Amikor a feltárt ragadozó élt, a moszaszauruszok már hozzávetőleg tízmillió éve tengerlakók voltak, és teljesen alkalmazkodtak a vízi világhoz: farkuk lefelé fordult, hátukon taraj és farkuszony nőtt, és kilenc méternél is nagyobb, halszerű hüllőtestükkel az óceán olyan félelmetes ragadozói lehettek, mint ma a kardszárnyú delfinek - tette hozzá Polcyn.
A hüllő megkövesedett csontjait Dél-Angola atlanti partjainak homokkőszikláiba ágyazva fedezték fel. A kréta korszakban a területet a kontinens közelében tengervíz borította. Itt, Bentiaba város körzetében, egy terméketlen vidékén bukkantak rá 2006-ban a nagyon éhes moszaszaurusz (Prognathodon kianda) fosszíliáira, melyeket 2010-ig nem tudtak kiásni.
Ekkor fedezték fel, hogy a lelet a hüllő utolsó vacsorájáról is tanúskodik. Az elfogyasztott másik három moszaszauruszt a ragadozó gyomra egyértelműen megemésztette, fogaikról a gyomorsav lemarta a zománcot. Az egyik áldozat kicsi volt, azt egészben felfalta, a másik kettő azonban nem teljes példány, erről főként a koponyák és a csigolyák árulkodnak, amelyek nem a "legtáplálóbb és legízletesebb" falatok a kutató szerint. Ez a bizonyíték arra utal, hogy a tengeráramlatok sodorta moszaszaurusz-tetemekből is falatozhatott az óriási hüllő.
(http://www.livescience.com/40853-mosasaur-cannibalism-scavenging.html)
