Ha nem számítjuk a XIX. századi Istóczy-féle politikusok, akiket Miszáth tudósítása szerint goromba szavakkal és harsány hahotával utasítottak rendre -, akkor a nyílt antiszemitizmus a vesztett első világháború után jelent meg nálunk tömegméretekben. A két világháború közötti gyilkos, előbb jogfosztó, majd emberpusztító, állami politika szintjére emelt antiszemitizmus története közismert. A népirtás után a józanodó közvélemény azt remélte, hogy Magyarországon e rettenetes történelmi tapasztalok után soha többé nem lesz fajgyűlölet. Tévedtünk. Bár a kialakuló új diktatúra a nyílt antiszemitizmust a felszín alá szorította, a kibeszéletlenség, a társadalmi szembenézés hiánya miatt a mélyben tovább élt és mérgezte a közéletet.
A rendszerváltás éveiben a józan többség joggal hitte, hogy a szabadság és demokrácia nem enged teret a fajgyűlölet semmilyen formájának. Tévedtünk! Bizonyára sokan emlékeznek a megdöbbenésre, amit az egykor jeles költő, Csoóri Sándor antiszemita "Nappali hold" című írása kiváltott. De akkor még a magyar értelmiség színe-java a leghatározottabb elutasítással reagált. Sajnos ez az egység rövid életűnek bizonyult. Már az 1990-es választási harcban az MDF népnemzeti irányzata, és nemcsak Csurka István, hanem olyan másodhegedűsök is, mint Zacsek Gyula, a zsidókat törpe pigmeusokhoz hasonlító Bogdán Emil, a '56-os eszméket meggyalázó Dénes János, hogy másokat ne említsünk, nyíltan zsidóztak, cigányoztak. Tamás Gáspár Miklós egy tíz évvel későbbi visszaemlékezésében leírja sokunk megdöbbenését: amikor ők azt mondták, szabadság, demokrácia, erre azt a választ kapták: Zsidók, Kunbélák, Leninfíúk, és így tovább.
A Fidesz jó taktikai érzékkel átlátta, hogy az MDF, a kereszténydemokraták, meg a kisgazdák, tartósan nem fognak talpon maradni, ezért már 1994-ben megkezdte a kiürült politikai jobboldal elfoglalását. Ekkor jelentette ki Orbán Viktor - először, de nem utoljára -, hogy az MSZP-SZDSZ kormány idegenszívű és nem képviselheti a magyar embereket. Talán a társadalmi kérdésekben abszolút hallású Ungváry Rudolf volt az első, aki ebben a fogalmazásban már felismerte a faji előítélet. Hol vagyunk már ettől! A legsötétebb harmincas-negyvenes évek vesznek újra körül, Nyirő, Wass gróf, a szadista Tormay tantervbe emelése zajlik. És ne higgyük, hogy mindezt kizárólag a Jobbik csinálja! Bár az is botrány, hogy 2013-ban, egy uniós országban egymillió szavazó támogat egy szélső jobboldali szellemiségű pártot.
És a Fidesz, élén a kedves vezetővel, mit csinál? Tartja a tempót. Gesztusok tömegével jelzi, hogy politikai otthont nyújt a szélsőséges közönségnek. Hajlandóak vagyunk elfogadni, hogy Orbán és szűkebb vezetői köre nem elkötelezett rasszista. Csupán sötét politikai számításból mindent megtesznek, hogy "elszeressék" a Jobbik táborát. Nem esik nehezükre, már csak azért sem, mert a Fidesz-szavazók több mint fele gondolkodás módjában ugyanazt képviseli, mint a Jobbik. Kuncze Gábor, a nagy gyakorlatú politikus biztonságával fogalmazta meg, hogy a rasszista nézeteket valló szavazókért folyó versenyben egyre radikálisabb, botrányosabb nyelven kell megszólalniuk a résztvevőknek. Mert az idegenszívűzés is zsidózás, meg Nyirő állami celebekkel történ újratemetésének kísérlete is az, mint ahogyan a kormány által nyíltan támogatott Horthy-kultusz is végső soron zsidózás. A szavak valódi jelentését történelmileg meghatározott használatuk adja.
Ma az ország, az egykor oly nehezen kiküzdött köztársaság, ott tart, hogy a baloldalisággal nem vádolható Márai Sándor szavai újra igazak. 1943-as Naplójában ezt írja: "Egy érdekszövetkezet Trianon ürügye alatt prolongál egy rendszert, amely elnyomott, elsikkasztott mindent, ami minőségi törekvés volt. Mert itt mindenki zsidó, vagy zsidógyanus, vagy zsidófeleség, szabadkőműves, kommunista és kommunista bérenc." Máshol így fogalmaz: "...ahhoz, hogy Magyarország megint megbecsült nemzet legyen a világban, ki kell pusztítani a magyar emberek lelkéből a jobboldaliságnak ezt az ismérvét. Amig ezeknek szavuk vagy befolyásuk van, addig Magyarország nem lesz igazi nemzet."
Orbán Viktor most október 23-ikán újra kitett magáért! Szektahívői örömére kijelentette, hogy Magyarország megint harcban áll a volt kommunistákkal, azokkal, akik szerinte a pufajkát öltönyre cserélték; különös tekinttettel modjuk az 1974-ban született Mesterházy Attilára, vagy az egy évvel idősebb Botka Lászlóra. Orbán szerint természetsen a szocialisták megint szervezkednek, hamisítanak - hiszen tudjuk, a baloldal "genetikailag" ráront a nemzetre. Úgyhogy ideje beindnítani a gépzetetet, hadrendbe állítani csapatainkat. Úgy látszik, a kedves vezető képtelen szabadulni a háborús szóhasználattól, ő mindig puskaporszagot érez.
Volt itt idegenezés meg multizás. A nyilt antiszemitizmust - adni kell a nemzetközi közvéleményre -, átengedte segédcsapainak (élén Bayerrel és Bencsikkel), meg az olyan rajongóknak, akik munkatársunknak elmagyarázták, Gyurcsánnyal nem az a fő baj, hogy kommunista, hanem hogy zsidó (sic!).
Szóval 2013 októberében így állunk Európa kellős közepén. A Jobbik tényleg félhet: hívei végül kiköthetnek Orbán "egy a százlója" alatt.
