Kálmán László: Mondhatnánk azt is, közműrohasztás

A szavak nagy ereje abban áll, hogy gyorsan lehet velük hatást elérni, ráadásul úgy, hogy a kapcsolódó képzettársítások automatikusan ugranak be. Ha egyszer beégetik, hogy a rezsicsökkentés a Fidesz akciója, akkor ez a képzet kapcsolódik hozzá, amit nem lehet önkényesen megváltoztatni - egyebek között erről is beszél Kálmán László nyelvész.

- Csapataink harcban állnak? Mennyire kell komolyan venni a háborús retorikát, hogy harcolunk az unió ellen, vagy most a rezsiforntot?

- Semmiyen retorikát nem kell komolyan venni, és önmagában a retorikával nem is lenne semmi baj. Ha a háborús retorikát találja ki magának egy párt vagy egy mozgalom, azzal elvileg nincs baj. Sajnos, ez a mostani harci retorika párosul egy valóságos, erőn alapuló kormányzással, amelynek konkrét, kézzelfogható következményei vannak. De akkor már nem a nyelvről beszélünk. Amikor az MDF a 90-es kampányban kitalálta, hogy ő a "nyugodt erő", senki nem gondolta róluk, hogy a valóságban is erőt fognak alkalmazni. Baj akkor van, amikor komolyan is gondolják. Nem tudom például, hogy az uniótól való függetlenséget, ami nagyon rossz ötlet lenne, mennyire gondolják komolyan. Tehát, a retorikával nincs gond, inkább az ellenzék retorikájával van probléma, hisz nem találja a kormánypártinak az ellenszerét.

- Akkor úgy kérdezem, miért ilyen sikeres ez a retorika?

- A reklámvilágban is az a sikeres, aki először talál meg egy piaci rést, egy vonzó gondolatot. A kormánypártok sikere részben a gyorsaságukban áll. A "polgár" szóra például a 90-es években elsőként csaptak le, még mielőtt az igazi polgári-liberális oldal rátalált volna. A gyorsaság mellett a siker másik tényezője, hogy semmiféle ellenlépés nem történt, senki nem próbálta meg ellensúlyozni őket. Én nem tudok kommunikációs tanácsokat adni, de például ezt a háborús retorikát a békére, megegyezésre irányuló retorikával lehetne ellensúlyozni, ám ilyet nem látni.

- Nem épp egy ilyen a megegyezésre, konszenzusra irányuló nyomás kényszerítette ki az ellenzék két legnagyobb pártjának megegyezését?

- Lehet, hogy a retorika nem jó kifejezés erre, mindenesetre nem teremtettek egy ellenvilágot, ahol a megegyezésen van a hangsúly. A szavak szintjén nem jelent meg a konszenzus. Ráadásul egymással is sokat viaskodtak, és ehhez a politikát is hozzá kellene idomítani. De csak hasból mondtam, hogy.a harci ellen a békére irányuló retorika a megoldás. Általában a szóbeli csatározásokban kétféleképpen tudunk nyerni: vagy elébe vágunk a másiknak, vagy az ellenkezőjét tudjuk megfelelő módon felmutatni. Ez hajmeresztő módon nem sikerül, itt van például a rezsicsökkentés. Mintha nem is ismerné az ellenzék azt az alapszabályt, hogy nem szabad átvenni az ellenfél retorikáját. Ez annyira alapvető, hogy azt kell gondoljam, vagy nincsenek az ellenzéknek kommunikációs tanácsadói, vagy nem jók, vagy teljesen figyelmen kívül hagyják a pártok, amit mondanak. Amit például nyelvileg tesznek, hogy elfogadják, helyeslik a szóhasználatot, de azt mondják, hogy egészen mást értenek rajta - nos ez az, amit nem lehet elmagyarázni az embereknek. Nem azért mert buták, hanem mert nem figyelnek ilyen mélységig oda. Épp ezért fontos a nyelv - az emberek nem olvassák el az apróbetűket. Ha azt hallják, hogy a szocik is rezsicsökkentést akarnak, nem is kiváncsiak arra a finomságra, hogy igen, de másképp. Nem lehet a politikai kommunikációban megcsinálni, hogy én is ugyanazt mondom, de mást értek rajta.

- Mit lehet akkor tenni?

