- Idén ünnepli a Monteverdi kórus az ötvenedik évfordulóját, hogyan, milyen körülmények között alakult meg az együttes?
- 1963 őszén alakult meg az együttes 16 fővel, javarészt húsz év körüli fiatalokból, akik zömében barátok, ismerősök, tanítványok voltak.
- Ön 1959-től az Esztergomi Tanítóképző Főiskolán tanított…
- Igen, egészen nyugdíjba vonulásomig ott tanítottam. Magam is meglepődtem, hogy ez a csikóhad milyen hamar pódiumképessé vált. Persze nem a Mozart Requiemmel kezdtük. Népdalfeldolgozásokat, madrigálokat énekeltünk. Két év múlva országos minősítést szereztünk, először ezüst koszorút, majd egy év múlva az arany koszorút is megkaptuk. Nagyon fontos volt az életünkben, hogy a magyar kórusművészet nagyjai, mint Bárdos Lajos, Farkas Ferenc, Horusitzky Zoltán, Gárdonyi Zoltán, Karai József írt nekünk műveket, de külföldről is kaptunk alkotásokat, például az olasz Mouro Zuccantétől.
- Hol léptek fel?
- Programjaink, szerepeléseink kezdetben elsősorban Esztergomhoz és a környékhez kötődtek, de hamar eljutottunk más városokba és külföldre is. 1966-ban vettünk részt először a Pécsi Kamarakórus Fesztiválon, ahol többek között Bárdos Lajos nekünk írt művét énekeltük nagy sikerrel. Egy oldalas méltatást írt rólunk a Muzsika című folyóirat, ami nagyon komoly rangot jelentett, különösen egy három éve létező együttes számára. Két alkalommal élő rádiókoncertet is adtunk, és számos televíziós fellépésünk is volt.
- Mennyiben növekedett a kórus létszáma az idők folyamán?
- A hatvanas évek végétől már 26-29 énekessel dolgoztunk.
- Milyen bázison dolgoztak, dolgoznak?
- A megyei kisipari szövetkezetek patronálták az együttest a hatvanas évektől, megértő és segítő módon, igazán nem volt panaszra okunk. A hetvenes évek végétől pár esztendeig a pedagógus szakszervezet viselte gondját az együttesnek, de legalább 15-20 éve már nincs fenntartónk. Jelenleg egyesületként működünk, nem épp könnyű anyagi helyzetben.
- Pályázatokon nem tudnak indulni?
- Most az ötven éves jubileumi koncertsorozatra kaptunk 120 ezer forintot egy pályázaton, de a napi kiadásokra valót magunknak kell összeszedünk. Nagy segítséget jelent, hogy a Tanítóképző Főiskola ingyenesen biztosít helyet a kórus próbáinak, illetve kottatárának.
- Említette a külföldi fellépéseket…
- Az első külföldi fellépésünk 1969-ben, a finnországi Kuopioban volt. 1970-ben pedig Ausztriában jutottunk ki az első nemzetközi kórusversenyünkre, ahol különböző kategóriákban egy első és egy második díjat el is hoztunk. De volt olyan, hogy egy-egy testvérvárosi kapcsolat motorja a kórus fellépése volt. Több tucat helyen jártunk Európában: Ankarában, Barcelonában, Arezzóban, hogy csak a legemlékezetesebbeket említsem. Számos fesztiválon és kórusversenyeken vettünk részt, amelyek során három első, és öt második helyet szereztünk. De volt, hogy mi hívtuk meg a kórusélet színe-javát, 1993-ban Esztergomban Cantemus '93 fesztivál szervezőjeként például 450 énekes jött el hozzánk, japán, holland, német kórusok. Sokan még ma is felejthetetlennek nevezik ezt a fesztivált.
- Miért épp Monteverdit választották névadóként?
- A legenda szerint Monteverdi járt Esztergom környékén a keresztes hadakkal, ám nem elsősorban ezért vettük fel a nevét, inkább munkássága előtti tisztelgésként.
- Hogy látja a kórusművészet mai helyzetét?
- Bár vannak jelentős kórusok, nemzetközileg elismertek is, mégsem lehetünk elégedettek, ha a kórusmozgalom aranykorához mérjük a mai helyzetet.