Ezek az 1932-ben, 33-ban, 34-ben született munkák mutatják igazán, hogy a legjobbak milyen érzékenységgel, milyen időben reagáltak a fasizmus veszélyeire. S ezek jószerivel nem, vagy alig ismert versek.
Mint például József Attila A szigeten című, 1934-es költeménye, amely alaphangon csak arról szólt volna, hogy kiment egy kicsit levegőzni, vélhetően a Margitszigetre.
Ám ami ott fogadta az nem nagyon volt az ínyére. Egyebek között így szól a vers néhány sora. "Kiléptem hát, hogy enyhülést leljek./ de "Hoch-ok" zúgtak és rekedtebb 'Heil-ek'./Csámpás Wotanok téglavörös arccal/ több macklenburgi dalkör/ zajongta, hogy csak ő van a világon,/ és megvalósul a keleti álom."
Kevéssé ismert Illyés Gyula 1944-es, Napló című költeménye, amelyben így ír: ""Nem úgy a hős, tős ős-lovagi kormány!/ Ez nem takarja, ez le nem tagadja,/ hogy a katonaszökevény helyett/ lelöveti az asszonyt, gyermeket.
" Nem hiányoznak a gyűjteményből Vas István, Gábor Andor - aki véletlenül összetalálkozik Hitlerrel Weimarban 1932-ben - Gelléri Andor Endre sorai sem, aki megrendítő írásában emlékezik bajtársaira, akik akár az életük árán is meg kívánták menteni, hogy majd írni tudjon erről a világról. Bálint György, Babits Mihály, de Pilinszky János is ott van a kötetben, csakúgy mint Nagy Lajos Pincenaplója, aki Budapest ostromának utolsó napjairól számol be személyes élményei alapján. A kötetben az a tragikus, hogy 60-80 év múltán is milyen sok az aktuális, a veszélyekre figyelmeztető sor. Weöres Sándor Scherzójában: "Húzódj a végső napsugárba,/ bár a nyarat nem menti meg:/ pléhmajom mászik dinnyefára,/ kihal az emberek világa/ és élnek a gázmesterek."