- Több stratégia lehetséges, meg lehet például ragadni a rezsicsökkentésnek nevezett dolog negatív oldalát. Hogy ez a pénz valahonnan hiányozni fog, mégpedig nem magánzsebekből, hanem például a közművek karbantartásából. Lehetne azt mondani, hogy ez nem rezsicsökkentés, hanem például közműrohasztás. Vagy ha az ellenzék arról az oldaláról próbálja megragadni, hogy igazságtalan, mert a gazdagoknak kedvez, akkor ezt kell megfogalmazni. Amit biztosan nem lehet tenni: ugyanazt a kifejezést használni. Ebből a nyelvi viselkedésből arra lehet következtetni, hogy nem is akarnak a rezsicsökkentés ellen kampányolni, amit szerintem nem tehet meg egy ellenzéki párt.

- A szerkesztőségben gyakran felmerül, hogy miért használjuk például a "mutyi" szót - trafikmutyi, földmutyi - , amely inkább hétköznapivá teszi, domesztikálja a botrányt. És nem nevezzük nevén: csalás, lopás vagy korrupció.

- Egyetértek, a "mutyi" egy bizalmaskodó kifejezés, amit azok szoktak használni, akik benne is vannak és nem azok, akik ellenzik. Olyan egy kicsit, mint amikor azt mondjuk, elintézzük "okosban". Ezt azok használják, akik csinálják. Ha el akarunk ítélni valamit, nem használhatjuk azt a terminust, amit a benne résztvevők használnak. A "csalás" és "lopás" szavakkal az a probléma, hogy túl általánosak, és nehéz ráhúzni őket a trafik-ügylet körüli nagyon bonyolult jogi helyzetre. Lehetne használni például a "bunda" szót, ami arra utal, hogy le van zsírozva valami. Lehet más szavakat találni, de a "mutyi" éppen elveszi a dolog élét.

- Nem a Kádár-kor jellemzője a "mutyi" kifejezés mögötti összekacsintás?

- A Kádár-korban nem volt ellenzék, akkor mindannyian benne voltunk a buliban. Tulajdonképpen mindannyian az államot fosztogattuk, és akkor pusztult ki az emberekből az a tudat, hogy ez a mi közös vagyonunk, és ha ezt pusztítjuk, végső soron magunkkal cseszünk ki. De igen, a "mutyi" a Kádár-korból származhat, de ma már annyira más a helyzet, hogy nem szabadna továbböröklődnie. Rosszul tette, aki a trafik-ügyletre elkezdte használni a "mutyi" szót, csodálkozom is, hogy ennyire elterjedt. Az is jellemző amúgy egy társadalomra, hogy az emberek mennyire kreatívak a megfelelő szavak kitalálásában.

- És a "korrupció" szó?

- A "korrupció" nagyon mást jelent. Azt jelenti, hogy valaki, aki nincs benne a hatalomban, előnyökért megvesztegeti a hatalom embereit. Itt szó nincs erről, a trafik-ügyletet maga a hatalom intézte.

- A kormányoldal az új szavak, kifejezések megtalálásában is nagyon kreatív, a centrális erőtértől a rezsicsökkentésig…

- Igen, és az időzítésben is ügyesek. Azt gondolom, a Fidesz iszonyú nagy előnye - amit én amúgy nem szeretek benne - a központosítottság és a nagyfokú szervezettség. Nem ismerem az ellenzéki pártokat, de úgy érzem, nincs ilyen szervezettségük, és hasonló központilag kiadott érv- és jelszókészletük. Próbálnak ezen változtatni, de kevéssé sikerül, talán éppen azért, mert a szervezetük sem annyira hierarchikus: nem tudják kiadni parancsba, hogy csak ezt vagy azt szabad mondani. A Fidesz egységesen beszél, és úgy tűnik, ilyen a szereposztás is. Aki náluk kitalálja a stratégiát, arra hallgatnak, és onnantól az történik, amit kitalált. Az ellenzéki pártok viselkedése alapján úgy látom, hogy vagy nem ilyen jó a szereposztás, vagy nem nagyon törődnek azzal, hogy mit mond az, aki a kommunikációért felel. De ezt kivülállóként mondom, az eredmények mindenesetre erre utalnak.

- És a sikerhez elegendő sulykolni ezeket a kifejezéseket?

