Ügyes? Tehetséges? Alkalmas?

Kupacsapataink tavaszi kudarca után a sikertelenség okairól már nem sok szó esik, viszont a bajnoki mérkőzéseket közvetítő riporterek egyre lelkesebben dicsérik a játékosok egymás elleni megmozdulásait, a szebbnél-szebb támadásokat és gólokat. Igen, egymás ellen nagyon jól megy, de amikor egy másik ország csapatával kerülnek szembe ezek a játékosok, egészen más arcukat mutatják.

Ismert az a kocsmai mondás: "Olyan fáradt vagyok, hogy alig látok". Ebből következik - sokan nem értik -, hogy amikor a játékos elfárad, romlik a térlátása, a reakcióideje, a rajtsebessége, és természetesen a futóteljesítménye is. Már nem tudja tökéletesen megoldani a technikai feladatokat sem.
A kupacsapatok nyári leszerepelése során mindez ugyanúgy szembeszökő volt, mint a válogatott legutóbbi világbajnokság selejtezősorozatában többször. A képen nem javított a magyar válogatott teljesítménye, még akkor sem, ha a lemondott szövetségi kapitány szerint a válogatott előrelépése szembetűnő. A magyar légiósok főként másodosztályú csapatokban szerepelnek, ahol mellettük tíz külföldi játszik, így nem ütköznek ki azok a hiányosságok, amelyek a magyar labdarúgást jellemzik. A válogatottban az összes futballista magyar, és tetten érhetők azok a problémák, amelyek meghatározzák a magyar labdarúgás egészét.

"Secondhand" játékosok

A magyar élcsapatok játékosállományának bázisát a külföldről összevásárolt idegenlégiósok képezik. Ezek olyan játékosok, akik még egy közepes erősségű bajnokságban - egy-egy kivételtől eltekintve - sem férnek be a kezdő csapatba. Persze a gyenge hazai bajnokságban ez nem feltűnő, mert az egész magyar mezőny ilyen, vagy még rosszabb. A szurkolókat sem nagyon érdekli az ilyen küzdelem, ezt bizonyítja az OTP Liga 3000 alatti átlagos látogatottsága. Amikor csapatainknak külföldi együttesekkel kell mérkőzést játszani, előjönnek a különbségek. Az edzői, tulajdonosi nyilatkozatokból viszont az derül ki, hogy a játékosok a pályán lélektelenül játszottak, az edzői elképzeléseket, utasításokat nem tartották be. Ez a kudarc oka, aminek természetesen következményei lesznek. Az fel sem merül a vezetőkben, hogy az ellenfelek jobb csapatok, jobb játékosokból állnak. Hogyan is tudnának gyorsabban, erőszakosabban játszani, bármi taktikát megvalósítani a mieink, ha a képességeik sokkal gyengébbek?

Itt jön az első izgalmas kérdés, amelyre válaszolniuk kellene elsősorban a tulajdonosoknak. Épeszű ember miért fektet nem kevés pénzt az ilyen futballba? A gazdag ember nem szórja a pénzét, arról nem akar lemondani. Milyen üzleti érdek vezérli ezeket az embereket, hogy a magyar futballba fektessenek be? Vagy így mulat egy magyar úr? Netán adómentes pénzhez lehet jutni? Kapcsolatot lehet teremteni? A befektetés valahol visszatérül? Állami költségvetésből lehet ugyan stadionokat építeni, de épeszű ember akkor kezd stadiont építeni - nem általában az új pályák, vagy a nemzeti stadion létesítéséről beszélek -, ha a régi stadion már szűknek bizonyul. De ma? A jelenlegi stadionok is üresen konganak.

