Miután a 2002-es francia elnökválasztáson Jacques Chirac mellett nem kis meglepetésre a szélsőjobboldali Nemzeti Front egykori vezére, Jean-Marie Le Pen került a második fordulóba, országszerte mozgalom indult a szélsőjobboldali veszély elleni tiltakozásként. Meg is lett ennek az eredménye, hiszen Chirac 82,21 százalékot szerzett, Le Pen pedig 17,79-et, ami ugyan szintén sok volt, hiszen 5,5 millió voksot szerzett, de nem esett meg az a szégyen, hogy szoros eredmény szülessen.
Szlovákiában hasonló „döntőt” rendeztek a besztercebányai megyei választás második fordulójában, hiszen a kormánypárti jelölt, Vladimír Manka ellenfele Marian Kotleba, a szélsőjobboldali Mi Szlovákiánkért Néppárt (LSNS) vezetője volt. Eleinte úgy tűnt, a második körnek nincs is nagyobb jelentősége, mivel az első fordulóban Manka mindössze öt tized százalékkal maradt el a győzelemtől, így lehetetlennek látszott a szélsőjobboldali politikus győzelme. A második fordulóra azonban megfordult a trend, s Kotleba több mint tíz százalékot vert ellenfelére.
Egymásra mutogatnak
Ki a felelős? A kormánypárt és az ellenzék egymásra mutogat. Robert Fico miniszterelnök szerint pártját semmiféle felelősség sem terheli, sőt azt mondta, a szélsőjobboldali vezető nyugodtan írhatna köszönőlevelet a Szlovák Demokratikus és Keresztény Uniónak (SDKÚ), a liberális Szabadság és Szolidaritásnak (SaS), valamint a médiának. Ez utóbbinak azért, mert „a megyei választások első fordulója után olyan kampányt csinált a Kotlebának, amilyenben soha senkinek sem volt része”. Pavol Freso, az SDKÚ-elnöke, akit újraválasztottak pozsonyi megye vezetőjének, úgy vélte, hogy a besztercebányai eredmény minden demokratikus párt veresége. Visszautasította Fico azon vádját, mely szerint Kotleba térnyeréséért az SDKÚ is felelős. Mint mondta, ő személyesen többször is támogatásáról biztosította Vladimír Mankát, a Smer besztercebányai megyeelnök jelöltjét, pártja pedig több törvényjavaslatot is előterjesztett a társadalmi problémák kezelésére.
A szlovák államfőjelöltek szerint a teljes politikai elit felelős. Andrej Kiska szerint teljességgel jellemző a mai Szlovákiára a Kotleba győzelmét követően kialakult helyzet: ahelyett, hogy a pártok elgondolkodnának azon, mit csinálnak rosszul, azonnal egymást kezdték okolni a kialakult helyzetért. Radoslav Procházka államfőjelölt szerint Kotleba megválasztása Besztercebánya megye élére egy új, kellemetlen, fájdalmas szakasz kezdete a szlovák politikában. „Besztercebányán a választásokat egy egész politikai nemzedék vesztette el, amely – szemben önnön csődjével – nem képes másra, mint öncsalásra és kölcsönös vádaskodásra”.
Mulasztott a szlovák kormányfő
Elemzők inkább a Smer felelősségét firtatják, mintsem az ellenzékét. Samuel Abrahám politológus a SITA hírügynökségnek elmondta, a Smer óriási mulasztást követett el azzal, hogy még csak meg sem próbálta kezelni a romák problémáit. A pozsonyi Liberális Tanulmányok Nemzetközi Iskolájának rektora emlékeztetett arra, hogy a Smer olyan politikusát jelölte a megyeelnöki posztra, aki egyben az Európai Parlament képviselője is, ezért eléggé messze van a régiójától. Az első fordulót követően hasonlóképp vélekedett Ján Baránek politikai elemző, aki kifejtette, Kotleba sikere Fico személyes felelőssége is, mert „1993 óta egyetlen kormány sem kezelte kellőképpen a roma problémakört, beleértve a jelenlegi kabinetet is”. Pavol Haulík szociológus úgy vélte, Kotleba eredménye az egész ország számára figyelmeztetés, hiszen a probléma nem csak Besztercebánya megyét érinti. „Ez is egy jele annak, hogy a hagyományos politikai pártok nem akarják vagy nem tudják megváltoztatni viselkedésüket, holott egyértelmű, hogy a választók jelentős része már megunta politikájukat”
Egy biztos. Fico óriási hibákat követett el a két forduló között, egy részüket biztos, hogy tudatosan. Ismét a populizmus eszközéhez nyúlt, amivel éppen az ellenkező hatást érte el, különösen a magyar szavazók körében. Kijelentette ugyanis, hogy Nagyszombat megyében, ahol Berényi József, a Magyar Közösség Pártjának (MKP) elnöke volt a Smer jelöltje, Tibor Mikus ellenfele, szlovák megyeelnökre van szükség. Bugár Béla, a Híd párt elnöke szerint ez a kijelentése mindenképpen hozzájárult ahhoz, hogy Besztercebánya körzetében a magyarok nem szavaztak tömegesen a Smer által indított Mankára. De nemcsak a magyarok látják így. Martin Klus politológus a TA3 hírtelevízióban szintén úgy látta: a magyar kártya előhúzása bumeránghatást váltott ki.
