Előfizetés

Rendkívüli tanácskozás - egymás büdzséjét kritizálták Brüsszelben

Az Európai Bizottság által az eurózóna országainak költségvetési terveiről készített véleményeket tekintették át pénteki rendkívüli tanácskozásukon az eurót használó tagállamok pénzügyminiszterei.

Az idei az első olyan év, amikor az úgynevezett kettes jogszabálycsomag értelmében erre már azt megelőzően lehetőség nyílik, hogy a tagállami parlamentek elfogadnák a költségvetéseket - húzta alá Jeroen Dijsselbloem holland pénzügyminiszter, az eurócsoport elnöke.

A politikus örömét fejezte ki, hogy az Európai Bizottság egyik tagállam büdzsétervezetéről sem jelentette ki, hogy egyértelműen nem tesz eleget a stabilitási és növekedési paktumban foglaltaknak. Azokat az országokat viszont, ahol fennáll ennek kockázata, az eurócsoport arra kéri, megfelelő intézkedésekkel küszöböljék ki ezt a veszélyt.

"Nem féltünk attól, hogy konfrontálódjunk, kérdőre vonjuk egymást, de ami még fontosabb, attól sem, hogy tanuljunk egymástól" - húzta alá Dijsselbloem, aki arról is említést tett, hogy ez alkalommal csak 13 eurót használó ország terveiről készült értékelés, mert a makrogazdasági kiigazító program alatt álló, uniós és IMF-segítségben részesülő országok más ellenőrzés alá esnek.

A bizottság öt ország esetében állapította meg, hogy fennáll annak kockázata, hogy a 2014-es költségvetés nem lesz összhangban a stabilitási és növekedési paktumban lefektetett, a bruttó hazai termék (GDP) 3 százalékában megállapított deficitküszöbbel vagy a GDP-hez mérten 60 százalék alatti, illetve csökkenő államadósság követelményével. Luxemburg esetében viszont Dijsselbloem is kitért arra, hogy a költségvetési tervezetet a távozó kormány nyújtotta be Brüsszelnek, az új kabinettől frissített változatra számítanak.

A kockázatosként azonosított költségvetésű országok közül Málta 2014-ben egy sor új intézkedést tervez, Olaszországban folyamatban vannak a konszolidációs intézkedések, a kiadások további felülvizsgálatára és privatizációra lehet számítani, Spanyolország már az úgynevezett nemzeti reformprogramban jelezte, hogy új intézkedésekre, a munkaerőpiac további reformjára készül, Finnország pedig hamarosan további konszolidációs intézkedéseket jelent majd be - részletezte Dijsselbloem.

A politikus arra is kitért, hogy minden tagállamnak fenntarthatóságra és az úgynevezett középtávú célok teljesítésére, valamint az adósságszabály betartására kellene törekednie, továbbá, hogy az intézkedések összetételére és minőségére is figyelmet kell fordítani annak érdekében, hogy a konszolidáció a növekedést is támogassa.

"Az eurózóna kifelé tart a válságból, a kilábalás jelei egyre kézzelfoghatóbbak" - állapította meg a holland pénzügyminiszter, kiemelve, hogy az eurózóna országainak átlagos deficitje ismét 3 százalék alá süllyedhet, és bár az államadósság átlagosan több mint a GDP 90 százaléka, az euróövezet még mindig kedvezőbb helyzetben van ezen a téren, mint az Egyesült Államok vagy Japán.

Jeroen Dijsselbloem arról is szót ejtett, hogy az eurózóna folyó fizetési mérlege pozitív, a munkanélküliség viszont továbbra is magas. Egyes országokban elfogadhatatlanul - tette hozzá, hangot adva véleményének, hogy ezen a reformok változtathatnak, bár az intézkedéseket követően némi időnek el kell telnie, míg azok hatása a munkaerőpiacon is érezhetővé válik.

Víkendezzen nácikkal !