Minden üzleti befektetésnek akkor van értelme, ha az megtérül. De még jobb, ha némi profitot is termel, amihez a terméket el kell tudni adni. Nyilvánvaló, hogy a magyar futball a jelenlegi színvonalán eladhatatlan, az állam lélegeztetőgépe nélkül nem tud megélni. A piacgazdaság szabályai reá nem érvényesek.
Ebben a helyzetben adódik a kérdés: miért vásárolnak a klubtulajdonosok olyan külföldi játékosokat, akik a nemzetközi mérkőzéseken Európa legalsóbb régiójához tartoznak? Azért mert abban van az üzlet? Vagy mert jobbak, mint amit a magyar szakma ki tud "termelni"? A dolog üzleti részével nem kívánok foglalkozni, de úgy gondolom, hogy az utánpótlás-nevelés kérdésével, és a "secondhand" futballisták kiszorításának lehetőségét érdemes végiggondolni.

Az első kérdés: ki a felelős a magyar sportban az utánpótlás neveléséért?
A Sporttörvény (2004. évi I. tv.) egyértelműen rögzíti, hogy valamennyi sportág utánpótlás-neveléséért a MOB a felelős, de a MOB sem szakmailag, sem pénzügyileg (szerintem nagyon helyesen), nem foglalkozik ezzel a kérdéssel. A klubtulajdonos is azt mondja: az én pénzemért a MOB ne dirigáljon. Az állami költségvetés is úgy viselkedik, hogy az ezzel kapcsolatos támogatások nem a MOB-on keresztül kerülnek a labdarúgáshoz.. Ezt a kusza helyzetet jogilag rendezni kellene, mert a törvénytelen állapot nem szolgálja a sportot.
Más a törvény, és más a gyakorlat. Azt gondolom, a feladatot a szövetségre kellene delegálni a felelősséggel és az állami pénzzel együtt. Ez a tézis valamennyi sportágra érvényes. Ezért a törvényalkotásnak ebben az ügyben nagyon sürgősen lépnie kellene, mert a tisztázatlan viszonyok ártanak a legtöbbet.

De lépjünk túl ezen a problémán. Az MLSZ 20-25 éve nem tud az utánpótlás-neveléssel mit kezdeni. Elnökök és elnökségek jöttek-mentek, mindig zászlóra tűzték a kérdésé, ám az eredmény ismert. Három éve az MLSZ új vezetése ezen a téren is korszakváltást ígért.

Csak ha futni tud

Az MLSZ a javulást az utánpótlás-nevelés terén a feltételrendszer átalakításától várja. A feltételrendszer javítása pénzkérdés (miből?), de induljunk ki abból, hogy e célra lesz pénz. Csakhogy a szakmai szemlélet megújulása nélkül csak nagyon szerény előrelépésre lehet számítani.
Itt van például a Bozsik-program, amelynek több felvonásban sem volt hozadéka, de most felújítják. Kérdés: meg tudják-e tölteni új tartalommal? Az a baj, hogy a jelenlegi MLSZ lényegében ugyanazokkal a szakemberekkel kísérletezik, akik eddig is a szakmát "irányították", és egyúttal felelősek is voltak a szakmai megújulásért. Véleményem szerint az utánpótlás-nevelés megreformálása a szakma valódi megújulása nélkül nem lehetséges. A szakma pedig magától megújulni nem fog és nem is tud. Olyan intézkedési tervet kell készíteni, amely a szakmát és az egyesületeket is direkt - vagy indirekt módon - arra kényszeríti, hogy ha központi pénzhez akarnak jutni, akkor teljesíteni kelljen egy mérhető és ellenőrizhető követelményrendszert. Persze ez az intézkedés is csak akkor lesz eredményes, ha megszűnik a szakma belterjessége, ha - az összetételében megújult elnökséghez hasonlóan - kívülről, a sportszakmát ismerő külső szakértők is részt vesznek ebben a munkában.

Aligha fog érdemi eredményt hozni például az MLSZ-nek az az intézkedése sem, hogy az élcsapatok központi pénzhez csak annak arányában juthatnak, amennyiben saját nevelésű játékosokat szerepeltetnek az első csapat keretében (illetőleg a mérkőzéseken). Azok a fiatalok, akik így kerülnek a csapatba, belesilányodnak az alacsony színvonalú magyar bajnokságba. Az ilyen intézkedésnek csak akkor van értelme, ha egyéb szabályozókon keresztül olyan játékosok kerülnek az együttes profi keretébe, akik felkészültségüket már bizonyították technikai, taktikai, erőnléti és mentális méréseken keresztül. Akik képesek arra, hogy a nyugat európai normáknak megfelelően (odakint tapasztalt intenzitással) 90 percen keresztül 12-14 kilométert fussanak.

