Gyurcsány Ferenc a 2006-os őszi események során „vélhetően” többször közvetlenül tárgyalt rendőrségi vezetőkkel – mondta el Kondorosi Ferenc, az igazságügyi és rendészeti tárca volt államtitkára tanúként a rendőri vezetők elleni büntetőperben. Utalt arra, hogy a kormányfő „esetleg felhívhatta” az országos főkapitány figyelmét az azonosítók viselésére, valamint ragaszkodott egyes rendőri vezetőkhöz, akik jelezték lemondási szándékukat. „Ez nem tette könnyűvé a mi életünket” – fűzte hozzá a volt államtitkár (de hogyan, miért is kellett volna könnyűvé tenni az ő életüket, ilyen éles helyzetben?), aki elmondta azt is, hogy „feltételezése szerint” Gyurcsány közvetlenül "tárgyalhatott" Gergényi Péter budapesti főkapitánnyal. Az országos főkapitány „úgy tudja”, kifogásolta is, hogy Gergényi az ő tudta nélkül járt a kormányfőnél.
Beszélt arról is, hogy tévén nézte a Szabadság téri székházostromot, amiről először azt hitte, valahol külföldön történik, azután azt gondolta, helyesebb a miniszteri utasításra várni, mint odamenni a helyszínre és „látszólag okosakat mondani, fontoskodni”. (Ezzel az alapfelfogással azért mint volt kormánytag, nem ékeskednék a nyilvánosság előtt.)
Nota bene: Petrétei miniszter azt vallotta, hogy segédfogalma sem volt arról, mi a teendő, ha a jobboldal lángoló forradalmat próbál barkácsolni a legbutábban brutális B-közép – és a semmivel sem okosabb Hír Tv - bevetésével. Akkor államtitkárának honnan lett volna? Kétségtelen: jogtudós professzorokkal nem lehet karhatalmat irányíttatni.
Kondorosi – szemben főnökével – nem ajánlotta fel lemondását.
Felmerül: aki élvonalbeli jogász volt eddig, hogyan, de főképpen, miért tagadja meg most mindazt, amit tett, vagy tenni elmulasztott? A karakánság nem követelmény egy-egy állami tisztség betöltéséhez. Tudjuk, a damaszkuszi úton amúgyis nagyon nagy a forgalom. Kondorosi Ferenc is vállalta a zarándoklatot: volt a KISZ Központi Bizottsága vezetőképzőjének tanára, az MSZMP egyik alapítványának jogi szakértője, a szocialista kormány tagja, ahonnan sajátos módon kellett távoznia: Gyurcsány Ferenc egyik utolsó intézkedéseként úgy váltotta le államtitkári posztjáról, hogy a közlönyből tudta meg a hírt. Egy időben szerzője volt a Népszavának, aztán újabban a Magyar Hírlapban publikál.
Minimum nem elegáns tehát utólag sértetten elszörnyülködnie azon, aminek ő lényegében részese volt. Hogy Gyurcsány „esetleg megkerülte a minisztériumot”? De könyörgöm! Ha a tárca vezetése bevallottan inkompetensnek bizonyult, akkor kit kellett volna felhívnia? Engem, netalán? Vagy Orbán Viktort?
Napi politikát sejtek emögött, és nem is a legtisztábbat.
Cui prodest? Vagy inkább: nem is kinek az érdekében, hanem kinek a hátrányára?
Ennek megfejtéséhez kéne egy elfogulatlan tanú!