A FIDESZ-frakció intelmei ellenére most éppen felülök egy provokációnak. Pedig világosan megmondták, amikor a neonácik egy novemberi hétvégén Radnóti-kötetet égettek: "a FIDESZ-frakció nem ül fel az ilyen provokációnak, de szem előtt tartja azon honfitársaink érzéseit, akikben a könyvégetés képsorai fájdalmas emlékeket ébreszthetnek". Azt ugyan nem tudom pontosan, hogy kell felülni, vagy fel nem ülni a provokációnak, de azt látom, hogy ez lassan épp olyan kedves szava lesz a kormánypártnak, mint a rezsicsökkentés, vagy a szabadságharc. Már a Horthy-szobor állítását is szimpla provokációnak minősítették, mondván: csak azért kell aggódni, mert ezzel Magyarország ellen hergelik a baloldali európai sajtót.

Most meg az a baj, hogy akadhatnak olyan érzékeny emberek is, akikben a könyvégetés "fájdalmas emlékeket ébreszt". Maguk a nyilatkozó politikusok ezek szerint nem így vannak ezzel, de mivel megértéssel viszonyulnak a náluk gyengébb idegzetű embertársaikhoz, nem helyeslik, ha elszomorítják őket. Egyébként a szolid náci víkend - mint írják - "nem lehet más, mint egy marginális kisebbség feltűnési viszketegségének kiélése". Ahogy a Gerilla-együttes egykori dala szólt: "Nincs semmi baj se még, csak a szomszéd háza ég". Azaz könyve, de azt most mindegy. Feltűnési viszketegség, mi egyéb, de hiszen senki sem tökéletes.

Már tavaly is volt nálunk a kristályéjszaka évfordulóján ilyen kellemes társasági összejövetel, és lám, mégsem dőlt össze a világ. Vonzó programnak bizonyulhatott, hiszen tavaly még csak húsz, idén már harminc településre tervezték. Az elmúlt évben is érdekes könyvkínálat lobogott a máglyán: "cionista irodalom" címén Kertész Imre Nobel-díjas regénye, de a Népszava, az Élet és Irodalom és a Hócipő példányai is. Idén Radnóti, ha másért nem, hát azért, hogy dupla évfordulót ünnepelhessenek.

Nemcsak a kristályéjszakáét, hanem Radnóti meggyilkolásáét is. Az is éppen ezen a napon történt 1944-ben. Akkor golyó, most tűzhalál. A feltűnési viszketegek amúgy tudták, hogy a "Nem tudhatom" költőjét különösen pikáns lesz a magyarság ellenségei között újból kivégezni. Maguk örökítették meg videofelvételen az akciót, úgy, hogy a hamvadó köteten a szerző neve még jól olvasható legyen.

De akinek ez a jelentéktelen provokáció is durva volt, és a füstszag csípte a szemét, az polgáribb, finomabb kivitelben is élvezhetett egy nosztalgia-víkendet múlt hétvégén, amikor ismét fehér ló patkója kopogott az átmenetileg Bartók Béla nevét viselő budai utcán. Voltak vérmesebb résztvevők, akiket az árpád sávos zászlók, a nagypapák molyrágta egyenruhája nem elégített ki. Csillag Ádám dokumentumfilmest már a buszon megtámadta egy felajzott honpolgár: "A zsidó fejeddel együtt foglak levágni. Ha idefordítod a kamerát, meghalsz." Nyilván egy újabb feltűnési viszketeg.

Aki náci víkendre vágyott, nem kellett Pestre utaznia. Egy vidéki kézilabdameccsen is gyönyörködhetett a csíkos zászlók mellett a feliratban: "Veled vagyunk, Csatáry". A molinót tartó drukkerek a sértett ártatlanság hangján magyarázták, hogy ők csak egy hajléktalanná vált törzsszurkolóval akartak szolidárisak lenni. No persze. Ki mással? Az erőszakos randalírozók, a történelem szemétdombján turkálók már csak arról híresek, hogy gyengéd szeretettel csüggenek a hajléktalanokon.