Az utánpótlás nevelés a kiválasztással kezdődik. Aki ismerte a néhai NDK kiválasztási rendszerét, az érteni fogja, miről beszélek. Szeretnék három fogalmat megértetni - ha már eddig nem sikerült senkinek -: ügyes, tehetséges és alkalmas. Az utolsó a leglényegesebb. Mert hiába ügyes vagy tehetséges egy gyerek, ha genetikailag és mentálisan alkalmatlan a nagyobb sportteljesítmény elérésére.

A hatályos közoktatási törvény tartalmazza az úgynevezett kompetencia tesztet, amelyet évente kötelezően, egységes rendszerben kell valamennyi iskolában elvégezni. A teszt lényege, hogy a tanulókat olvasásból, írásból, szövegértésből, matematikából tesztelik, és az eredményeiket összehasonlítják. Sajnos a testnevelésben nincs egységes rendszerű mérés, csak annyi, hogy az iskolákban a testnevelőnek minden gyereket ősszel és tavasszal egyszer fel kell mérniük. A testnevelő dönti el, mit vizsgál: csak a kötélmászást, a fekvőtámaszt, vagy a bukfencet. Az ilyen típusú felmérések semmit sem érnek. Kísérleteznek különböző módszerekkel (Hungarofit, Eurofit, stb), amelyek igen komplikáltak, de korántsem egységesek. Az iskolák és a gyerekek közötti összehasonlításra nem alkalmasak, ezért ezeknek a rendszereknek érdemi hozadéka 10 év távlatából sincs.

Mint régen az NDK-ban

Álláspontom szerint be kell vezetni kormányzati szinten az egységes Nemzeti Fittségi Tesztet (NFT) az összes magyarországi iskolában. A MOB nem foglalkozik vele, akinek a sporttörvény szerint kötelessége lenne, ezért az MLSZ-nek kell kezdeményeznie, mert ez magától nem történik meg.
Az egységes NFT bevezetési kötelezettségét ötpárti egyességgel a Nemzeti Sportstratégia már 2007 óta tartalmazza, annak ellenére, hogy az akkori kormány nyomására az MSZP frakciója azt nem szavazta meg. Ennek eredménye az volt, hogy a sportot felügyelő minisztérium, az akkori parlamenti döntés ellenére, akadályozta annak megvalósulását. A javaslat szerint az NFT kritériuma volt 30 méteres futás - gyorsaság -, s korosztály függvényében 1200, illetve 3000 méter futás a keringési és mentális állapot megállapítására. Az eredményeket pontrendszeren keresztül értékelve abszolút rangsor alakulhatna ki. Minden egyéb csak tüneti kezelés. Ebben a rendszerben évente kétszeri kötelező felmérés alapján - az informatika segítségével - korosztályonként ki lehetne választani elsődlegesen azokat a fiatalokat, akik keringésileg és mentálisan is alkalmasak komolyabb sportteljesítményre, akik érdemesek arra, hogy a kiemelt utánpótlás-nevelés rendszerébe bekerüljenek. Ez volt az NDK kiválasztói rendszerének is az alapelve.
Ezt követően tovább kell szűkíteni a kört azokra, akik a labdarúgást választják, vagy már választották, és korosztályos csapatokban már igazolt játékosok.

Az NB I-es és NB II-es egyesületek utánpótláskorú játékosai abban az esetben kaphatnának játékengedélyt, ha az egységes NFT tesztet teljesítették. Olyan játékosokra ugyanis egy fillért sem szabad költeni, aki az NFT-n az iskolai felmérések átlagát meghaladó (minimum ponthatárt kell meghatározni, ez döntés kérdése) teljesítményre nem képesek. A korosztályos ponthatár betartása évente ellenőrizhető és a teljesítmény nemcsak a játékostól, hanem az edzőtől is számon kérhető.
Az a játékos, aki nem tud a minimum ponthatár felett teljesíteni, az népszerűsítse a focit szabadidős sportban és csak alacsonyabb osztályban kaphat játékengedélyt. Ebben a rendszerben a NB-s sportszervezetek korosztályos csapatai hasonlóan magas fizikai és mentális képességű ellenfelekkel fognak mérkőzni, akik mellesleg nyilván a labdával is baráti viszonyban vannak.

