Izrael és Irán

November 19-én megjelenő könyvének egyik utolsó fejezetében (Egzisztenciális kihívás, 2013) a Hazám, az ígéret földje írója, Ari Shavit, a mai világpolitika egyik legsúlyosabb konfliktusának, az iráni atomfegyverkezés előzményeit írja le ugyanabban a végtelenül tömör, lényegre törő stílusban, amely ezt az egész riportokból, interjúkból és esszékből szőtt különös könyvet jellemzi. Az előzmény: az izraeli légierő 2007-ben lebombázta a szíriai atomlétesítményeket, mert akkor az iraki kalandba bonyolódott Egyesült Államok nem volt hajlandó cselekedni.

"A következő hetvenkét órában a feszültség szinte elviselhetetlen volt: válaszol-e Szíria egy megsemmisítő rakétatámadással, mellyel lángba borítja Tel-Avivot? Kitör-e a háború, mely emberi életek ezreit viszi el? De ahogy azt Yadlin megjósolta, a meghökkent Szíria semmilyen választ nem adott. Az izraeli erő, az elrettentés és a csend, amellyel a műveletet végrehajtotta, oda vezetett, hogy Szíria fejet hajtott és némán elfogadta a vereséget.

A Begin-doktrína második alkalmazása újabb nagy siker volt. Amikor a világ elmulasztotta annak megakadályozását, hogy egy arab diktatúra atomfegyverhez jusson, és amikor az Egyesült Államok elmulasztott cselekedni, Izrael megragadta a kezdeményezést és a maga kezébe vette a sorsát. Még egyszer az történt, hogy egyetlen értékes pillanat a célpont felett megszüntette a második holokauszt veszélyét.

Az iráni küldetés azonban sokkal bonyolultabb és nehezebb, mint amilyen az 1981-es és a 2007-es képtelen küldetés volt. Az irániak sokkal rafináltabbak és ravaszabbak az irakiaknál és a szíriaiaknál. Az ő stratégiai céljuk nem a bomba gyors megszerzése, hanem annak biztonságos megszerzése. Ez az oka, hogy egyszerre több vonalon nyomulnak előre: megépítettek egy reaktort Bushehrben, egy reaktort Arakban, egy katonai komplexumot Parchinban, egy urániumdúsító üzemet Natanzban és egy föld alatti bunkert Fordowban.

Megpróbálják a munka dandárját úgy elvégezni, hogy a nemzetközi legitimációja is meglegyen a dolognak. Nagyon óvatosak, hogy ne kapják rajta őket, és ne találjanak füstölgő csövű puskához hasonló bizonyítékokat. Minden lehetséges lépést megtesznek annak érdekében, hogy elkerüljenek minden provokatív lépést, ami feldühítené, és cselekvésre késztetné a Nyugatot. Az irániak épp akkor kezdték meg az urániumdúsítást Natanzban, amikor 2006 januárban Yadlin lett az IDF hírszerzési főnöke.

Először néhány részecskegyorsítót szereztek be, aztán néhány tucatot, végül több százat. 2007 elején csak ezer részecskegyorsítójuk volt. 2012 végére több mint tizenegyezer működő részecskegyorsítóval rendelkeztek. Ennek megfelelően a dúsított uránium mennyisége 2008 elején még csupán ötven, 2013 elején meg már hétezer kiló volt. Noha a nemzetközi közösség hallatott (gyenge) tiltakozó hangokat, és noha alkalmazott bizonyos (korlátozott) szankciókat, az irániak kitartóan mentek előre a cél felé. A hadsereg főhadiszállásán lévő tizenharmadik emeleti tágas irodájából Yadlin tábornok folyamatosan figyelemmel kísérte, ahogy az irániak bolonddá tették a Nemzetközi Atomenergia Ügynökséget (IAEA), majd az ENSZ-et, végül a nyugati hatalmakat, miközben egyre közelebb és közelebb lopóztak az áhított atombombához.

Izrael elkésett a válasszal. 2002-ben Ariel Sharon miniszterelnök felhívta Meir Dagant a Moszadnál az iráni fenyegetés hatástalanítása végett. Nem izraeli források szerint a Moszad bőkezű forrásokhoz jutott és végrehajtott egy sor lélegzetelállító műveletet, beleértve a kibernetikai támadásokat, atomkutatók elleni merényleteket, s ezekkel impresszív taktikai sikereket ért el. Ám Dagan természetes önbizalma arroganciába ment át. 2005-ben azt ígérte kollégáinak és feletteseinek, hogy Irán nem lesz képes egyetlen részecskegyorsító beindítására se.

