A régi időkben a Tisza parti települések alkalmaztak egy embert, aki éjszaka a parton felügyelt és ha a vízen egy hulla közeledett, akkor hosszú botjával a tetemet visszapiszkálta a folyóba, hogy máshol vesse majd ki a víz – legyen gondja az egészből valaki másnak.
Most a budapesti önkormányzatok viselkednek így a hajléktalanokkal Tarlós István vezetésével. A jelszavaik valának: annyit érsz, amennyid van. Ha semmid sincs, semmit sem érsz. Csak a baj van veled, takarodj. Természetesen nem gondoljuk normálisnak azt sem, ha valaki a Blaha Lujza téri aluljáró közepén lakik életvitelszerűen. Ez igaz. Megoldás kell, ami bonyolult, pénzbe is kerül és nem is feltétlenül olyan túl látványos. A fideszes logika szerint először is ellenségeket kell gyártani (ma a hajléktalan lesz az), aztán csatát kell vezényelni ellene, majd le kell győzni. Mert szerintük a kispolgár ezt szereti. Az erőt, a rendet, a csendet, a fegyelmet díjazza. A szolidaritás érzék meg nem is nulla nála, hanem inkább a negatív tartományba tart. Imádja hát, ha az ő erős, bátor, derék Tarlósa (és tsai) néhány sallerral elzavarják a homelesseket.
A Város Mindenkiért csoport fővárosi demonstrációjával megmentett valamennyit mindannyiunk becsületéből, akik csak némán tűrünk. De rendőrséggel levert demonstrációjuk csak akkor lehet igazán hatásos, ha mind többen kapják fel a fejüket, és mondják azt, igen, együtt, egymással szolidárisan kell viselkednünk.
Ceterum censeo: Orbánnak mennie kell!