Nem értem és megint csak kérdezem: az üzleti alapon működő profi csapatok tulajdonosainak miért kell (ez előírás) nyolc utánpótláscsapatot edzőikkel együtt működtetni? Hiszen ezekből a játékosokból az első csapat nem tud profitálni, még a rossz külföldiek is jobbak náluk. Igaz, ha majd néhány játékost beépítenek a csapatba, mindegy milyen képességűt, a szerepeltetésük pénzt hoz, ugyanis az MLSZ dotálja ezeket a fiatalokat. Ha az új rendszerben ezeknek a profi csapatoknak előírnák, hogy hány utánpótláscsapatot kell indítaniuk ahhoz, hogy továbbra is az elit bajnokságban játszhassanak, rá lennének kényszerítve, hogy a kiválasztásnál eleget tegyenek a NFT-n keresztül előírt feltételeknek. Az edzőkön pedig számon lehetne kérni, hogy a rendszerben lévő játékosok fizikai szintje korosztályának megfelelően alakuljon, ez a gyerekeket is és szüleiket is ösztönözné. Aki ezen a szinten szeretne játszani, annak teljesíteni kellene az MLSZ által előírt szinteket.

Azt gondolom, az előbbiekkel összefüggésben felül kell vizsgálni az NB-s csapatok hátterében működő akadémiai rendszert is. Ezek az akadémiák több mint 10 éve működnek, de be kell látni, eddig nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket és nem hozták az elvárt eredményt. Milliárdokat fordítottak ezeknek az akadémiáknak a létrehozására, fenntartására. A feltételek is optimálisak voltak, csak a hozadék maradt el. Az akadémiák természetesen kaphatnak központi támogatást az MLSZ-től az erre a célra elkülönített keretből, de ez csak meghatározott kritériumok teljesítése esetén teljesüljön. A rendszer megvalósítása esetén a megfelelő kritérium meghatározása érdekeltté tenné a játékosokat és edzőiket is a magasabb teljesítmény elérésére. Ha van mérhető teljesítmény, akkor van pénz is.
Az akadémiai rendszert ki kell terjeszteni a Központi Labdarúgó Akadémiákra (KLA) is, amelyeket az MLSZ országosan, területi rendszerben, a vele szerződéses viszonyra lépő középiskolákban hozna létre. Ezekbe az iskolákba pályázati úton kerülhetnek a labdarúgók. Az akadémia nem bentlakásos rendszerben működik, de alkalmazkodik az edzések időpontjához. Az ide bekerült tanulók az egyesületben sportolnak, de meghatározott számú edzést az akadémia keretei között kell teljesíteniük. Ennek a koncepciónak a részletei is rendelkezésre állnak.

Kész vagyok arra, hogy az elképzeléseimet a labdarúgó szakemberekkel is megküzdve, csiszoljam, bővítésem vagy kiegészítsem. Ehhez azonban fogadókészségre volna szükség. Az igazsághoz tartozik, hogy Csányi Sándor, az MLSZ elnökének közreműködésével egy párbeszéd már elkezdődött az ügyben - egyelőre nem sok sikerrel. Saját eszközeimmel igyekszem mindent elkövetni, hogy a szemlélet az utánpótlás-nevelés kérdésében megváltozzék, noha a változásra kormányzati segítség nélkül nincs lehetőség.
Örülnék, ha mindazok, akik szeretik a labdarúgást, hozzászólnának az általam leírtakhoz és a labdarúgás felemelkedésének érdekében egy építő jellegű vita indulna el a sajtón keresztül, és akkor helyére kerülne az ügyes, a tehetséges és az alkalmas fogalma.