Ugyanezen a hétvégén hat suhanc azzal töltötte szabadidejét, hogy megvertek és összerugdostak egy hajléktalant, a minden vagyonát tartalmazó, kopott hátizsákját pedig a Dunába dobták. Egyelőre csak a hátizsákját, őt még nem. Természetesen nem ismerem politikai meggyőződésüket, már ha van nekik. De a megalázásban lelt öröm, a gyilkos düh, a csapatban megélt bátorság, az ütésre emelt kéz nagyon is ismerős a politika jobbszéléről. Nem feltétlenül náci politikai meggyőződés, de hogy náci morál, az biztos.

A fiúk azt hitték, ez voltaképpen rendjén van. A hajléktalan-verők is, a Bartók Béla úton vonulók is. Hiszen még a kormányoldal nyilatkozatai is óvatosak. Farkas Flórián, annak a magyar cigányságnak a legfőbb képviselője, akik közül sokakat Horthy csendőrei raktak fel az auschwitzi vonatra, a Népszava kérdésére Horthyról ezt nyilatkozza: "ilyen kérdésekkel nem foglalkozom". Kövér László ugyan a szocdem nagypapára emlékezve nem örül a Horthy-szobornak, de gyorsan hozzáteszi: "azt kell mondani, hogy mint háborús bűnös, nem volt eljárás ellene". A FIDESZ szóvivője a vasárnapi felvonulás kapcsán úgy véli, hogy "a volt kormányzó munkásságát történészeknek kell megítélniük". Kár, hogy apám nem tudta ezt, ezért önállóan alkotta meg véleményét, miután huszonévesen a Don-kanyarba küldött II. magyar hadseregbe sorozták be.

Kár a kormánytól védelmet kérni, és kár a jogszabályokban reménykedni. A TASZ munkatársa is elmondta, a paragrafusok nem segítenek. A magánterületen végzett könyvégetés nem jogellenes, legfeljebb a tűzgyújtási tilalmat sértheti, ha éppen most van ilyen. Egy megoldás van: ezt hívják civil ellenállásnak. Oda kell állni, szemben a felvonulókkal. Vagy százan vasárnap meg is tették. Szégyellem, hogy nem voltam ott. Legközelebb megyek.

Víkendezzen nácikkal !

A FIDESZ-frakció intelmei ellenére most éppen felülök egy provokációnak. Pedig világosan megmondták, amikor a neonácik egy novemberi hétvégén Radnóti-kötetet égettek: "a FIDESZ-frakció nem ül fel az ilyen provokációnak, de szem előtt tartja azon honfitársaink érzéseit, akikben a könyvégetés képsorai fájdalmas emlékeket ébreszthetnek". Azt ugyan nem tudom pontosan, hogy kell felülni, vagy fel nem ülni a provokációnak, de azt látom, hogy ez lassan épp olyan kedves szava lesz a kormánypártnak, mint a rezsicsökkentés, vagy a szabadságharc. Már a Horthy-szobor állítását is szimpla provokációnak minősítették, mondván: csak azért kell aggódni, mert ezzel Magyarország ellen hergelik a baloldali európai sajtót.

Most meg az a baj, hogy akadhatnak olyan érzékeny emberek is, akikben a könyvégetés "fájdalmas emlékeket ébreszt". Maguk a nyilatkozó politikusok ezek szerint nem így vannak ezzel, de mivel megértéssel viszonyulnak a náluk gyengébb idegzetű embertársaikhoz, nem helyeslik, ha elszomorítják őket. Egyébként a szolid náci víkend - mint írják - "nem lehet más, mint egy marginális kisebbség feltűnési viszketegségének kiélése". Ahogy a Gerilla-együttes egykori dala szólt: "Nincs semmi baj se még, csak a szomszéd háza ég". Azaz könyve, de azt most mindegy. Feltűnési viszketegség, mi egyéb, de hiszen senki sem tökéletes.

Már tavaly is volt nálunk a kristályéjszaka évfordulóján ilyen kellemes társasági összejövetel, és lám, mégsem dőlt össze a világ. Vonzó programnak bizonyulhatott, hiszen tavaly még csak húsz, idén már harminc településre tervezték. Az elmúlt évben is érdekes könyvkínálat lobogott a máglyán: "cionista irodalom" címén Kertész Imre Nobel-díjas regénye, de a Népszava, az Élet és Irodalom és a Hócipő példányai is. Idén Radnóti, ha másért nem, hát azért, hogy dupla évfordulót ünnepelhessenek.

