Drámaian negatív kép

Amidőn Rogán Antal az V.kerület polgármestereként provokációnak nevezte Horthy Miklós mellszobrának újbóli felavatását a Hálaadás Templomában, egyszersmind sietett hozzátenni, a Nyugat baloldali sajtója ürügyet lát majd ebben az eseményben arra, hogy ismét rossz színben tüntesse fel Magyarországot. Ez a feltételezés nem túlságosan hízelgő a Fideszes város-, és honatyára nézve, hiszen arra vall, hogy Rogán - aki nem mellesleg pártja parlamenti frakcióját is vezeti -, meglehetősen tendenciózusan olvassa(?) a világsajtót. Különben alighanem észrevette volna már, hogy a külföld konzervatív médiája reagál a legérzékenyebben a magyarországi szélsőjobb viselt dolgaira. De ezek az orgánumok nem keresnek semmiféle ürügyet a magyarok befeketítésére, nem tartanak bennünket egy szálig neonácinak, ellenkezőleg, azt gondolják, hogy sokunk ugyanúgy undorodik tőlük, mint az európai demokráciák polgárainak tisztességes többsége.

Természetesen egyetértünk Rogán képviselő úrral abban, hogy a Horthy-plasztika körül rendezett református ünneplés provokáció volt. Belejátszott persze a különféle szélsőséges alakulatok egymás közötti konkurenciaharca is, ám szervezői mindenekelőtt kifejezetten a kormányt szándékoztak rákényszeríteni, hogy a szoborállítás dolgában állást foglaljon. Mert amiként az Orbán-rezsim láthatóan igyekszik kiénekelni a Jobbik szájából a sajtot - vagyis szavazótáborának legalább egy részét -, úgy a parlamenti szélsőjobb is megpróbálja belevinni a Fideszt olyan helyzetekbe, amelyekben kormányzati tisztségviselőinek a demokratikus úzus iratlan szabályai szerint tiltakozniuk kellene a politikai "extremitások" ellen.

A hivatalosság pedig kerülni akarja ezeket a kényszereket, hiszen ha rendre úgy viselkedne, ahogyan elvárható volna, leválasztaná magáról a szélekről remélt támogatókat. Ezért nem nyilatkozott a magyar kormány nevében senki ezúttal sem; a központi kommunikáció szokott kliséibe viszont jól illeszkedett a rogáni lelemény, miszerint a sajnálatos eseményt a nyugati baloldal sajtója fogja kihasználni.

Hiszen a kormány szóvivői folyamatosan ezt a lebutított, hamis propagandaszólamot fujják; miért gondolták volna, hogy ezúttal érdemes volna körültekintőbben reagálni.Pedig, ha néha használnák a józan eszüket, sejthették volna, hogy a jóslat nem fog valóra válni; hacsak például a Frankfurter Allgemeine Zeitungot - amely "Emlékmű Hitler szövetségesének" címmel számolt be a Hálaadás Templomában történtekről -, Rogán nem gyanúsítja baloldali elhajlással.

És amire végképp nem számítottak: hogy a szégyenletes celebráció után az Egyesült Államok budapesti képviselete majd határozott nyilatkozatban ítéli el a "náciszövetséges Horthy Miklós mellszobrának" felállítását. Sőt, még tovább is megy. A követségi nyilatkozat ugyanis kimondja, hogy "akik ezt az eseményt szervezték, és azon részt vettek, köztük néhány magyar parlamenti képviselő, nemcsak saját intoleranciájuknak vitték hírét, hanem Magyarországról is drámaian negatív képet festettek".

Mármost engedjük meg, az amerikai diplomáciát talán még ez a kormányzat sem azonosítja a nyugati baloldallal, és van rá némi esély, hogy a követségi dokumentumot nem próbálja a honi szocialisták aknamunkájának tulajdonítani. Esetleg az sem kerüli el a figyelmét, hogy az amerikai közlemény így fogalmaz: "egy ilyen esemény szükségessé teszi, hogy a legmagasabb rangú magyar vezetők is gyorsan, határozottan és egyértelműen ítéljék el a történteket".

Vagyis a követség, amely nyilvánvalóan a külügyminisztérium álláspontját ismerteti, lényegében felszólítja a néven nem nevezett "legmagasabb rangú vezetőket", hogy tegyék meg, amit eleddig elmulasztottak. Mert egyelőre csupán a miniszterelnökségi államtitkár szólalt meg az ügyben, és mindössze annyit mondott, hogy noha "minden ilyen politikai provokáció ártalmas", ő személy szerint "nem rendelkezik azzal a tudással, amellyel biztonságosan megítélheti a korszakot".

Tekintsünk el attól a kézenfekvő kérdéstől, hogy amennyiben Lázár János ismeretei nem elegendőek a biztonságos véleményalkotáshoz, akkor egyáltalán miért nevezi provokációnak a szoboravatást. Ha kellő tudás hiányában minősítené, akkor megengedhetetlenül felelőtlen volna, de feltehetően mégiscsak tud annyit a témáról, amennyi az ő posztján joggal elvárható. Például azzal csak tisztában van, hogy Horthy "náciszövetséges" volt, miként ezt a tényt az amerikaiak is leszögezik. Nyilván azért, mert nekik ennyi épp elegendő ahhoz, hogy "határozott és egyértelmű" állásfoglalást várjanak el a magyar politikai vezetéstől.

A baj az, hogy ennek a kormánynak azok a bizonyos legmagasabb rangú vezetői még mindig nem értették meg: saját - egyébként rosszul vélelmezett - belpolitikai manővereik miatt nem tehetik kockára az ország nemzetközi megítélését. Azt hiszik, eljátszhatják a külföld felé, hogy nem tudják, mit jelent a világháború utáni Európában és Amerikában, a nyugati demokráciák politikai felfogása szerint, ha egy uniós ország hatalmi garnitúrája nem hajlandó szembenézni a történelmi múlt valóságával.
Gyalázatot.