Ahogy a Spiegel fogalmazott, „megatárgyalások” kezdődtek Berlinben. A hamburgi lap nem is túloz, hiszen szerdán a CDU és az SPD összesen 75 politikusa nézett egymással farkasszemet.
A kereszténydemokraták túlsúlyban voltak, hiszen közülük 45-en képviselték a pártot. A jelentős létszám is azt mutatja, változnak az idők Németországban, hiszen amikor a két nagy politikai erő 2005-ben egyezkedett egymással a programokról, illetve a tárcák elosztásáról, mindössze 32-en próbáltak közös nevezőre jutni egymással.
Akkor viszonylag hamar megállapodtak, most azonban sokkal nehezebb tárgyalási fordulók várhatóak. A legnagyobb nehézséget az jelenti, hogy az SPD tagsága is szavaz majd a koalíciós szerződésről, méghozzá levélben. Ha elutasítanák a nagykoalíciót, amire van is esély, úgy életbe léphet a B-terv, s a Zöldek ugorhatnak be „megmentőként” a szociáldemokraták helyére.
Könnyen lehet azonban, hogy a tárgyalások során a szociáldemokraták fel tudnak majd mutatni olyan eredményeket a tagság számára, amellyel sikerül meggyőzni őket a nagykoalíció előnyeiről.
Az első tegnapi megbeszélést a CDU központjában, a Konrad Adenauer Házban rendezték meg, a továbbiakat felváltva tartják a kereszténydemokraták, a keresztényszocialisták, illetve a szociáldemokrata párt főhadiszállásain.
A tárgyalások résztvevői Angela Merkel kancellár, Horst Seehofer bajor miniszterelnök, a CSU elnöke, valamint Sigmar Gabriel, az SPD első embere vezetésével hetente legalább egyszer egyeztetnek.
A koalíciós szerződés részleteit 12 munkacsoportban dolgozzák ki. Külön testület jut dűlőre a kül-, az energia-, vagy éppen a közlekedéspolitikát illetően. Az Európapolitika részleteit a négy alcsoport egyikében dolgozzák ki. Összesen tehát 16 testületben folyik a munka.
Ezek közül tízben a CDU, háromban a CSU, hatban pedig az SPD valamely tagja látja el az elnöki teendőket. Ami a munkacsoportok összetételét illeti, a CDU/CSU elsősorban azokat delegálta a testületekbe, akik szóhoz jutottak Merkel még hivatalban lévő kormányában.
Az SPD viszont a párt, illetve a frakció vezető személyiségeivel képviselteti magát. Ha a munkacsoportok valamelyikében egy kérdésben képtelenek lennének kompromisszumra jutni, úgy az adott téma a párt vezetőinek asztalára kerül, s Merkelnek, Seehofernek és Gabrielnek kell kimondania az utolsó szót.
A legfontosabb kérdésekben, így a minimálbér, vagy az adóemelések ügyében már a nagykoalíciós tárgyalásokat megelőző egyeztetések során közeledett egymáshoz a CDU és az SPD álláspontja.
Ugyanakkor még számos részlet vár kidolgozásra, továbbra sem egyértelmű, hogy a kereszténydemokraták hajlandóak-e elfogadni a szociáldemokraták azon követelését, amely szerint a minimálbér órabérét 8,50 euróban határozzák meg.
Jelentősek a különbségek az azonos neműek házastársi kapcsolata elismerését, valamint a női kvótát illetően is. Az SPD ugyanis törvényben határozná meg, hogy az egyes cégek felügyelőbizottságában hány százalék legyen a nők aránya. Szintén fontos kérdés, hogy az egyes tartományok mekkora támogatást kapjanak a központi költségvetésből.
Ez azért igen fontos kérdés az SPD szempontjából, mert a 16 tartományból 13 kormányában érdekelt az SPD (közülük négyben nagykoalíció működik).
Csak a későbbi tárgyalási fordulókon döntenének a tárcák elosztásáról. Azt azonban már most tudni, hogy minkét pártban vannak olyan kiemelt személyek, akik bizton számíthatnak valamely miniszteri tárcára, elég csak Wolfgang Schäuble, Ursula von der Leyen, Thomas de Maiziere, Hans-Peter Friedrich, Sigmar Gabriel, Andrea Nahles, vagy Frank-Walter Steinmeier nevét említeni.
Szakértők szerint a két párt között nincsenek áthidalhatatlan programbeli különbségek, így ez aligha lehet akadálya a nagykoalíciónak. Ugyanakkor az SPD tagságának szavazása komoly bizonytalansági tényező. Ha elutasítanák a koalíciós szerződést, úgy alighanem az SPD teljes elnökségének távoznia kellene.