Nemcsak a kristályéjszakáét, hanem Radnóti meggyilkolásáét is. Az is éppen ezen a napon történt 1944-ben. Akkor golyó, most tűzhalál. A feltűnési viszketegek amúgy tudták, hogy a "Nem tudhatom" költőjét különösen pikáns lesz a magyarság ellenségei között újból kivégezni. Maguk örökítették meg videofelvételen az akciót, úgy, hogy a hamvadó köteten a szerző neve még jól olvasható legyen.

De akinek ez a jelentéktelen provokáció is durva volt, és a füstszag csípte a szemét, az polgáribb, finomabb kivitelben is élvezhetett egy nosztalgia-víkendet múlt hétvégén, amikor ismét fehér ló patkója kopogott az átmenetileg Bartók Béla nevét viselő budai utcán. Voltak vérmesebb résztvevők, akiket az árpád sávos zászlók, a nagypapák molyrágta egyenruhája nem elégített ki. Csillag Ádám dokumentumfilmest már a buszon megtámadta egy felajzott honpolgár: "A zsidó fejeddel együtt foglak levágni. Ha idefordítod a kamerát, meghalsz." Nyilván egy újabb feltűnési viszketeg.

Aki náci víkendre vágyott, nem kellett Pestre utaznia. Egy vidéki kézilabdameccsen is gyönyörködhetett a csíkos zászlók mellett a feliratban: "Veled vagyunk, Csatáry". A molinót tartó drukkerek a sértett ártatlanság hangján magyarázták, hogy ők csak egy hajléktalanná vált törzsszurkolóval akartak szolidárisak lenni. No persze. Ki mással? Az erőszakos randalírozók, a történelem szemétdombján turkálók már csak arról híresek, hogy gyengéd szeretettel csüggenek a hajléktalanokon.

Ugyanezen a hétvégén hat suhanc azzal töltötte szabadidejét, hogy megvertek és összerugdostak egy hajléktalant, a minden vagyonát tartalmazó, kopott hátizsákját pedig a Dunába dobták. Egyelőre csak a hátizsákját, őt még nem. Természetesen nem ismerem politikai meggyőződésüket, már ha van nekik. De a megalázásban lelt öröm, a gyilkos düh, a csapatban megélt bátorság, az ütésre emelt kéz nagyon is ismerős a politika jobbszéléről. Nem feltétlenül náci politikai meggyőződés, de hogy náci morál, az biztos.

A fiúk azt hitték, ez voltaképpen rendjén van. A hajléktalan-verők is, a Bartók Béla úton vonulók is. Hiszen még a kormányoldal nyilatkozatai is óvatosak. Farkas Flórián, annak a magyar cigányságnak a legfőbb képviselője, akik közül sokakat Horthy csendőrei raktak fel az auschwitzi vonatra, a Népszava kérdésére Horthyról ezt nyilatkozza: "ilyen kérdésekkel nem foglalkozom". Kövér László ugyan a szocdem nagypapára emlékezve nem örül a Horthy-szobornak, de gyorsan hozzáteszi: "azt kell mondani, hogy mint háborús bűnös, nem volt eljárás ellene". A FIDESZ szóvivője a vasárnapi felvonulás kapcsán úgy véli, hogy "a volt kormányzó munkásságát történészeknek kell megítélniük". Kár, hogy apám nem tudta ezt, ezért önállóan alkotta meg véleményét, miután huszonévesen a Don-kanyarba küldött II. magyar hadseregbe sorozták be.

Kár a kormánytól védelmet kérni, és kár a jogszabályokban reménykedni. A TASZ munkatársa is elmondta, a paragrafusok nem segítenek. A magánterületen végzett könyvégetés nem jogellenes, legfeljebb a tűzgyújtási tilalmat sértheti, ha éppen most van ilyen. Egy megoldás van: ezt hívják civil ellenállásnak. Oda kell állni, szemben a felvonulókkal. Vagy százan vasárnap meg is tették. Szégyellem, hogy nem voltam ott. Legközelebb megyek.