- Már próbáltam megmagyarázni, hogy nem szabad túl-, de nem szabad lebecsülni sem a szavak jelentőségét. Nem elég a sulykolás, fontos az időzítés, és persze fontos az is, hogy mit tesznek a politikusok, de amiért nagyon fontosak ezek a kifejezések az az, hogy a megértést könnyítik. A szavak nem úgy működnek a nyelvekben, hogy az emberek megértik, mi az a konvenció, ami hozzájuk kapcsolódik, mi a szótári jelentésük. Például a rezsicsökkentés nem úgy működik, hogy tudják mi az a "rezsi" és mi az a "csökken", és akkor tudják, hogy csökken a rezsi. Ez csak egy pici része a dolognak. A szavak másik funkciója az, hogy előhívnak asszociációkat, képzettársításokat, ráadásul úgy, hogy ez nem áll a tudatos ellenőrzésünk alatt. Ha egy szót meghallunk, a hozzá kapcsolódó képzettársítások automatikusan ugranak be. És ebben áll a szavak nagy ereje; gyorsan lehet velük hatást elérni, ráadásul úgy, hogy nem is tudunk uralkodni rajtuk. Ha egyszer beégetik, hogy a rezsicsökkentés a Fidesz akciója, akkor ez a képzet kapcsolódik hozzá, amit nem lehet önkényesen megváltoztatni. Az asszociációk felkeltése miatt van, hogy a politikai kommunikációban nem azt nézik, hogy mit jelent egy szó, vagy mi a törénete, ezzel egyáltalán nem foglalkoznak. Leültetnek egy csomó embert és lemérik, tesztelik, milyen hatást vált ki belőlük. Ez az egyetlen lényeges, ami érdekli őket: milyen hatást vált ki.

- Az sem érdekes, hogy mit tesznek eközben a politikusok?

- Dehogynem, a kettőnek harmóniában kell lennie, vagy legalább el kell hitetni ezt. Maga Kövér Láazló mondta ki egyszer - nem tudom, véletlenül csúszott-e ki a száján - , hogy a politikában nem az a fontos, mit teszünk, hanem hogy az emberek mit hisznek rólunk. Ez egy nagyon cinikus kijelentés, de van benne sajnos igazság. Az emberek persze nem teljesen hülyék.

- Pedig szinte orwelli, hogy amikor lenyúlják a magánpénztárakat, azt mondják, megvédik a nyugdíjakat. Vagy itt van egy új javaslat, hogy a versenyhivatal nem lenne jogosult minden cégfúziót vizsgálni. És ezt pont az ellenkezőjével, vagyis a nagyobb átláthatósággal indokolják.

- Annak idején a Facebookon indítottam egy jegyzetsorozatot erről. Már a nemzeti együttműködés nyilatkozata orwelli szöveg volt, a címével együtt. Hiszen pont arról szól, hogy nem lesz semmiféle együttműködés senkivel, hanem központi irányítás lesz. Az orbáni kommunikáció nagyon sok orwelli vonást mutat, ami elég szánalmas képet fest a magyar társadalomról. Persze nem azért működik, mert a magyarok hülyék, és elhiszik, hogy a lopás valójában megvédés. Hanem azért, mert túlságosan ki vannak téve az ilyen nyelvi trükközésnek, amit én végső soron az oktatásra vezetek vissza. Nem akarok egy-egy tantárgyat kiszemelni, általában a magyar oktatásban nem helyeznek elég hangsúlyt az értelmezés folyamatára, hogy a szövegek olvasásánál milyen csapdák vannak, mire kell odafigyelni. Sokkal nyelvtudatosabb gyerekeket kellene nevelniük az iskolának.

- Mintha az oktatás terén is épp arra törekedne a kormány, hogy ez ne így legyen. Egy ideológia, egy tanterv, és jön az egy tankönyv.