Előhúzták a magyar kártyát
Megmagyarázhatatlan, hogy a két választási forduló előtt Fico miért nem látogatott el Besztercebánya megyébe. Ez azért is talány, mert előzőleg elment Nagyszombatba, Nyitrára és Kassára is, vagyis azokra a székhelyekre, ahol állva maradtak a Smer jelöltjei. A magyar-veszélyre figyelmeztetett ugyan, a szélsőségesekkel szemben azonban nem emelte fel hangját.
Fico harmadik hibája az volt, hogy kijelentéseivel igyekezett csökkenteni a Kotleba ideológiájának jelenségét. Úgy tett, mintha minden a lehető legnagyobb rendben lenne. Szintén a szlovák miniszterelnök bűne, hogy sosem határolódott el teljesen a szélsőségesektől, sőt, beolvasztotta pártjába a mérsékelt nacionalistákat. Ne feledjük azt sem, hogy 2006-ban bevette kormányába a Szlovák Nemzeti Pártot (SNS). Az SNS azért nem került be a parlamentbe a legutóbbi választás során, mert sok volt szavazója voksolt a Smerre.
Az is biztos, hogy Fico nem bizonyult jó jósnak, alulbecsülte a szélsőjobboldali veszélyt. 2009 szeptemberében úgy fogalmazott, sem a Jobbiknak, sem Marian Kotleba szélsőségeseinek nem sikerül áttörést elérniük, mert – mint mondta – időben eloltják a fasizmus tűzrakásait.
Ez azonban valójában sosem történt meg. Kotleba sikere pedig előrevetíti azt, hogy pártja már a következő parlamentnek is tagja lehet. Ez nem lenne feltétlenül rossz Ficónak, hiszen a Smer a demokratikus erők letéteményeseként, védelmezőjeként léphet fel. Ezt a forgatókönyvet valószínűsíti, hogy felmérések szerint, miközben az idősebbek megmaradtak a parlamenti küszöb közelében járó SNS támogatóinak, a fiatalabb ultranacionalisták figyelme inkább az új szélsőséges tömörülések felé fordult.
Informatikatanárból szélsőjobboldali vezér
Hogyan vált Kotleba a szélsőjobboldal vezéralakjává? 1977-ben született. Már ifjúkorában a szélsőséges ideológia rabjává vált. Egy besztercebányai középiskolában informatikát tanított, ám összetűzésbe került a szülőkkel, mert veszélyes nézeteit a diákokkal is megosztotta. Bár nem működhetett tovább oktatóként, az tanintézmény igazgatója nem is bocsátotta el: rendszergazdává tette meg.
Az ultranacionalista, neonáci, s a Hlinka Gárdát éltető Szlovák Testvériség 1995-ben alakult meg. Kezdetben polgári társulásként működött, majd a későbbiekben párttá alakult. Nem volt esélye a parlamentbe kerülésre, mert a szélsőjobb képviselője, s parlamenti megjelenítője a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) volt, de nem álltak távol a szélsőséges, magyarellenes megnyilvánulások Vladimír Meciar akkori kormányfőtől sem.
Kotleba 2003-ban került a Szlovák Testvériség élére. Roppant aktívnak bizonyult, már legalábbis ami a romaellenes menetek szervezését illeti. Rendre romák lakta településeken ott vonult fel néhány tucat szélsőjobboldali hívével. Verekedéseket, erőszakos cselekmények sorát provokálták ki.
Kotleba egykori mozgalmának egyik példaképe a második világháború idején működő szlovák hitleri bábállam és egykori vezére, Jozef Tiso volt. Célként tűzték ki a „tiszta szlovák nemzetállam” megteremtését, ami a romák és a magyarok kiutasítására utal. A mozgalom ki akar lépni a NATO-ból és szoros együttműködést akar a többi szláv állammal. A szélsőjobboldaliak a Hlinka Gárda egyenruháit viselték felvonulásaik alkalmával. Úgy vélték, a parlamentáris demokrácia csak hátramozdítja Szlovákiát, mert túl sok jogot biztosítanak a „cigány parazitáknak”, a „magyar sovinisztáknak”, és a „cionista lobbinak”. A mozgalom elnökét vezetőnek, helyettesét a vezető szárnysegédjének nevezték.
