Biztosító sem drágíthat nyakló nélkül

Számos tanulságot, s minden biztosítással rendelkező személy hasznos tanácsokat vonhat le abból a pénteki perből, amelyet az ING indított és elvesztett a Népszavával szemben. A biztosító társaság által kifogásolt cikkben lapunk olyan biztosítottak esetét mutatta be, akik nem hagyták magukat, szembeszálltak a nagymúltú világcéggel. Zelles Zoltán ügyvédtől megtudtuk: az ING egyoldalúan szerződést módosított a biztosítottak egy részének a kárára, ugyanis többet kért azért, hogy pénzüket egyik alapból a másikba tegye. Kudarca ellenére az ING tovább pereskedik, csütörtökön például a Népszava.hu-t citálják a Fővárosi Törvényszék elé ugyanazon cikk miatt. Ez a tárgyalás is nyilvános, bárki bemehet a terembe.

A bankokra egy ideje kiemelt figyelmet szentel a kormány, hangzatos akciókkal próbálja megfékezni - úgymond - haszonszerző tevékenységüket. Erre számos példát lehet hozni, de jelen történetünk szempontjából az egyoldalú szerződésmódosítás kérdése érdekes. Míg a bankok esetében hosszú tárgyalássorozat eredményeként gátat szabtak annak, hogy bármikor, bárhogyan emeljék például az ügyfelek költségeit a szerződés időtartama alatt, a biztosítók körében nem történtek ilyen irányú lépések. Pedig érdemes lenne az ő házuk táján is körülnézni.

Legalábbis erre utal Placz Józsefék esete az ING Biztosító Zrt.-vel. Az ügyfelek - Placz és testvére - úgynevezett unit-linked biztosítást kötöttek, magyarul befektetéssel kombinált életbiztosítást. Ennek lényege az, hogy a befizetett díjakat a biztosító befekteti és amikor az életbiztosítási szerződés lejár vagy ha időközben meghal a biztosított, akkor a biztosító által kifizetendő összeget elsősorban a befektetés hozama határozza meg. Nem mindegy tehát, hogy hol kamatozik az ügyfél pénze és mekkora költséggel. Márpedig az átlagos ügyfél egy életbiztosítás esetén nem szokta nyomon követni, mikor, hova célszerű befektetni a pénzét, és a biztosító nem javasol befektetési lehetőséget, így az ügyfélben az sem merül fel, hogy bizony csökkenhet is a befektetésének az értéke, hiszen az ügynökök inkább mesés hozamokat ígérgetnek; jól ki is képzik őket arra, hogyan kell egy terméket, szolgáltatást eladni…

Placzék viszont a biztosító körmére néztek. Kiderült: két év alatt körülbelül 35 százalékot vesztettek el a pénzükből. Az ügyfelek ettől kiborultak és mivel csak nagy ráfizetéssel tudtak volna elválni a biztosítótól, úgy döntöttek, megpróbálják kiképezni magukat "befektetésből" és saját kézbe veszik sorsukat. Erre lehetőségük volt a biztosító által kötött szerződés szerint, hiszen a társaság nemhogy megengedte, de kifejezetten bíztatta ügyfeleit, hogy saját ízlésük, tudásuk, kockázatviselő képességük, idegeik szerint vegyenek részt pénzük hasznosításában. Csodák csodájára Placzék hamarosan hatvan százalék feletti hasznot tudtak felmutatni. Hihetnénk, hogy itt happy enddel vége a történetnek, erről azonban szó sincs.

Utólag ugyanis kiderült, tudásukkal borsot törtek az ING orra alá. A biztosító nem volt happy az ügyfelek teljesítményétől, számára mind anyagilag mind erkölcsileg, mind szakmailag bosszúságot okozott az eset, ami lépésre késztette őket. Valószínűleg a lehető legrosszabb utat választották. Egyoldalúan úgy módosították a szerződést, hogy felemelték a befektetési formák közötti váltás költségét, hogy ne érje meg a biztosítottnak ügyeskedni. Vagyis ezt a lehetőséget indirekt módon kisajátította, monopolizálta a biztosító, aki nyilvánvalóan elsősorban a maga malmára hajtja a vizet, nem pedig az ügyfélére.

