Ukrajna lakossága évtizedek óta megosztott abban a kérdésben, hogy az uniós közeledés vagy a hagyományos orosz barátság a fontosabb az ország számára, ám az Ukrajna és az Európai Unió közötti társulási és szabadkereskedelmi egyezmény tekintetében nagyon egyértelmű álláspontra helyezkedett. A legfrissebb felmérés szerint 45-14 százalékos arányban az EU-val való szerződést támogatja a Vlagyimir Putyin irányítása alatt formálódó Vámunióval szemben. Ez nem lényegtelen a 2015-ös elnökválasztásra hangoló ukrán elitnek.
Viktor Janukovics elnököt és a kormányzó Régiók Pártját oroszbarátnak tartják, az elnök hosszú ideig meg is próbált lavírozni az EU és Oroszország között, azt szerette volna elérni, hogy Ukrajna tagja lehessen a Vámuniónak és aláírhassa a társulási egyezményt az EU-val is. Ám ezt egyértelműen kizárta Putyin. Janukovicsnak így nincs más lehetősége, mint figyelembe venni a választói opciókat és engedni az uniós nyomásnak vagy egyértelműen Moszkva felé fordulni. A lakosság nyilvánvalóan a jobb élet reményében támogatja az uniós közeledést. Nem véletlenül, hiszen Ukrajna népességének 12 százaléka él a létminimum alatt.
A kijevi vezetést az is az EU felé taszítja, hogy az utóbbi időben sorban rontották le az ország besorolását a hitelminősítők, miközben tízéves mélypontra zuhant a kormány kiadásainak fedezésére felhasználható kincstári keret. Ha Vilniusban aláírják az egyezményt, akkor Kijevnek az elkövetkező hét évben 1 milliárd euró áll rendelkezésére.
Ám nem csak Ukrajnának van szüksége az Európai Unióra. A hétfői külügyminiszteri tanácskozáson ugyan nem született döntés, de Brüsszel láthatóan mindent megtesz, hogy Vilniusban véglegesíthető legyen a több éve halogatott társulási egyezmény. Mindenekelőtt azért, mert az EU-nak is szüksége lenne a 40 milliós ukrán piacra, ugyanakkor annak geopolitikai pozíciói sem mellékesek, ezért vált az ukrán társulás kérdése uniós-orosz geopolitikai csatává is egyben. Moszkva pillanatnyilag tehetetlennek tűnik, nyár óta, amikor szigorított vámintézkedéseket foganatosított az ukrán termékek ellen, nem folyamodott újabb, hasonló eszközhöz. A Gazprom megszorongatta kissé a Naftogazt, de múlt hét végén újraindult az orosz gáz Ukrajnába, mert az orosz gázóriás engedett, átütemezte az adósságot.
Az Európai Unió is engedni látszik. Tegnap diplomáciai offenzíva kezdődött Kijevben, ahol a parlament újra elhalasztotta a Timosenko sorsáról rendelkező törvény végszavazását. Több napos látogatásra érkezett az ukrán fővárosba Stefan Füle bővítési biztos, meghosszabbították az EP-delegáció - Pat Cox és Aleksander Kwasniewski - mandátumát is. Brüsszel Timosenko helyzetének rendezésén túlmenően a választási és az igazságügyi reformot elindító jogszabályok elfogadását kéri a társulás fejében. A kijevi parlament annak ellenére csütörtökre halasztotta a kérdést, hogy a brüsszeli politikusok is részt vettek az ülésen.
Úgy tűnik, Janukovicsék készek engedni az igazságügyi és választási reform kérdésében, de Timosenkot nem szeretnék szabadon bocsátani - még ha ez csupán németországi gyógykezelést jelent is - úgy, hogy közben az ellenzéki vezető nem vehet részt a közéletben, amíg 7 éves börtönbüntetése le nem telik.
Hogy mennyire lesz sikeres ez a stratégia, attól is függ, mennyire enged Angela Merkel, ugyanis miközben az uniós tisztségviselők visszafogottan vagy egyáltalán nem nyilatkoztak a külügyminiszteri tanácskozás után, a német kancellár kategorikusan kijelentette: a kijevi vezetésnek az eddigi reformokat visszafordíthatatlanná kell tennie, és "hiteles intézkedéseket" kell hoznia egyebek között a jog helyett a politikán alapuló szelektív igazságszolgáltatás felszámolásáért. Az ukrán kormánynak erre már csak tíz napja van – szögezte le a német kancellár.