A Legfelsőbb Bíróság alkotmányba ütközőnek tartotta a Szlovák Testvériség működését, ezért elrendelte feloszlatását. A szervezet azonban polgári társulásként tovább működött. Az alaptörvény felett őrködő taláros testület ennek feloszlatására is kísérletet tett, ezt azonban már nem tudta elérni.
Kotleba 2007-ig irányította a neonáci mozgalmat. Időközben a Szlovák Nemzeti Pártnál is szerencsét próbált, itt azonban nem termett neki babér – írta a bumm.sk portálja. Ezt követően vállalkozásba fogott. Besztercebányán megalapította a „KKK – Anglická Móda” nevű divatüzletét. A neonácik által kedvelt márkákat, ruhákat fogalmazta. Az üzlet elérhetősége ma is, különösebb keresgélést követően is megtalálható az interneten.
Politikai ambícióinak kiteljesítésére jó alkalmat nyitott a 2009-es szlovák megyei választás. A nagy alkalomra várva új pártot is alapított Mi Szlovákiánkért Néppárt néven. Akkor is a megyeelnöki posztot célozta meg. Szórólapján azt ígérte, véget vet „a nem csak cigány paraziták igazságtalan előnyben részesítésének”. Az illetékes ügyész nemzet- és fajgyalázás miatt eljárást indított ellene, de a vádat a Besztercebányai Járásbíróság nem minősítette kellőképpen indokoltnak.
Bár pártja főleg az alacsony képzettségű vidéki lakosságot célozta meg, nem éppen kellemes meglepetésre sokan szavaztak rá a tehetősebb városi lakosság részéről is. Bár a második fordulóba nem került be, 13 629-en szavaztak rá, ami tíz százalékos eredménynek felelt meg.
Szintén 2009-ben Kotleba a második világháború alatti nácibarát szlovák állam létrejöttének 70. évfordulója alkalmából tartott beszédében a náci szlovák bábállamot uraló Hlinka-féle Szlovák Néppárt félkatonai szervezetének, a Hlinka Gárdának az ismert köszönését idézte. Az incidenst követően a rendőrség őrizetbe vette. Szélsőséges mozgalmak népszerűsítése miatt indult ellene eljárás, amelyet azonban az illetékes ügyészség megszüntetett.
Kotleba rendre „cigány parazitákról” beszélt, őket tette felelőssé a kelet-szlovákiai bűncselekményekért. A veszélyes kijelentések révén egyre többen támogatták, sokaknak tetszett „szókimondása”.
Mostani előretörésében komoly szerepet játszhatott egy politikai szempontból első látásra jelentéktelennek tűnő momentum: 2012 márciusában felgyulladt Krasznahorka vára, amit két romagyerek okozott, mert nem oltották el cigarettájukat. A pártvezető Krasznahorkát valóságos főhadiszállásává változtatta különösen azután, hogy 2012 áprilisának végén egy magyar tulajdonostól telket vásárolt a településen. Több helyi telektulajdonossal megalapította a „Kitakarítani és használni” mozgalmat.
A „takarítás” arra vonatkozik, hogy a településen építési engedély nélkül romatelepet hoztak létre. Ezt akarta ledózerolni Kotleba, aki egy ízben úgy fogalmazott a teleppel kapcsolatban: „azt tapasztaltuk, hogy ott sok hulladék található, valamint számomra ismeretlen emberek, valószínűleg illegális területfoglalók, házszám nélküli kunyhókban”.
2012. szeptember 29-én híveivel felvonult Krasznahorkán, őrizetbe vették, de röviddel később elengedték. A felvonulások és az erőszak provokálása azt a célt szolgálta, hogy minél nagyobb felületre tegyen szert a lapokban. Egyre többen ismerték meg az országban ideológiáját. Pártja felemelkedésében emellett két tényező is fontos szerepet játszott. Részben az, hogy a Szlovák Nemzeti Párt kiszorult a parlamentből, részben pedig az, hogy a szimpatizánsok roppant aktív tevékenységet fejtettek ki a különféle közösségi oldalakon, blogokon.
A tavalyi parlamenti választáson az LSNS jelentéktelen tényezővé volt, alig szerzett többet egy százaléknál. A következő parlamenti választáson, 2016-ban azonban fordulhat a kocka. Közép-Európa sorsa szempontjából sem jelentéktelen változások mehetnek végbe a szlovák belpolitikában. Egy biztos. A kontinens Európa jobban aggódhat e változások kapcsán.