Két évvel később, amikor már ezer gyorsító pörgött Nantanzban, a hadsereg főparancsnoksága elkezdett nyugtalankodni amiatt, hogy Dagan zsákutcába viheti a dolgot. Amikor a diplomáciai opció és a szankciók kimerültek, és nem vezettek konkrét eredményre, nem maradt más hátra, mint a katonai opció mérlegelése. Yadlin, a hírszerzés főnöke, Eliezer Shkedi, a légierő főparancsnoka és Dan Harel, a vezérkari főnök helyettese ragaszkodott hozzá, hogy Izrael készítsen elő egy megbízható katonai megoldási tervet Iránnal kapcsolatban.

Noha a vezető tábornokok némelyikének más volt a véleménye, Gabi Ashkenazi vezérkari főnök utasította a légierőt egy hadműveleti terv kidolgozására. Hírszerzési adatokat gyűjtöttek be, és kiképezték a pilótákat is ugyanúgy, ahogy 1981-ben és 2007-ben. A hadsereg felkészült a Begin-doktrína harmadszori alkalmazására.

2007 novemberében az amerikai NIE, a National Intelligence Estimate nevű ügynökség, mely a tizenhat amerikai kémszolgálat konszenzusos véleményét hivatott kialakítani, azt állította, nincs cáfolhatatlan bizonyíték arra, hogy Irán valóban nukleáris fegyver építését készítené elő. Miután Yadlin Rómában találkozott amerikai partnerével, rájött, hogy miről szólt ez a meghökkentő jelentés: az iraki inváziót megelőző hamis és a Fehér Ház által is manipulált hírszerzési adatok nyomán elszenvedett traumatikus iraki háborút követően az amerikai hírszerző közösség el volt szánva arra, hogy megóvja Bush elnököt az óvatlan lépésektől Irán esetében, és attól, hogy Amerikát belekeverje egy harmadik háborúba egy harmadik iszlám ország ellen.

De miután Yadlin visszatért Tel-Avivba és arra utasította a stábját, hogy értékeljék és még egyszer értékeljék a NIE jelentést, azok arra a következtetésre jutottak, hogy a jelentés több sebből vérzik. Négy különböző elemző csoport dolgozott egyszerre a Moszadnál és a katonai hírszerzésnél, és mind a négy arra a következtetésre jutott, hogy az irániak közelednek a katonai atomkapacitás megszerzéséhez és az amerikaiak hatalmasan alábecsülték az iráni program helyzetét.

Az elszigeteltség nem volt könnyű állapot. Egyedül Franciaország és Nagy-Britannia értette, mit akar Irán. Közben Kína, Oroszország és India részlegesen együttműködött az irániakkal. Számos európai ország még kereskedelmi kapcsolatban volt Iránnal. Az Egyesült Államokat megbénította, hogy erőit más háborúkban kötötte le. Még magának Izraelnek a politikai vezetése sem összpontosította a figyelmét kifejezetten Iránra. Az elképzelés, hogy Dagan képes féken tartani Irán előrehaladását az atombomba felé, még általánosan elfogadott volt. Miközben Iránban a dúsítóüzemek teljes gőzzel dolgoztak és halmozták fel az urániumot, Izrael csak tovább bóbiskolt. Nem izraeli források szerint még a Shkedi-Yadlin féle katonai opciót is kezdték irrelevánsnak tekinteni.

Szerző
Témák
Irán Izrael

Áll a bál a Lotusnál

Publikálás dátuma
2013.11.02. 06:57
Vettel csak száguld és száguld FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/CLIVE MASON
Hiába dőlt el mindkét vb-címért folyó küzdelem, egy pillanatnyi nyugalom sincs a Formula 1-ben. A Red Bull arra készül, hogy a hátralévő három futamot - köztük a holnapi Abu-Dzabi Nagydíjat - is megnyeri, míg a konstruktőrök között a második helyre vágyó Lotusnál tökéletes a káosz: a csapat és pilótája, Kimi Räikkönen között elképzelhetetlen a béke.

Csak a mihez tartás véget: a múlt vasárnapi Indiai Nagydíjon Sebastian Vettel és a Red Bull megszerezte zsinórban a negyedik világbajnoki címét.

Az ember azt gondolná, a hátralévő három futamon az energiaitalosok tesztelnek 2014-re, hogy az évek óta tapasztalt fölényük a jövőre is megmaradjon.

Nos, ehhez képest a Red Bull és Vettel újabb győzelemre készül az Abu-Dzabi Nagydíjon. "Egyértelműen az a célunk, hogy a szezon utolsó három versenyét megnyerjük, ezután pedig elkezdhetünk a 2014-es esztendővel foglalkozni.

