1918. 11. 11. 11 óra

Budapesten a Bakáts téri kórházban nagyanyám kedvtelve szoptatta három napos lányát, anyámat.
Örömébe némi félelem vegyült, hiszen egy éve vesztette el első gyermekét, akit a spanyolnátha vitt el.
Apám, aki egy szegedi zsidó családban cseperedett, ekkor hat éves volt.

Nagyanyám nagyon erős ember volt. A szomszédasszonyok sápítozása ellenére anyám is Edit lett, akárcsak a nővére.
Később megszületett nagynéném és nagybátyám, akiket sofőr nagyapámmal tisztességben felneveltek.
Ugyanezen a napon Párizs mellett a Compiegne közeli erdőben, egy vasúti kocsiban aláírták az első világháborút lezáró békeszerződést. Az aláírók, francia részről Ferdinand Foch, marsall, Nagy Britannia részéről Rosslyn Wemyss admirális, német oldalról Matthias Erzberger államminiszter.

Erzbergert szélsőséges nacionalisták 1921-ben meggyilkolták. Oroszországban dúlt a polgárháború vörösök és fehérek között. Magyarországon a vörös terrort a fehér követte. Németországban az 1918. novemberi forradalmat követően kikiáltották a rövid életű weimari köztársaságot. Európában nyúlfarknyi konszolidációs időszakot követően, megerősödtek a nacionalisták (nácik, fasiszták, nyilasok). A Szovjetunióban dühöngött a sztálini terror.
Erősödött a revansvágy!

A magyar iskolákban Magyarországot, a király nélküli királyságot, keresztre feszítve ábrázolták, és a cserkészek, leventék azt harsogták, hogy „Csonka Magyarország nem ország, egész Magyarország mennyország!” Horthy rendszere sorra hozta a zsidótörvényeket, politikáját egyre inkább alávetette a hitleri Németországnak.
A háborút háború követte. Minden eddiginél kegyetlenebb és gyilkosabb. Százezreket irtottak ki!
A compiegnei-i vagont Hitler előhozatta, hogy megalázza a franciákat.
Apám miután megszökött a munkaszolgálatból, hónapokig bujkált.

A háború végén ismét a remény, ami nagyon rövid idő alatt elpárolgott.
Anyám még megérte a rendszerváltozást, és a maga módján örült, bár nem voltak illúziói.
Európa nagyobbik része tanult a XX. század történelméből, megünneplik a háborúkat lezáró békekötéseket. Nálunk nem! Mi a múlt legártóbb személyeiről nevezünk el utcákat, nekik emelünk szobrot. Mi már semmiből nem tanulunk?