Csakhogy Placzékat sem ejtették fejre, jó tanítványnak bizonyultak. Bírósághoz fordultak, mint Zelles Zoltán ügyvéd lapunknak elmondta, az egyoldalú költségemelés miatt, amire a szerződés nem hatalmazta fel az ING-et. Erre valószínűleg időközben a biztosító társaság is rájött, ezért úgy módosította a szerződéseket, hogy lehetősége legyen önhatalmúlag változtatni az érvényesség időtartama alatt bármikor, amikor annak szükségét látja. Ez persze nem befolyásolta azt, hogy Placzék perei elindultak, sőt a biztosítottak az igazságszolgáltatás épületeiben is nyertek.

Lapunk a tisztesség és a hiteles tájékoztatás jegyében felkereste az ING-t, mielőtt szeptember 2-i lapszámunkban cikket írtunk a történetről, ám alapvető, de konkrét kérdéseinkre nem kaptunk konkrét, érthető választ. Azt mondták, hogy a unit-linked biztosítást nem arra találták ki, hogy nagy összegeket gyakran forgassanak az ügyfelek. Csak nem egy nagy népi összjátékról van szó, amelyben a nagymúltú világcég találós kérdéseket tesz fel, s az ügyfeleknek kell válaszolni? - gondolhatná a válaszuk alapján a laikus kívülálló, s nem is állna olyan messze a valóságtól. Ugyanis aki, szavaik szerint élve, rendeltetésszerűen használja a terméküket, attól kevesebbet kérnek azért, hogy egyik alapból a másikba teszik a pénzüket, a rendeltetésszerűséget mellőző renitensektől pedig többet.

Adódott a kérdés: mit jelent az, hogy rendeltetésszerű, miért nem rögzítették konkrétan a biztosítottal kötött szerződésben, hogy mekkora összegeket fektethetnek be és milyen gyakran válthatnak a befektetési alapok között? A Népszava érdeklődésére úgy válaszoltak: a mikrohullámú sütőre sem írják rá, hogy abba nem lehet macskát tenni.

Ezt nem éreztük kielégítő magyarázatnak, nemcsak azért, mert a mikróba tett macska ügye óta Amerikában is tájékoztatnak arról, hogy ne tegyék a gyereket a mosógépbe, és a cicát a mikrohullámúba, de azért sem, mert az ING kifejezetten arra bíztatta ügyfeleit, hogy tegyék a macskát a mikróba! Szakmaibb nyelven fogalmazva: azt ajánlotta reklámjaiban, hirdetményeiben az ügyfeleinek, hogy maguk kezelhetik a pénzüket. Valószínűleg nem számítottak rá, hogy ez meg is történik, aztán megdöbbentek, mert így valójában már nem is volt olyan szép a menyasszony, mint amilyennek látszott, több gond van vele, többe kerül, mint gondolták.

Miután a történetet megírtuk, az ING helyreigazítást kért, ám ezt nem találtuk megalapozottnak, ezért a biztosító a bíróságon próbált érvényt szerezni akaratának. A Fővárosi Törvényszékhez benyújtott keresetében azt kérte, hogy kötelezzék lapunkat a "Macska a mikrohullámú sütőben címmel közölt cikkben foglalt valótlan tényállítások, híresztelések és hamis színben feltüntetett valós tények helyreigazítására." Borsodi Zoltán bíró pénteki ítéletében az ING helyreigazítási kérelmét a Népszavával szemben elutasította. Az ítélet szóbeli indoklásakor kifejtette: összességében és a biztosító által vitatott részeiben külön-külön is, a cikk a valós tényeket közli.