A magyar állam adórendszere ró a legnagyobb terhet a közepes cégekre a régióban – derül ki a Világbank és a PwC legújabb közös felméréséből, írja a Népszabadság. (A cikket teljes terjedelmében itt olvashatja.) Az összehasonlítás egységes alapja mindig az, hogy egy közepes méretű termelővállalatnak milyen adóterheket kell elviselnie, értékelik az adók mértékét, számát és a fizetési kötelezettségek teljesítésére fordított időt is.
Az összesített rangsorban Magyarország e szerint a 124. helyet szerezte meg, holott a 2010-es adórendszer még a 109. volt. A 2011-eshez – az előző évihez – viszonyítva is hat helyet esett vissza. Ugyan négy év alatt csökkent az elvonási szint és az adók száma is, de úgy látszik, nem eléggé. Mint Lőcsei Tamás, a PwC Magyarország adózási üzletágának vezetője hangsúlyozza: nem mi rontottunk sokat, a versenytársak jöttek fel, radikális változások mentek végbe a világban. Az országok többsége folyamatosan igyekszik ugyanis alacsonyabb terheléssel, online ügyintézéssel és az adók számának csökkentésével kedvezni a vállalatoknak, és elősegíteni a gazdasági növekedést. Ez ott nehezebb, ahol a költségvetési bevételekre különösen figyelni kell.
Magyarországon egy közepes cégnél évek óta összesen 277 órát kell az adóbefizetési kötelezettség teljesítésével tölteni, 12 adót kell ismerni, és összesen 49,7 százalékos az elvonási szint. A 189 vizsgált ország átlagos teljesítményéhez képest az első két kategóriában nem is olyan rossz eredmény: az átlag 268 adózásra fordított óra, és 26-féle adó. A magyar elvonási rendszer a mértékek miatt kerül a rosszabb helyekre a világban. Az átlagos adószint ugyanis csak 43 százalékos.
HIRDETÉS
Magyarország az 50 százalék körüli elvonásokkal úgy terheli a közepes cégeket, mint Németország vagy Svédország – az Európai Unióban nálunk többet hat országban fizet egy közepes cég, a világban a 43. legmagasabb teher a miénk. Vagyis a mezőny utolsó negyedében vagyunk. A lemaradás a térségben is jelentősebb, hiszen a környező államok közül is itt a legmagasabb az adóteher, a legalacsonyabb Horvátországban (20 százalék alatti), Romániában és Lengyelországban a világátlagnak (40 százalékos szint) megfelelő. Szlovákiában és a Cseh Köztársaságban viszont csak valamivel kisebb, az ittenihez közelítő szintekkel találkozunk.