Sunyi népámítás

Azt állítja Budai Gyula agrárállamtitkár, hogy a kormány 2014 és 2020 között százezer új mezőgazdasági munkahelyet teremt, vagyis jólét lesz már vidéken is. Lesz kenyér, és a kenyérre szalonna. Hogy mire alapozza a remek jövőképet? Nem fejtette ki, de ez bizonyára csak a média hanyagsága.

Habár a vidéknek több százezer munkahelyre lenne szüksége, százezer is sokat segítene. Állítólag tavaly talán harminc ezerrel növekedett az agrárfoglalkoztatottság, de erre a magamfajta kétkedő nem tenne még kisfröccsnyi tétet se, ám az idén alighanem csökkent, mert csúsztak az idénymunkák, és öntözés hiányában a munkaigényes termények estek az aszály áldozataivá. Ezért adják - csak példálózom - kétszáz forintért a krumplit, és ugyanennyiért a hagymát. Ezek mégis gyors ütemben fogynak, és előfordulhat, hogy igazuk lesz a szakembereknek: télen már se hagyma, se burgonya. Hiány lehet, mint egykor, ha csak importból nem pótolják a készleteket. Az azonban kockázatos, emlkékszünk az illetékes minisztériumi szervek tonnaszám semmisítettek meg hagymát is, krumplit is, mert állítólag nem volt rajtuk eredetjelzés.

Az aszály lassanként immár évente jelentkezik. Az öntözés nélkülözhetetlen technológiai elem lenne, de elterjesztéséről évek óta csak beszélnek. Hangzatos tervek láttak napvilágot az elmúlt három évben, ám a siralmas helyzet mit sem változott. Vagy inkább még romlott. A folyók zöme csupán átfolyik az országon, se duzzasztás, se tározás. A bürokrácia óriási és drága. A termelés bizonytalansága miatt számos gazdálkodó halogatja a beruházást. Emellett tovább nőtt a kombájnolható termények - a búza, a kukorica, a repce, a napraforgó - aránya, vagyis azon kultúráké, ahová alig kell munkáskéz. A betakarításuk csúszott ugyan több térségben is, a foglalkoztatás csökkenése mégsem lőcsölhető rájuk. Az ok más.

A kurzus az idén sajátos birtokpolitikába kezdett. A szöveg szívet gyönyörködtető: a kisebb- és családi gazdaságok lesznek az új birtokpolitika kedvezményezettjei. A családi gazdálkodás egy - az első Orbán-kormány alatt megalkotott - fogalom, amely a fejlett világban nem létezik. Meg olyan se, hogy őstermelés, amely nem termelési, hanem magyaros adókerülési módszer. Az elkezdett birtokrendezést - vagyis az állami tulajdonú földek bérletének újraosztását -, olyan vérforraló politikai korrupció, s nyomában olyan anomáliák kísérték, amelyek tragikussá tettek számos egyéni sorsot, s nem mellékesen, erodálják a társadalmi érdekeket is. Nem véletlen, hogy az érintett vidékeken dühödten mozgolódnak miattuk, Kishantoson látványos, kemény ellenállás bontakozott ki. E régi, s jól működő biogazdaság tönkretétele fölháborító.

A kurzus úgy tervezi, hogy csökkenti a társas gazdaságok - a társaságok és szövetkezetek - által használt, vagyis az 1994 óta hatályos tulajdonszerzési tilalom miatt többnyire bérelt földek arányát. Eddig az ötmillió hektárnyi szántó felén termeltek e gazdaságok, ők állították elő az egyáltalán piacképes áruk 80 százalékát, a másik felét egyéni gazdák művelték. Az utóbbiak arányát képzelik nyolcvan százalékosra emelni. Ez másfél millió hektár újraosztását vetíti előre. Megkezdték a pályázatok kiírását, ami tucatnyi üzem területét érinti majd.

Mit jelent ez? A mezőgazdaságban foglalkoztatottak döntő többségét a társas gazdaságok munkásai adják. Egyéni gazdaságok alig alkalmaznak dolgozókat, talán a tíz százalék is túlzott becslés, az is leginkább önfoglalkoztatás. Az egyéniek állattartására alapozni annyi, mint nádra támaszkodni. Macerás a jószággal foglalkozni, minden napos készenlétet igényel, munkást meg nem akarnak fizetni, vagy ha igen, az napszámos. Napszámosokkal pedig nem lehet sem csirkét, sem sertést hizlalni, csökken is a két ágazat produktuma.

Ha a kurzus növeli az egyéni gazdaságok arányát az agrárvilágban, akkor bizony változik a termelési szerkezet, tovább nő a kombájnolható termények eddig is túlzott aránya, tovább csökken az állattartás, az öntözhetetlen zöldség, a bizonytalan piacú gyümölcs, és a dolgozói létszám. Ezt még a baloldalisággal korántsem vádolható Kapronczai István, az Agrárgazdasági Kutató Intézet főigazgatója is lehetséges opciónak tekinti, hát még a mélységi áramlást kiválóan ismerő termelői szervezet, a MOSZ szakértői. Ők úgy vélik, hogy az egyéb káros hatások mellett hatvanezer munkahely "száll el", ha a társas gazdaságok alól kivesztik a bérelt földeket.

A szándék világos: elvenni azoktól a földet, akik értenek hozzá, s odaadni azoknak, akiknek gőzük sincs a szántásról-vetésről. Az eredmény borítékolható: nem százezer növekedés, hanem hatvanezer csökkenés várható a falusi munkaerőpiacon. A kilátások egyre aggasztóbbak a munkanélküliséggel, a nyomorral megvert falvak számára. Budai Gyula szövege illik abba a sorba, amivel Orbánék festették négy éve az eget: egymillió új munkahely tíz év alatt. Hol van a harmada? A százezer blöffje sem több, mint választás előtti sunyi népámításnál.