Ilyen a felfogásunk, így állunk a versenyzéshez, ez a szenvedély tesz minket sikeressé" - jelentette ki Helmut Marko, a Red Bull főtanácsadója.

Vettel ugyan bevallotta, kissé megünnepelte negyedik vb-címét, ám mára kipihente a bulizás okozta fáradalmait, s készen áll az újabb diadalra.

"Olyan keményen akarunk versenyezni, amennyire csak lehetséges. Nyerni akarunk. Volt néhány nyugodt napom otthon, így készen állok a megméretésre" - árulta el a német klasszis.

Amilyen nyugodt a légkör Red Bullnál, olyan zűrzavar honol a konstruktőrök között a második helyre hajtó Lotusnál.

Webber: "Végigcsinálom!"
Egyre jobban terjedt a pletyka, hogy az év végén visszavonuló Mark Webber már a mostani versenyhétvégét követően kiszáll a Red Bull-ból, hogy az utolsó két futamon a jövőre a helyére szerződtetett Daniel Ricciardo bizonyíthasson. Az érintettek egy darabig hallgattak, majd egyértelművé tették: a veterán ausztrál pilóta végigversenyzi az idei szezont.
"Végigcsinálom. Szeretnék győzelemmel búcsúzni a Forma-1-től" - jelentette ki Webber.

A csapat és Kimi Räikkönen viszonya finoman szólva sem nevezhető idillinek - főleg az indiai futam alatti párbeszéd miatt -, így már az is benne van a pakliban, hogy az idény végén a csapattól távozó finn rajthoz sem áll Abu-Dzabiban.

Räikkönen nem jelent meg csütörtökön csapata médiaeseményén, és sokáig nem is érkezett meg a pályára. Késését a Lotus azzal magyarázta, hogy el akarta kerülni az időátállás miatti kellemetlenségeket.

Vettel volt a leggyorsabb pénteken
Tegnap rendben lement a varázslatos Abu-Dzabi Nagydíj első két szabadedzése, és ezúttal az elsőt Grosjean, a másodikat Vettel nyerte.
1. szabadedzés: 1. Romain Grosjean (francia, Lotus) 1:44.241 perc, 2. Lewis Hamilton (brit, Mercedes) 1:44.433, 3. Sebastian Vettel (német, Red Bull) 1:44.499 4. Mark Webber (ausztrál, Red Bull) 1:44.712 5. Nico Rosberg (német, Mercedes) 1:44.741, 6. Kimi Raikkönen (finn, Lotus) 1:44.929.
2. szabadedzés: 1. Sebastian Vettel 1:41.335, 2. Webber 1:41.490, 3. Lewis Hamilton 1:41.690, 4. Raikkönen 1:41.726, 5. Rosberg 1:41.758, 6. Sergio Perez (mexikói McLaren) 1:42.006.

Akármit is kommunikálnak, a közvélemény elkönyvelte, minden mögött a csapat és versenyzője között elmérgesedett viszony áll.

Tovább generálja a feszültséget, hogy a Ferrarihoz távozó pilótának továbbra sincs meg az utóda. Korábban Felipe Masa, majd Nico Hülkenberg leigazolásáról lehetett hallani, ám a szponzori tárgyalások megakadása miatt egyre inkább Pastor Maldonado tűnik a befutónak.

A venezuelai versenyző nem a tudása, hanem a támogatói háttere miatt népszerű. Red Bull, Lotus. Két csapat, két eset, az egyiknél nyugalom, a másiknál vibráló levegő.

Csak a rend kedvéért: tavaly Räikkönen győzött Abu-Dzabiban a Lotusszal, miután az azt megelőző versenyen összeveszett a csapatával rádión…

Szerző
Frissítve: 2013.11.01. 22:17

Forrong a francia futball

Publikálás dátuma
2013.11.02. 06:55
Falcao a nyáron érkezett Monacóba, de akár már télen távozhat FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/MICHAEL REGAN
A francia sportklubok november utolsó hétvégéjén sztrájkolni fognak a kormány által tervezett szuperadó ellen tiltakozva. A "kivételes szolidaritási hozzájárulásnak" keresztelt adó az évente legalább egymillió eurót kereső személyeket érintené, akiknek jövedelmük 75 százalékát kellene befizetni az államkasszába. A bevétellel a 2014-es költségvetés már számol.

Takarodj, gazdag barom! - írta tavaly ősszel a baloldali Libération annak hírére, hogy Bernard Arnault divatmágnás felveszi a belga állampolgárságot.

Franciaország és Európa leggazdagabb embere íly módon akart kibújni a luxusadó alól. Divatot teremtett a módszerével.

A francia milliomosok valóságos exodusa kezdődött, s olyan ikonok is elhagyták az országot, mint a színész Gérard Depardieu.