- Rémisztő, amit az oktatásban végeznek. Az, hogy a nyelvi felvértezettség hiánya miatt lehet ilyen orwelli nyelvi trükkökkel operálni, összefügg persze azzal, hogy milyen az oktatás. A magyar iskolarendszer az ismeretek átadására összpontosít. Az ismeretek átadásának sokkal kisebb szerepe van szerintem a nevelésben, mint annak, hogy milyen képességeket alakítunk ki a gyerekekben. Uniós direktíva, hogy a képességfejlesztés irányba kell elmenni az ismeretek átadása felől. A Fidesz ennek pont az ellenkezőjét csinálja, csodálkozom is, hogy az EU eddig nem szólt. De ez nem véletlen, hiszen arról van szó, hogy az embereket az ismeretek semmi ellen nem vértezik fel, a lexikális tudás valójában nagyon kevés dologra jó a hétköznapi életben, és nagyon könnyen pótolható. Ami viszont nagyon sok mindenre jó, és nagyon nehezen pótolható, az olyan alapvető képesség, mint például a nyelv. Nem a helyesíráson kellene lovagolni, meg a nyelvtanon, hanem azon, hogy amit mondanak nekünk, annak figyeljünk a formájára is, hogy hogyan függ össze ez a forma az értelmével, vagy hogy a reklámok és a politikusok hogyan csapnak be minket. És persze jó lenne, ha mi magunk is képesek lennénk kifejezni magunkat normálisan. Bár az oktatásügy nem csak nyelvi kérdés, de összefügg azzal, hogy miért működnek a nyelvi trükkök, amelyeket ilyen cinikusan - és ezt politikai elfogultság nélkül mondom - még soha nem alkalmaztak, mint most a Fidesz. Volt már rá példa, Reagan kampányából nagyon sokat vettek át. És persze Mussolini és Hitler fasiszta állama volt, amely először bevezette ezt a bizonyos média- és nyelvi uralmat. Ők használták például először ilyen értelemben a "propaganda" szót, előtte ez egy egyházi kifejezés volt.

- Tudatos lépések ezek, mármint az oktatás egysíkúvá tétele és a többi?

- Persze. A hatalmi központosítás és az állam feltétlen uralma összefügg azzal, hogy az állampolgárok legyenek alattvalói szerepben, ez pedig összefügg azzal, hogy az oktatást olyanná teszik, hogy a tekintélyelvet fogadják el a gyerekek. A darabok szépen összeillenek, aminek a pragmatizmuson túl van ideológia alapja is. Ezt azok a filozófusok alakították ki, mint Bence György, Lánczi András vagy Molnár Tamás, akik a 90-es években megismertették a Fidesz ideológusaival Carl Schmitt és Charles Maurras tanait. Az ő végtelen konzervativizmusuk az, amihez visszanyúltak, és bár ez szalonképes mint filozófiai iskola, amikor megpróbálják megvalósítani a gyakorlatban - a marxizmushoz hasonlóan - semmi jóra nem vezet.

- És mi van a pragmatizmussal?

- A pragmatikus rész, hogy hogyan kell egy nemzeti burzsoáziát felépíteni. Ami egy csereügylet tulajdonképpen; ők hatalmon tartják a kormányzatot, amiért megkapják cserébe a részüket. Ez olyan társadalmakban szokás, ahol a klánok maguk közül választják az uralkodó klánt, a lakosság maradékát pedig kizsákmányolják. Ez a pragmatikus rész párosul a hiperkonzervatív ideológiával. Orbán maga is kimondta, hogy a francia forradalom volt az emberiség legnagyobb baklövése. Amit vélhetően nem úgy értett, hogy a királysághoz kell visszanyúlni, de mindenképpen úgy, hogy az emberek közti egyenlőség, szolidaritás eszméje elvetendő.

- 68 is ezért elvetendő számukra?

- Visszatérve a retorikára, amit narratívának is neveznek: engem különösen érdekel, hogy lehet a magyar emberekkel megetetni azt, hogy a 68-as hippik, a Wall Street-i bankárok, az eurobürokraták és a kelet-európai kommunisták fognak össze (és akkor a zsidókat meg a szabadkőműveseket nem is említettük). Hogy lehet ezt elhitetni, miközben ezek páronként is iszonyú élesen szembenállnak egymással? Magyarországon ez ma egy eladható politikai termék?

- Van erre kereslet, ezt bizonyítja az összeesküvés-elméletekről nemrég készített felmérés is.

- Az összeesküvés-elméletekre mindig volt kereslet. Ennek mély pszichológiai okai vannak, a paranoid tünetek nagyon gyakoriak. A paranoia azért alakul ki az emberekben, mert keveset tudunk a világról, nem érthetünk meg mindent, és az agyunk úgy van beállítva, hogy kitöltse a hézagokat - mindenre magyarázatot keres. Ezért népszerűek a titkos magyarázatok, amelyeket eleve nem érthetünk meg, ezért sikeresek a láthatatlan energiák meg ilyesmik. Az összeesküvés-elméletek is nagyjából így működnek; miért nem látjuk a bankárokat a hippikkel összeesküdni? Mert titkos az összeesküvés. Ilyen értelemben ez egy nagyon mély emberi ösztönre épül, mondhatnám: neuronális, agyi szinten működik.