A meg nem rendelt igazság

Eddigi ismereteink szerint, ha egy tudományos dolgozat eredményeit más szakemberek kétségbe óhajtják vonni, a dolog úgy működik, hogy ugyancsak tudományos felkészültséggel - részben vagy egészben - igyekeznek elvitatni a korábbi állítások igazságát. S bár a mégoly ambíciózus szándék gyakorta kevés valamely megalapozott állítás cáfolatára, a polémia akkor sem feltétlenül haszontalan, hiszen a különböző súlyú érvek ütköztetése végtére elősegíti az igazság jobb megismerését.

Minden argumentáció nélkül azonban tökéletesen értelmetlen elutasítani valamely okadatolt elemzést. Márpedig a Századvég Gazdaságkutató Zrt. most így járt el egyik munkatársa kutatásával. Virovácz Péter - a nemrég még szintén a Századvégnél dolgozó Tóth G. Csaba társaságában -, a Pénzügyi Szemle novemberi számában közzétett egy tanulmányt az egykulcsos személyi jövedelemadó bevezetésének következményeiről, s vizsgálatuk eredményeként megállapították, hogy ez a reform egyrészt 444 milliárddal csökkentette a költségvetés bevételét, másrészt jobbára a tehetős rétegek voltak az intézkedés haszonélvezői, míg az átlagbér alatt keresők jelentős veszteségeket szenvedtek.

Kell-e mondani, hogy ez a kimutatás enyhén szólva nem igazolja vissza a kormányzat idestova négyéves, szakadatlan sikerpropagandáját? Hiszen éppenséggel azt bizonyítja, hogy az egykulcsos adónak homlokegyenest ellenkező lett a társadalmi hatása, mint amit e tárgyban Orbán Viktortól Matolcsy Györgyön át Rogán Antalig a rezsim valamennyi korifeusa fennen hirdet. Virovácz és Tóth levezetése tehát több mint kényelmetlen a kormányzat számára - ennyiben persze megértjük, hogy a Századvég (amely több mint hárommilliárdos állami szerződés birtokában fejti ki szakmai tevékenységét), úgy érezte, nem hagyhatja szó nélkül a kínos publikációt.

Ám ahelyett, hogy megpróbálta volna egy tudományos intézményhez méltó módon előadni a maga verzióját az egykulcsos szja-rendszer kétségbevonhatatlan áldásairól, egyszerűen közölte: "elhatárolódik" a Pénzügyi Szemlében megjelent elemzéstől. Mert arra nem adott megbízást, és az "nem a Századvég álláspontját tükrözi".

Nos, ez egyszerűen nevetséges. Hiszen nyilvánvaló, hogy az elmés megoldás azért született, mert a nagyra hivatott gazdaságkutató intézetben nem akadt olyan szakember, aki képes avagy hajlandó lenne levezetni mindannak az ellenkezőjét, ami most kollégái tollából napvilágot látott. Magyarán: az egykulcsos adóról közzétett hatástanulmánnyal nem az a baj, hogy nem igaz. Persze, hogy igaz, csak hát ennek felderítésére a Századvég nem vállalkozhatott; itt bizony malőr történt, két kutató azt hitte, hogy az igazság kiderítéséhez nem kell külön engedély. Tévedtek. Így hát partizánnak tekintendők: a Századvég közleményében azt kéri, hogy a tanulmányra való későbbi hivatkozásokban a Gazdaságkutató Zrt. ne jelenjen meg a szerzők munkáltatójaként.

Mindazonáltal ezzel még nem értünk a szánalmas ügy végére. Egy nappal az ominózus elhatárolódás után, vagyis e hét csütörtökön, előállt a Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkára, és élesen bírálta sajtótájékoztatóján a Pénzügyi Szemlében olvasható kutatást. Orbán Gábor sem azt jelentette be, hogy akár korábban lett volna a tárcának egy másféle konklúziókra jutó hatásvizsgálata, vagy netán ezután készülne valami hitelt érdemlő anyagot előállítani a témában. Hanem csupán felmondta az untig ismert kormányzati brossúrát; az egykulcsos adó a "növekedés motorja", mert "munkahelyet teremt" és lehetővé teszi a "kitörést" a gazdasági megtorpanásból. Erre az érvkészletre kár volna szót vesztegetni, tudjuk, hogy a legkevésbé sem felel meg a valóságnak.

Az államtitkár se érezhette nagyon meggyőzőnek a köteles lecke előadását, mert kisvártatva már inkább saját innovációjára próbált támaszkodni; megkísérelte kikezdeni a kritizált tanulmány módszertanát. Erősen zokon vette, hogy a kutatás nem szentelt figyelmet az úgynevezett háztartási jellemzőknek, nem kalkulált a vizsgált adózó családtagjainak jövedelmével, illetve az általa eltartottak számával. Felpanaszolta továbbá, hogy a kormány úgynevezett munkahelyvédelmi akciójának kedvezményei sem kerültek beszámításra. Tehát úgy támadta a Virovácz-Tóth féle vizsgálatot, hogy számon kért rajta egy másikat: tudniillik a két elemző az egykulcsos adónak az egyéni jövedelemre gyakorolt hatásával foglalkozott, nem pedig a megváltoztatott szja-rendszer szociális vonatkozásaival.

S ha már a módszertannál tartunk, ne feledjük megemlíteni, minek a hiányát nehezményezte még Orbán Gábor. Igen, ez nem tréfa: szerinte az egykulcsos adó eddigi - vagyis az eltelt több mint három év során tapasztalt - vonzatai között tényezőként kellett volna kalkulálni a családi adókedvezmény jövő évi, azaz 2O14-től(!) esedékes kiterjesztésével, minthogy annak eredményeként remélhetően és állítólag, mintegy ötven milliárd marad majd a háznál.

Hát ezúttal ennyit a kormányzati és "kormányközeli" vitakultúra színvonaláról. Valamint a szakmaiság megbecsüléséről és a tudományos igazság tiszteletéről.