Amikor a Gyurcsány-kormány felfüggesztette a Máért működését, a nemzetpolitika halálát vizionálta az akkori ellenzék. A fórum eredeti rendeltetése szerint ugyanis arra hivatott, hogy egy asztalhoz ültesse a magyar parlamenti pártok és a határon túli magyar kisebbségi közösségek szervezeteit, a legfontosabb közös problémák megvitatása és megoldás keresés céljából. 2010-ben, a második Orbán-kormány újraindította a fórumot, a miniszterelnök pedig azzal kezdte beszédét, hogy „Koccinthatnánk arra, hogy véget ért a MÁÉRT nélküli korszak, azonban az öröm nem foglalhatja el a hasznos munka helyét”. Három év azonban elegendő volt ahhoz, hogy a hasznos munka helyét a sikerpropaganda, a vita és problémamegoldás helyét a konszenzusos semmitmondás foglalja el.
A magyar kormányfő megnyitó beszédében leszögezte: a Kárpát-medence magyarsága számíthat arra, hogy egy sikeres anyaország áll majd a háta mögött a következő években. Úgy fogalmazott, már nem az a vita, hogy amit Magyarország csinál, az sikeres-e, hanem hogy mennyire, ugyanis a három és fél évvel ezelőtt elindított gazdaságpolitika és társadalomszervezés meghozta a nemzetközi elismertséget. Szavai szerint Magyarország a jövőben a mindennapi megélhetés szempontjából is új lehetőségeket nyitó ország lesz.
Orbán szerint a következő parlamenti választás után jelentősen enyhülni fog az az ellenszél, amelyben kormánya az elmúlt három és fél évben végezte munkáját és hangsúlyozta, hogy bármi is lesz a következő magyarországi parlamenti választás eredménye, valószínűnek tűnik, hogy az ebben a ciklusban lefektetett alkotmányos alapok "nem lesznek fölszedhetők". A következő évek munkájának tehát az alaptörvényben most olvasható tételek lesznek a szilárd elvi és történeti alapjai, szögezte le, s úgy vélekedett, hogy a következő öt-tíz év legjelentősebb magyarországi gazdasági, gazdaságfilozófiai vitái az "Európai Unió versus nemzeti szuverenitás" összefüggésében zajlanak majd.
A miniszterelnök köszönetet mondott azért, hogy „amikor a nemzetközi viták idején kiállásra, szolidaritásra volt szükség, akkor a határon túli magyarokra mindig lehetett számítani”, s egyben a magyar ellenzéki pártoknak is köszönetet mondott a jelentős nemzetpolitikai kérdésekben kialakult egyetértésért.
A kora estig tartó ülésen a határon túli szervezetek képviselői 10-10 percet kaptak problémáik felvezetésére, akárcsak a magyar parlamenti pártok álláspontjuk ismertetésére. A kormányzat, a nemzetpolitikai vezetés beszámolt minden eddigi „sikerről”, mint például a honosítás és a szavazati jog kiterjesztése (változatlanul erről szólnak az utóbbi évek nemzetpolitikai fórumai), a külhoni vezetők megismerhették azt a világpremiernek számító nemzetpolitikai tankönyvet is, amiből majd a jövőben vizsgázniuk is kell a köztisztviselőknek. Azt azonban ezúttal sem tudták meg, mit csinál a tavalyelőtt létrehozott Nemzetstratégiai Intézet, amelyet Szász Jenő volt erdélyi polgári politikus vezet, mint ahogy arra sem kaptak választ sem a magyar ellenzéki pártok, sem a külhoniak, hogy lesz-e valamiféle egységes etikai kódex, amely majd a jövő évi magyarországi parlamenti választás határon túli kampányát szabályozza.
Információink szerint az ellenzéki pártok a vitában felvetették, hogy szükséges lenne valamiféle közös álláspontot kialakítani erre vonatkozóan, és a külhoni szervezetek zöme is előre retteg a majdani kampánytól, ez a kérdés mégsem került a zárónyilatkozatba, mint ahogyan a külhoni regisztrációval, a szavazás mechanizmusával kapcsolatos ellenzéki aggodalmakat sem jelzi.
A tanácskozás összességében úgy volt megszervezve – tudtuk meg – hogy eleve csak olyan kérdések kerüljenek napirendre, és a zárónyilatkozatba, amelyek kapcsán egyetértés van, mint például az állampolgárság, szavazati jog, illetve az autonómia kérdése. A zárónyilatkozat egységes elfogadását hatalmas sikernek nevezte Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes, jelezve, hogy ez a teljes a konszenzus korábban elképzelhetetlen volt. (Valóban, a Gyurcsány-kormány épp azért függesztette fel a Máért-ot, mert a Fidesz rendre elutasította a zárónyilatkozatok aláírását.)
Az idei Máért rendhagyó volt abban a tekintetben is, hogy a szervezők nem tartották szükségesnek, hogy a hagyományoknak megfelelően az ülés után közös sajtótájékoztatót tartsanak a résztvevők. A sajtótájékoztatón ugyanis az újságírók nem csak a konszenzusos témákra kérdeztek volna rá és nem csak a kormányzati képviselők véleményére lettek volna kíváncsiak.
