Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter úgy véli, ha egy adóellenőr leleplez egy csalást, az rendjén van, de ha szóvá teszi, hogy a csalókkal nem történik semmi, akkor politizál.
Néhány évvel ezelőtt egy tévesen megállapított adóbírság ügyében az akkori pénzügyminiszter, Draskovics Tibor, az érintett cég fellebbezése nyomán elrendelt egy utólagos ellenőrzést. Kiderült, hogy szándékosságról szó sem volt, egy bizonyos engedély késedelmes kiadása miatt találtak szabálytalanságot az ellenőrök. A miniszter utasította a VPOP akkori parancsnokát, hogy a tévedést korrigálandó módosítsák a határozatot. Oda-vissza pattogott a labda, még a Számvevőszék is megpróbált "fogást keresni" a vállalkozáson, de ők sem találtak ténylegesen jogalapot a büntetésre.
Az ellenzékben lévő Fidesz hangosan verte a tamtamot, minden fórumot megragadott arra, hogy szóvá tegye: a szocialisták az adócsaló pártján állnak, fedezni akarják az érintett céget. Hogy a dologban nem volt sem csalás, sem politikai részrehajlás, csupán egy eljárási hiányosság értelmezésének megítélésében tévedett a vámhatóság? Az a kiabálókat nem érdekelte.
Horváth András, az áfa csalásokat szóvá tevő adóellenőr aligha vádolható politikai elfogultsággal, hiszen első lépésben a NAV vezetőinek, majd a Fidesz prominensei figyelmét próbálta felhívni az általa tapasztalt visszaélésekre. Süket fülekre talált. Mint a jelentésében írta: a vizsgált "esetekben szervezett csoportok nyúlják le a közpénzeket, és a kamatfizetési kötelezettségben rejlő zsarolási potenciált is kihasználják". Semmi mást nem szorgalmazott, mint azt, hogy a NAV jobban figyeljen oda bizonyos élelmiszer-kereskedelmi körök visszaigényléseire.
Miért nincs ez különösebben ínyére a kormánypárti politikusoknak? Lehet, hogy olyan "baráti" cégek érintettek ebben, mint mondjuk a CBA? Lehet, hogy Vargának mégis igaza van: a csalók mögött a politika áll?