Csupán tavaly nyáron 40 százalékkal nőtt azoknak a száma, akik Angliába költöztek, de Arnault-hoz és Depardieu-höz hasonlóan sokan telepedtek le Belgiumban is.

Mint emlékezetes, Francois Hollande, a francia szocialisták elnökjelöltje vetette fel választási kampányában a luxusadó ötletét.

Megválasztása után a kormány nyomban kidolgozta a törvényjavaslatot, és be is nyújtotta azt a Nemzetgyűlésnek. Eszerint az egymillió eurós évi jövedelem feletti adókulcs 75 százalékos lenne, s a 2013-as és 2014-es jövedelmeket érintené.

A francia jobboldal persze élesen támadta a luxusadó bevezetésének ötletét, mert szerinte az olyan kivándorlási hullámot indítana el, mint a Mitterrand-kormány válságadója a '80-as években, amikor jómódú franciák tömegei költöztek Svájcba és Angliába.

Tavaly decemberben a francia Államtanács (az Alkotmánybíróság megfelelője) megfúrta ugyan a szuperadót annak "elkobzó" jellege miatt, a francia kormány azonban kicselezte az alkotmányosság legfőbb őrét, amikor úgy módosította a törvényt, hogy az adót nem a munkavállalók, hanem az őket foglalkoztató cégek kötelesek két éven át befizetni az államkasszába.

A luxusadó nem kíméli a francia labdarúgást is. A klubvezetők hónapokig reménykedtek - s mindenféle háttéralkukat folytattak -, hogy ők esetleg kicsusszanhatnak az adóprés alól, de csalódniuk kellett.

Végső kétségbeesésükben sztrájkot hirdettek november utolsó hétvégéjére: sem az első, sem a második liga játékosai nem lépnek majd pályára, ehelyett nyílt napokat tartanak.

Arról szeretnék meggyőzni az őket meglátogató szurkolókat, hogy ha a törvényt valóban alkalmazni fogják - s miért ne tennék, a Nemzetgyűlés a múlt héten megszavazta a módosítást -, az tönkrezúzná az éppen feléledőben lévő élvonalbeli francia labdarúgást.

"Nem sztrájkra készülünk, hiszen a megmozdulást nem a játékosok, hanem a klubok kezdeményezték" - mondta Jean-Pierre Louvel, a francia profi klubok uniójának elnöke. "November utolsó hétvégéje fehér folt lesz a francia fociban.

Történelmi megmozdulás előtt állunk, teljes egységben és eltökélten igyekszünk megmenteni a francia futballt" - hangoztatta a ligavezető, hozzátéve: az adó "igazságtalan" és "foglalkoztatás-ellenes", ráadásul visszamenőleges hatálya miatt is elfogadhatatlan.

Ibrahimovic csillagászati jövedelme
Zlatan Ibrahimovic jelenlegi jövedelme a PSG-nél nettó 18 millió eurót évente, mellyel a világ második legjobban fizetett labdarúgója. Az új adózási törvény életbe lépésével viszont szerződésében 72 millió eurót kell majd megállapítani ahhoz, hogy a 18 millióját továbbra is megkapja. Emellett a többieknek is jelentős bruttó összeget kell majd kicsengetniük: Thiago Silva (34 millió), Javier Pastore (20), Ezequiel Lavezzi (18), Menéz (16), Van der Wiel (14.4) és Thiago Motta (8) fizetése a svédével együtt összesen 182.4 millió eurójába fog fájni a klubnak évente. Az új rendszerben valamit nagyon gyorsan ki kell találnia a PSG-nek, hiszen az UEFA-nál idén vezették be a szabályt, miszerint egy klub csak annyi pénzt költhet el, amennyi a bevétele. Ekkora összeget pedig egy kis félrekönyveléssel sem lesz egyszerű előteremteni.

A klubok irányítóinak félelme érthető. Attól tartanak, hogy Franciaország elveszíti legjobb játékosait, a francia egyesületek versenyképessége pedig zuhanni fog Európában.

Ezáltal pedig az állam is rosszul jár, mert elveszíti legjobb adófizetőit. Becslések szerin 14 klubot és mintegy 120 játékost - a PSG és a Monaco egész csapatát - érintené az új adókötelezettség.

Ami ez utóbbit, azaz a Monaco játékosait illeti: monacói adóparadicsom ide vagy oda, a törvény alól ők sem tudnak kibújni, minthogy a francia bajnokságban szerepelnek.

Cavani és Falcao, a francia ligába az idén nyáron érkezett sztárok rögtön jelezték: ha a törvény életbe lép, ők lelépnek Franciaországból.

Szerző
Frissítve: 2013.11.01. 22:16