A baloldaliság ugyan a többségüknek a "normális", a kapitalizmus meg a "rossz" volt, de a szocializmusból ennél több nem szorult beléjük. Mindenki sérült volt, de a múlt, az egyéni, személyre szabott szembenézés a múlttal nem létezett. Mára 56-ból csak a "nemzeti egység" maradt, amely mindent eltakar. Vele a tökéletességig meghamisítható, ami volt. Az embrionálisra sorvadt demokrata bal- és jobboldaliak, a töredéknyi liberálisok és konzervatívok, meg a többségi fasiszto-bolsevisztikus rendvágyak öntudatlan hordozóinak tántorgása közvetlenül az újrafeltámadásuk pillanatában, melynek hamar véget vetett a külpolitikai valóság. Csak ma tudjuk, hogy 1956 se lett volna más, mint amivé 1989 lett. Se a kultúra, se mentalitás nem örökölhető büntetlenül.

Vásárhelyi Mária, médiaszociológus
Érzelmileg nagyon sokat jelent számomra 1956, hiszen az egész gyermekkorom és fiatalkorom ennek a titoknak a jegyében telt. Számunkra féltve őrzött titok volt a forradalom, a család minden barátja az '56-osok közül verbúválódott. Annak idején nem ünnepelhettünk, mások előtt nem is beszélhettünk arról a korszakról, csupán annyit tehettünk, hogy az ellenforradalom szót soha nem ejtettük ki. A renszerváltáskor felszabadult ez az emlék és néhány évig vállalhattuk a valóságot, de azután a politika kisajátította és lerombolta ezt. Ma 1956. október 23. a fiatalok számára nem jelent sokat, a kutatásaim is ezt igazolják. A legtöbben ugyanis azt látják, hogy a köz szereplői ezen a napon összegyűlnek, hogy különböző színpadokon a mai politikai dühüket öblögessék.
A baloldal igazából soha nem tudott mit kezdeni '56-al, ehhez ugyanis szembe kellett volna néznie azzal, mi történt október 23-a után. A jobboldal viszont hazug narratívákat épített erre. 2006-ban felül is akarta írni az ünnepet, mert nem tudták elviselni, hogy annak idején a haladó baloldal szállt szembe a hatalommal. Hiába próbálták Mindszentyt előre tolni, ebből nem lehetett jobboldali ünnepet csinálni. Bár ha ez a kurzus marad hatalmon, akkor lehet, hogy tíz év múlva a 2006-os kormánydöntési kísérletre fog az ország emlékezni. Akkor a jobboldalnak semmi nem számított, az sem, hogy azon a napon hosszú időre megpecsételődött '56 történelme.

Harangozó Tamás, az MSZP elnökségi tagja
Az én generációm számára 1956. október 23. közös nemzeti ünnep. Legalábbis annak kellene lennie. Szerintem '56 egyszerre szól a szabadságról, a szolidaritásról és a nemzetről, ezért összeköt minden demokratát pártállástól és világnézettől függetlenül. Mindenkit, aki szemben áll az elnyomással, a zsarnoksággal, a diktatúra bármely formájával. Ez a nemzet sajnos túl sok könnyet és vért, túl sok apát és fiút, ártatlan nőt és gyermeket áldozott már az évszázadok során ebben a harcban ahhoz, hogy a ma fiataljai megértsék: az áldozatok iránt érzett tiszteletből, saját családunk és gyermekeink jövője érdekében meg kell kűzdenünk ezekért az értékekért.
1956 ma még mindig túl bonyolult, túl személyes az ország többségének, de egyet mindenképpen megmutat: nem az a lényeg honnan jöttél, hanem az, hogy a kritikus pillanatban hogyan döntesz. Le tudod-e győzni akár saját magadat is, és képes vagy-e a szó legnemesebb értelmében jót cselekedni. Erre tanít bennünket Nagy Imre személyes sorsa. Én vágyom rá, hogy végre ne a Duna két oldalán kelljen ünnepelnünk. Azonban tartok tőle, hogy amíg az átmenet, a múlt emberei vezetik az országot, addig ez nem fog bekövetezni. De az én generációmnak ezt is kötelessége lesz rendbe tenni.

Kerék-Bárczy Szabolcs, a Demokratikus Koalíció elnökségi tagja
Szabadságvágy, függetlenség, remény, tettrekészség, bátorság, összefogás, előre tekintés, demokrácia, példamutatás, önfeláldozás. Ezek a szavak írják le számomra leginkább 1956 forradalmát és szabadságharcát. A magyar társadalom színe-javának lett elege a rákosista-sztálinista diktatúrából, ezért hajlandóak voltak tenni is, bátran, közös erővel. Pontosan tudták, hogy mit akarnak: szabadságot, demokráciát, nemzeti szuverenitást, bekapcsolódást a világ vérkeringésébe. Előre és nem hátra néztek. Reménykedésük kezdetben megalapozott volt, hiszen a szovjet beavatkozásig kitartottak: győztek. Rügyet fakasztottak októberben. Példát mutattak az egyszerű srácok, munkások, iparosok, értelmiségiek, kommunistává soha nem vált polgárok, de a diktatúrát korábban aktívan szolgáló vezetők is. Számomra ez utóbbiak, közülük is Nagy Imre a legnagyobb rejtély, mert neki kellett a legkeservesebb kínnal végigmennie a damaszkuszi úton. Rejtély, amennyiben egy ember önfeláldozása, mártíriuma már-már misztikus csoda, ezért hátborzongatóan vonzó példa. Talán azért lehet Nagy Imre a legnagyobb hősök egyike, mert ő maga a bizonyítéka annak, hogy létezik lélek, lelkiismeret és szív, s hogy a Haza nem csak politika, hatalom, ügyeskedések és megúszások, hanem ennél sokkal több: közös otthon, ahol a híd nem a múltunk, hanem a lelkünk, a botlásaink utáni felkapaszkodás, és a talpra álláshoz meglepő helyekről felénk nyújtott segítő kéz. 1956 tehát maga a remény, s csak bízhatunk abban, hogy ötvenhét évvel később mi is tudunk egy vékony sugárnyi reményt örökül hagyni gyermekeinkre azzal, hogy botlásainkból képesek leszünk feltápászkodni, és nem csapjuk el a felénk nyújtott kezet.

Szerző
Témák
forradalom 1956